Antoine Laumet (alias Antoine de Lamothe-Cadillac) igaz története


Az utcaképbe olvadó, sőt, szomszédainál kisebb házikó ma is megtekinthető Musée Lamothe-Cadillac néven (forrás:travel-travel-travel.com)


Cadillac elképzelt családi címerének alakulása (forrás: cadillacdatabase.com)


Fort Ponchartrain (forrás: gphistorical.org)


Leland & Faulconer, azaz Cadillac-gyár (forrás: cadillacdatabase.com)

Ki volt ez az ember, és miért az ő neve lett a „világ mércéje”?

A Cadillac marketinggépezetének megvan a saját, kissé szépített verziója névadójuk történetéről, de álljon itt most a korabeli források szerinti valóság. A valóság pedig – mint tudjuk – sokszor érdekesebb, mint bármilyen fikció.

Antoine Laumet (nem cseng túl nemesinek ez a név) 1658. március 5-én jött világra egy St. Nicolas-de-la-Grave nevű, tulajdonképpen jelentéktelen francia kereskedőfaluban. Sem segédbíró édesapja, sem háztartásbeli édesanyja nem sejtette, hogy a bölcsőben sírdogáló kisfiú még meg sem szerzett nevét egy még fel sem talált találmány újvilágbeli gyártói fogják a világgal megismertetni. Nem voltak ők nagynevű család, nagy vagyont sem tudtak felmutatni, egy nem túl kirívó kétszintes városi házban éldegéltek a világ (különösen az Újvilág) eseményeivel mit sem törődve. Amit tudtak, megtették gyermekük boldogulásáért, egyetemre járatták Toulouse-ba, ami viszonylag közel fekszik az említett kisvároshoz. Antoine Laumet itt szerezte meg beható ismereteit Amerikáról, a gyarmatosítás állásáról, és talán ez indította el a fiatal Antoine-t azon az úton, amit sokan ismerni vélünk.

Keveset tudunk Antoine fiatal éveiről, de ebből a kevésből nekünk a legfontosabb, hogy katonaévei alatt felvette a Cadillac nevet, mintegy becenévként. Ez akkoriban szokásosnak számított, a nevet pedig egy lakóhelyéhez közeli falucskától kölcsönözte, csupán azért mert jól csengett katonai körökben. Más források szerint Antoine sosem volt katona, talán az egész katonai pályafutást bátyjától kölcsönözte később, amikor szüksége volt történetének bizonyítására, alátámasztására. Cadillac életútját tekintve ez nem lehetetlen, nem ez lett volna az egyetlen „csínye”.

Talán kevés volt neki a kisvárosi élet, talán más oka volt rá, de 1683-ban, 25 évesen felszállt egy Amerikába tartó hajóra. Hamarosan haszonnal járt ez a lépése, ugyanis 1687 júniusában már a gyönyörű, 17 éves Marie-Thérése Guyonnal áll egy quebeci templom oltáránál. A hölgy apja ismert új-franciaországi (Quebecet ezen a néven ismerték akkoriban) kalózkapitány volt.

Vajon mit szólt volna ehhez Antoine apja, a törvény szolgája? Hát még ahhoz, hogy a házassági iratokon nem szerepel semmiféle Antoine Laumet, sokkal inkább Antoine de Lamothe, Sieur de Cadillac... Esetleg az a tény lágyította volna meg szívét, hogy fia egészen a toulouse-i parlament kancellárjává nemesítette őt, Jean de La Mothe, Sieur de Cadillac, Launay et Le Moutet néven (mely állítólagos birtokok valójában környékbeli falucskák voltak).

Édesanyját is felmagasztalta és átnevezte, a Jeanne de Malinfant nevet adta neki, amely akár „Jeanne rossz kisgyereke”-ként is fordítható, ez pedig egy igencsak humoros (és találó) véletlen. Mindenesetre nem kellett félnie szülei közvetlen haragjától, ők ugyanis 1677-ben elhunytak. Ha igazat mondott magáról ez a kellemes modorú úriember, Antoine, a szülei halála és Amerikába történő utazása közötti 6 évet tiszti tanulmányokkal töltötte. Antonie-nak azonban nehéz hinni, messziről jött ember azt mond, amit akar.

Tehát innentől kezdve szülőföldje tartományának főnemeseként, Lamothe-ivadékként ismerték őt új hazájában. A Lamothe-címer három madarat és egy mezőt ábrázol, amelyet vízszintes sáv szel ketté... Ismerős? Jól jött neki a név, a címer és az egyetemi tanulmányai, ezekre hivatkozott ugyanis, amikor földfoglalási kérelmet nyújtott be az Etroits nevű, Erie- és St. Clair-tó közti földnyelvre. Állítólagos katonai előmenetele pedig erődparancsnokká tette, ami nemigen tetszett a tábor jezsuita lelkészének, aki így ír Antoine tevékenységéről:

„A (vallási) missziós tevékenységet olyan szintre csökkentette, ahol már nem tudunk ellenállni a rendbontás, brutalitás, erőszak, igazságtalanság, tisztátalanság, sértések áradatának, amit az indiánoknak töménytelen mennyiségben csempészett brandy okoz. Így nem maradt más választásunk, mint elhagyni őket (az indiánokat), és elfogadni, hogy a brandyárusok kényükre-kedvükre tegyenek velük...”

Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért vált egyértelművé Cadillac erődparancsnok úrnak, hogy a környéken kereskedelmi állomást kell létrehozni és fenntartani. A kereskedelmi állomás által a terület brit befolyását is csökkenteni kívánta, amellyel (és két év folyamatos lobbizással) meggyőzte XIV. Lajos francia uralkodót terve kivitelezhetőségéről és fontosságáról. A Napkirály végül beadta derekát, zöld utat adott a tervnek.

Cadillac száz emberével és három havi ellátmánnyal kenukon közelítette meg azt a bizonyos földszorost a két tó között (aki elővesz egy térképet, láthatja, hogy ez pontosan az a hely, ahol...), azonnal felépítve Fort Ponchartraint. A stratégiailag elhelyezett kis település virágzott, ám Antoine városkájából az egyház és a kereskedők egyaránt panaszáradatot zúdítottak a királyukra: véleményük szerint az alapítót csak saját becsvágya és mohósága hajtja.

Kimentendő őt a helyzetéből (vagy talán inkább alattvalóit megmentve tőle) inkább kinevezték Louisiana kormányzójává, ám ott sem volt minden fenékig tejfel számára: megorroltak rá saját emberei, a befektetői, sőt, még az indiánok is, akikkel különben jó kapcsolatot ápolt. 1715-ben fel is mentették tisztségéből, két évi szabadúszó életmód után 1717-ben inkább hazatért szülőhazájába.

Ott azonban rögtön börtönbe vetették a hazaútján, Spanyolországban elkövetett kisebb vétségekért. Feleségének és a nem elég meggyőző bizonyítékoknak hála végül kiengedték. Ezen felbuzdulva ellentámadásba kezdett, visszakövetelte elvesztett becsületét és újra jogot formált kolóniájára. Olyannyira sikerült ez neki, hogy még louisianai kormányzói fizetését is megkapja visszamenőleg, sőt, Lovagkereszttel is kitüntették. Ám Antoine már nem vágyott Amerikába, inkább eladta a város tulajdonjogát, és a pénzből bevásárolta magát szülőhelye, Castelsarrasin kormányzói székébe. Ott is érte a halál 1730-ban.

Hogy miért írták Leland és Faulconer urak 172 évvel később az ő (kitalált) nevét autójuk orrára? Mert a város, ahonnan a Cadillac elindult meghódítani a világot, azonos volt azzal a kicsi városkával, amit Antoine Laumet azon a bizonyos földnyelven alapított, és amelynek neve később Detroit lett.

(A cikk forrása: cadillacdatabase.com)


Magyarország első amerikai autós magazinja 1998-as megszületése óta együtt fejlődik a hazai amerikai autós kultúrával.

Feladatunknak tekintjük a lehető legtöbbet megőrizni a magyarországi amerikai autózás elmúlt közel két évtizedéről.

Napló

Hozzászólások

  • sportster:

    Kurva jó hogy idén mindenki tologatja az időpontjait!!!

  • MoparMan.:

    !pacsi !usa örülök, hogy hozzád került! mindent megcsinálsz amire nekem

A lap tetejére