13 állam 4 hét alatt, 7. rész, Nascar

Mint azt múlt héten említettem, Las Vegasba megérkezve, szállás megkeresése után tettünk egy kört autóval, majd annak ellenére, hogy itt sokan éjszakai életet élnek, mi lefeküdtünk, mert másnap korán keltünk egy számomra igen fontos program miatt, ahová kipihenten kellett megérkeznem... Ez a hely pedig a Las Vegas Speedway volt.

Nem igazán követem a versenysorozatot, de mikor tervezgettük az utazást, szó volt róla, hogy egy versenyt jó lenne megnézni élőben. Aztán láttam moziban a Nascar 3D-t, és említést tettek arról, hogy az ember akár bele is ülhet egy ilyen autóba, és kipróbálhatja magát, bizony felkeltette az érdeklődésemet.

Rövid „guglizás” után azonnal a drivepetty.com oldalon böngésztem. Eldöntöttem, ha megyünk Amerikába, jó lenne beleszőni a programba. Sikerült.

A regisztrációt, foglalást nővérem elintézte, és átküldte emailben a kitöltendő papírokat. Ezek nagy része arról szól, hogy amit tervezek veszélyes, akár halálos is lehet, ők nem vállalnak felelősséget, ha bármi történik, plusz térkép, hogy odataláljunk, stb. Azért választottuk Las Vegast, mert itt elég kiszámítható az időjárás (állandóan baromi meleg van), és az összes helyszínen, eső estén csúszna a program egy másik időpontra.

Reggel 8:30-ra foglaltunk időpontot. Nos, ez Las Vegasban korainak mondható, összesen ketten voltunk Jimmel, egy amerikai családapával. 8-ra kellett kiérnünk a pályára, odafelé nem fényképeztünk, mert egy pár percet késtünk, sajnos a korai időpont ellenére, a Las Vegas Blvd-on végighajtva megfogott jó pár lámpa. A pályához érve remekül ki volt táblázva minden. Az egyetlen dolog ami furcsa volt, hogy amíg teljesen be nem értünk a pálya belső részén lévő parkolóba, senkivel sem találkoztunk, senki nem szólt hozzánk, hogy mégis mit keresünk a Las Vegas Speedway területén. Sőt igazából még egy kapu sem volt. Ott kicsit másképp gondolkoznak az emberek...

Miután leparkoltunk és bementünk a regisztrációs irodába, elintéztük a papírmunkát. Egy érvényes jogosítványra van csak szükség, plusz azt kérdezték tudok-e manuális váltóval vezetni. Semmi nincs túlbonyolítva, az évszaknak megfelelő ruházatban, zárt cipővel kell megjelenni, amire simán egy overált felvesz az ember, megkapja a névre szóló nyakba akasztóját és egy pendrive-ot, amin a személyes adatok szerepelnek. Ezt később az autóban kialakított csatlakozóba dugva, már névre szólóan rögzítik a videókat, amit szintén meg lehet venni...

Egy teremmel odébb tartanak egy rövid ismertetőt, ami mindenre kiterjed. Először néhány videó a cégről, történetről, stb., majd egy bemutatja, hogyan kell követni a felvezető autót, aminek a hátulján van két lámpa. A bal oldali sárga, ha az villog túl közel vagy, a jobb oldali zöld, ha az villog túl messze vagy, menj közelebb. Hogyan kell biztonságosan, gyorsan elhagyni az autót, ha szükséges. A melletted lévő védőrács egy mozdulattal kioldható, biztonsági öv, stb.

Miután ezzel végeztünk a terem másik végében, egy háromfelé osztott részen folytatódott az oktatás. Az elsőnél a helyes kormányfogást, kanyarvételi íveket mutatták be. Mi történik, ha túl gyorsan, vagy túl lassan megyünk be a kanyarba, mit kell tenni egy esetleges defektnél. Középen a műszerekről volt szó, illetve a műszerfal bal oldalán lévő nagy piros visszajelzőről (olajnyomás lámpa), ha az világít, azonnal le kell állítani a motort, váltó üresbe és kigurulva félreállni. A lámpa alatt van 3 kapcsoló, egy hűtőventilátor kapcsoló, amit a személyzet működtet, ha szükség van rá, egy gyújtás és egy indítókapcsoló.

A harmadik részen a sisakpróba következett. Az egész oktatás nagyjából 25 percet vett igénybe, majd kimentünk a pályára. Autóval fényképezkedés a hivatalos fotóssal, megismerkedés a felvezető pilótával, sisak felvétele, majd készülni az autóba. Jim ment először, gondolom azért is, mert ő 3x8 körre fizetett be, míg én csak 2x8-ra, így nekem még volt egy kis időm.

Aztán beültem. Néhány kagylós üléshez már volt szerencsém, de igazi versenyautóhoz még nem. Nos igen, teljesen más. A bukókeret, az ülés, az övek, a kormány, a váltó, minden. Miután bekapcsolták az övet, ismét fotó, majd kuplung, egyes fokozat és motor indít, kis gáz és azok a hangok... Persze, nekem is van V8, de ez más. Ez célgép. A cél pedig, hogy órákon keresztül 6-7-8000 körül forogjon, és eközben 200mph körül menjen a pályán.

Elindulásnál azonnal balra húz a beállítások miatt, ezt enyhe jobbra tartással kell egyenesbe hozni. Sajnos külön megemlítették, hogy lehetőleg ne burnouttal induljunk el, hanem kb. 2000 rpm körül, 4000 rpm-ig forgatva váltani a következő fokozatot. A váltó nagyon finom, pontos. Mire a pályára felhajt az ember, már negyedikben van, és innen kezd igazán izgulni. Az én első 8 köröm (ami igazából 6, mert van benne egy warm up és egy cool down is), amellett hogy folyamatosan javultam elég lassúra sikerült, ismerkedtem az autóval, majdnem végig villogott a zöld lámpa. Mire kezdtem belejönni, már a sárga villogott (ezzel jelezve, hogy ki fogunk állni a boxba) és húzódtunk lefelé.

A box bejáratánál fékpróba, itt a felvezető határozottan fékez, és figyeli, hogy tudod-e tartani a távolságot, tehát neked is komolyan fékezni kell. Ha itt bármi gond van, akkor őt kell követni, majd ő szépen elvezet arra, ahol van hely megállni. Fékpróba ok, váltó üresbe, és szépen begurulni ameddig jelzik, motor leáll. A személyzet tagjai leveszik a hálót és kérdezik, milyen volt. Alig tudtam megszólalni, majd megbeszéltük, amit tudtam, menjek közelebb, hogy elaludjon a zöld lámpa. Persze, igyekszem majd. Második 8 kör (ez már valóban 8 plusz 2), próbáltam egyből rátapadni a felvezetőre, egész jól sikerült. Érezhetően gyorsabban mentünk, a célegyenes után, ahogy 6000 rpm-től motorfékkel visszalassítasz 5000-ig, az autó tapadása, a hangorkán, az érzés elmondhatatlan. Nem tudom másnak mennyire élvezhető, de itt a videó a dvd-ről. Nem mindkét futam, csak a második (gyorsabb) az indítástól addig a pontig, amikor elkezdünk lefelé húzódni a box kiálláshoz. Így az sincs rajta, amikor a személyzet egyik tagja, miközben veszi le a háló a következőt mondja: "much better, much better!"



Miután kiszálltam az autóból, és újra tudtam járni (elmúlt a remegés), a záró ceremónia következett, amit kettőnknek tartottak volna meg, de Jim a 3x8 kör mellé plusz köröket vett, ezért neki későbbre tolódott. Ő tudott valamit, én is a végére jöttem bele, mint mindenki. Ha valaki tervezi, hogy egyszer kipróbálja, azoknak azt ajánlom, hogy spórolják össze a 3x8 kör árát, érdemes. Itt átadják a köridőket tartalmazó papírokat, egy emléklapot, kitölthetsz egy kérdőívet (mit tetszett, honnan hallottál róluk, stb.), és felhívják a figyelmed, hogy mivel benne vagy a rendszerben, a legközelebbi alkalommal $200 kedvezményt kapsz.

Azt kell mondjam, valamikor ki fogom használni. Sokan azt mondják a Nascar unalmas, mert csak mennek a pályán körbe-körbe. Nos, én ezt máshogy látom, pedig csak egy kis részébe kóstoltam bele. Sőt nővéremnek is megtetszett annyira, hogy vállalkozott egy „Ride-Along”-ra, ami annyit tesz, hogy egy pilóta mellett ülve visznek 3 kört a pályán. Mikor beült az autóba, természetesen fotó is készült, amit nem terveztünk megvenni, de az enyém mellé megkaptuk ajándékba. Egy pólót választottam még, és kifizettük a dvd-t, amit postán küldtek el.

A regisztrációs irodánál megkérdeztük hol találunk mosdót, és oda, illetve visszafelé készítettem néhány fotót, a pálya szervizautóiról, a nyitott boxokban álló autókról, néhány videót a pályán köröző autókról (ekkor már megérkezett a következő turnus, ők többen voltak), a leszálláshoz készülő vadászgépekről, amik a közelben lévő Nallis légibázisra tartottak. Elbóklásztunk majd fél órát, majd elindultunk kifelé, útközben fényképezve ahogy néhányan egzotikus autókkal köröznek, illetve a pályáról kifelé vezető utat.


Magyarország első amerikai autós magazinja 1998-as megszületése óta együtt fejlődik a hazai amerikai autós kultúrával.

Feladatunknak tekintjük a lehető legtöbbet megőrizni a magyarországi amerikai autózás elmúlt közel két évtizedéről.

Napló

Hozzászólások

A lap tetejére