4000 km a keleti parton, 6. rész – Don Garlits gyorsulási verseny múzeuma

Ahogy az előző részben említettem, Ocalában a mopar találkozón kívül egy múzeum is várt ránk. Annak ellenére kíváncsi voltam a legendás gyűjteményre, hogy nem vagyok a gyorsulási versenyzés elvetemült rajongója. Csodálom a teljesítményt, de ahogy egyre kevésbé hasonlítanak autóra a célgépek, úgy fogy a lelkesedésem is.

Elismerem, nem ez a legjobb felvezető egy drag múzeum beszámolóhoz. Szerencsére a létesítményt egy nálam milliószor hitelesebb illető, Don Garlits, a gyorsulási versenyzés legendás alakja jegyzi. Nagy utat kell bejárni ahhoz, hogy valakire a „Big Daddy” név ragadjon.

Ezen az úton 1954-ben, 22 éves korában indult el, amikor az udvarukon megépítette első versenyautóját, egy T-modell roadstert. A kisautó szívdonorja egy 1948-as Mercury volt, a váltó egy 1939-es, a hátsó híd egy 1948-as Fordból érkezett. A Flathead természetesen nem maradt gyári, Isky veztengely, Offenhauser hengerfejek és három Stomberg karburátor emelte a teljesítményt. A tengelytáv megnövelésével jobb tapadást ért el. Az így összeállt T-Bucket legjobb negyedmérföldes ideje 13,5 mp volt 150 km/h célvonali sebességgel. A 200 km/h fölötti végsebesség kipróbálásához nagy bátorság kellett.

A fürdőkáddal megszerezett tapasztalatok Dont új, radikálisabb autó építésére ösztönözték. A T-modellnek mennie kellett. Nem is amerikai történet lenne, ha harminc évvel később nem bukkant volna rá egy roncstelepen, hogy visszavásárolja és felújítsa. Természetesen most ez a legelső autó is karnyújtásnyira van a látogatóktól a múzeumban.

Három évtized után előkerült az első versenyautó


Vissza az új géphez! A megszokott felépítéstől eltérve a bódét eldobta, az ülést a hátsó tengely mögé helyezte át, az első tengelyt előre, a motort hátra tolta, amennyire csak lehetett. A furapók 12,1 mp-es időt tudott 174 km/h célvonalival, ez elég volt ahhoz, hogy megnyerje élete első NHRA versenyét. Innen egyenes út vezetett a profi autóversenyzéshez. Floridai származása miatt egy ideig kívülállóként kezelték, és a „Swamp Rat” nevet ragasztották rá. Ő olyannyira büszkén viselte, hogy innentől kezdve versenyautóit is így keresztelte el.

A Hemi motoros Swamp Rat I. indította a rekorddöntő sorozatot, mikor 1957 végén 8,79 mp-es negyedmérföldes idejével és 176,4 mph célvonali sebességével elsőként lépte át a 170 mph-t. Garlits nevéhez fűződik a 180, 200, 240, 250 és 270 mph (435 km/h!) sebességhatárok megdöntése is.

A Swamp Rat I. replikája


1970-ben a 13-as szám nem hozott szerencsét Garlitsnak. A Long Beach-i döntőben a Swamp Rat XIII. saját fejlesztésű kétsebességes váltója felrobbant, és levitt egy darabot a jobb lábfejéből. A sérülés igazolt hiányzást jelentett a szezonra, volt idő gondolkodni. Don fejében körvonalazódni kezdett egy biztonságosabb felépítés, amit még a tolószékben ülve el is kezdett kidolgozni. Az új autót egy évvel később Pomonában a nem meglepő Swamp Rat XIV. néven mutatta be. A sofőr előre, a motor középre került, így minden mozgó, tűzveszélyes elemet a pilóta mögé építettek be. Rácáfolva a konstrukció kritikusaira, az azonnal szállítani kezdte az eredményeket, és mára szinte szabvánnyá vált.

Folyamatosan újításokkal kísérletezett, 1982-ben a keresztben beépített motor tehetetlenségétől jobb tapadást várt (Swamp Rat 27), egy évre rá gázturbinás sugárhajtóműtől várta a sikert. (Swap Rat 28)

A 87-es baleset autója


Big Daddy az áramvonalas Swamp Rat XXX. 1987-es szerencsésebb kimenetű borulása után visszavonult. 17 világbajnoki címmel a zsebedben persze nehéz lehet a nyugdíjas lét. Egy ideig kommentátorként dolgozott, majd többször újra belekóstolt a versenyzésbe. A győzelmek már elmaradtak, de 71 éves korában még megdöntötte egyéni rekordját, amikor több mint 500 km/h sebességgel lépte át a célvonalat.

Ennyit a hitelességről. :) A mopar rendezvény miatt az öreg is a helyszínen tartózkodott, és megnyitotta garázsát is, ami előtt saját hotrodja, egy Ardun hengerfejes T-modell állt. Odabent egy nyolcvanas évei derekán járó szemüveges bácsi élettel teli szemmel beszélgetett és autogramokat osztott. Ez ő!

Egy élő legenda


A múzeum fantasztikus élmény, a régi idők szele még akkor is megérint, ha hozzám hasonlóan nem mozgat meg különösen a versenyzés. Az itt megemlített Swamp Rat autók, és rengeteg más sikeres versenyző gépe is méltó helyen pihen. Fényképek, plakátok, díjak, kiegészítők, és magyarázó szövegek segítenek időben elhelyezni minden egyes dragstert. Már-már túl sok az információ ahhoz, hogy legyen idő feldolgozni.

Hogy tökéletes legyen az élmény, egy teremmel hátrébb megtaláltuk az „autó formájú autókat” is. Néhány hotrod és Willys kupé mellett olyan érdekességek is álltak a sorokban, mint a sűrített levegővel feltöltött Hemi motoros kísérleti roadster, egy Dodge Dart alapú korai funny car (Swamp Rat 9 – mintha beszorult volna egy kamion alá) és a Moon Eyes versenyautók.

Rengeteg fotó következik, és szándékosan meghagytam a magyarázó táblákat is, hogy legyen lehetőségetek belemélyedni az érdekességekbe.


Magyarország első amerikai autós magazinja 1998-as megszületése óta együtt fejlődik a hazai amerikai autós kultúrával.

Feladatunknak tekintjük a lehető legtöbbet megőrizni a magyarországi amerikai autózás elmúlt közel két évtizedéről.

Napló

Hozzászólások

  • dericar:

    Leárazva 2millióra!!!! !kép=comments/2017-04/58fbb39c6bd41.jpg

A lap tetejére