OT vs. H-Kennzeichen

Néhány évvel ezelőtt részletes betekintést kaptunk Yellopages és Malibutomi jóvoltából, miként is zajlik Magyarországon egy hivatalos OT minősítő vizsga. Most, hogy túl vagyunk rajta, adta magát a gondolat, hogy röviden leírjam, mint érdekességet, hogy zajlik ez a folyamat itt a hanyatló nyugaton, Németországban.

Az alany az autóm, egy 1979-es Monte Carlo, kitűzött cél az átjelentés, és lehetőség szerint a H-Kennzeichen, azaz az oldtimer minősítés megszerzése.
Korábban igyekeztem információt gyűjteni, milyen elvárásoknak kell megfelelni, illetve milyen költségek terhelik a projektet. Az alapinformáció az volt, hogy a 30. évét betöltött autó szinte automatikusan megkaphatja a muzeális minősítést. Ennek előnyei természetesen az adózás és a biztosítás költségeinél jelentkeznek, illetve a környezetvédelmi besorolásnál nincs korlátozás, a H, historische rendszám birtokában bárhol, bármikor lehet furikázni.

Az autó korábban többlépcsős, de nem restaurálás-szintű felújításon esett át, ami érintette a futóművet, motort, belső teret és még sok egyebet. Különösen nagy technikai átalakítások nem történtek, ezért bíztam benne, hogy „eredetiként” kezelik majd.
Fényezés, új bőrtető, új alváz, de a magyarországi vizsgabiztosoknál biztosan repültek volna a mínuszpontok, ellenben itt más a koncepció. Nem elvárás az autó újjáépítése, legyen üzembiztos, illetve tükrözze az adott kor formai, technikai hangulatát.

A felkészítést követően, miután a magyar vizsga érvényét vesztette, időpontot egyeztettem a TÜV-SÜD AG helyi vizsgaállomásán. Ez körülbelül egy Mozaik utcai NKH-s vizsgaállomásnak felel meg. Próbálkoztam kisebb, „családiasabb” vizsgaállomásokon is, de a típus és évjárat hallatán azonnal elhajtottak, mondván nem áll rendelkezésre megfelelő adatbázis. Az eredeti katalógusok, szervizkönyvek és Owner’s Manualok nem felelnek meg.

Szúrós szemek vizsgálják az alanyt


Az első látogatás alkalmával az autót átnézték, több „szakember a régi generációból” azonnal technikai adatokat kezdtek sorolni, aztán hagyták a kirendelt kollégát dolgozni. Az alapvető futómű, fék és egyéb biztonsági ellenőrzések után rátértek néhány módosítandó részletre. Mivel az autó első európai (!) forgalomba helyezése a magyar okmányok alapján 1991-re datálható, ezért irányadónak a ’91-ben hatályos jogszabályokat jelölték meg!

Sajnos a magyarországi adatkezelésnek köszönhetően az autó előéletét homály fedi, bár erre azt mondta a német precizitás fellegvárának képviselője: Ezekben az esetekben a németek eldobják (!) a meglévő iratokat, mondván, nem áll rendelkezésre írott adat, a meglévő azonosítók, alvázszám, típusjelek, márkajelzések alapján állítanak ki dokumentumokat az ominózus gépjárműhöz. (Ez azért keménységfaktor!)

Tilos


A 1991-es jogszabályok alapján a következő listát állították össze:
- első fényszórók cseréje EU konform asszimetrikus típusra,
- első irányjelző izzója narancs színű cseréje,
- a motortérbe szerelt 6 szólamú dallamkürt cseréje szabványos két tónusúra,
- hátsó fényvisszaverő, azaz „macskaszem” installálása, mivel a hátsó USA lámpák nem tartalmaznak E logót,
- biztonsági övek beszerelése hátul. (A kétpontos „gyári” öv tökéletesen megfelelt),
- a gyárilag az első szélvédő alatt található VIN nem elégséges, fixen, az alvázra rögzített VIN-Plakett szükséges, ezt egy kisebb, korhű, azaz antikolt :) plakett legyártásával illetve behegesztésével pótoltam.

Mindezek beszerzése, beszerelése nem okozott nagy gondot, bár a fényszórók vásárlásakor bedőltem a „városi legendának”, miszerint a kispolski lámpák teljesen megfelelnek, de a csomag megérkezésekor konstatáltam, ez kisebb 5-5 milliméterrel, mint a szükséges. Talán ha megmérem előtte??? De gond nélkül cserélték, az ismételt rendelésnél már a megfelelő érkezett...:)

Biztonsági övek hátul, ezt mindenképpen be kellett szerelni


A biztonsági övek kérdését a www.dixierestorationdepot.com oldalon keresztül intéztem, a rendelés simán ment, mindaddig, amíg a visszaigazolásban jelezték, hogy a kért TAN-CAMEL szín szállítása 4-5 hetet csúszik hiány miatt. Egyszóval lett időm minden másra, várakozó álláspontra helyezkedtünk.

A második látogatás alkalmával már felkészülten érkeztünk, reménykedtem nem lesz egyéb kérdés. A lista kipipálva, maradt még két nyitott feladat, a károsanyag kibocsátás, és mint később kiderült, egyéb technikai adatok, melyek a forgalmi engedély kitöltéséhez szükségesek.

Károsanyag mérés: A szakember (kék köpenyben szigorúan) a motor beindítása után bedug egy műszert a szivargyújtóba, ami valami egészen furmányos módon kiolvassa a fordulatszámot a szivargyújtóból(!), és azonnal vezeték nélkül továbbítja azt a központi egységbe (Csúcstechnika, zseniális, hogy hol tart már a tudomány..., állítólag már a Holdon is jártunk). Itt jegyezném meg, hogy a műszer által mutatott érték hajszálra megegyezett a fordulatszám mérő értékével, ezek alapján a legutóbbi beállításomat, amikor is a már kicsit megfáradt fordulatszám mérőmet beállítottam, sikeresnek tekinthetem (Ehhez egyébként az alábbi oldal adott segítséget)

Szóval mértek alapjáraton meg fordulaton, aztán mindannyian jól meglepődtünk. Minden érték az elvárásoknak megfelelő volt, vagyis nem szénkockák esnek ki a kipufogóból! :)
Készítettek néhány fotót, majd hazaküldtek, azzal, hogy a még hiányzó adatok megérkezéséig legyek türelemmel, felveszik a kapcsolatot a távoli General Motors-szal! Persze megkérdeztem, hogy az eredeti Service Manual, Owner’s Manual és egyéb vacak Haynes és Chilton szervizkönyvek, valamint a GM által kiadott 1978-as előrendelési Katalógus nem lesz-e elégséges, a válasz egyértelmű volt: NEM. Majd ők azt tudják! Néhány nap elteltével a vizsgaállomás vezetője érdeklődött, el tudom-e küldeni a hiányzó adatokat e-mailben..:) Ha-ha, hát persze, már küldöm is..:) Ajánlottam az alábbi weboldalt is, hátha segít a további munkában:

A levélben további kérések szerepeltek még, melyeket ha nem teljesítjük, nekünk reszeltek:
- ellenőrizendő, hogy a hátsó világításnál a vészvillogó külön áramkörön van-e a féklámpától, illetve a fékpedál nyomásakor a féklámpa világít-e, és a vészvillogó is funkcionál-e párhuzamosan!? Mi van??? Ellenőrizve, minden megfelel minden igénynek, „natürlich“!
- pontos adatok az autón található felnikről, fényképpel illusztrálva a méreteket illetve típusjeleket. Persze, ezért fogom legumiztatni az egyik felnit, de! Inkább lefotóztam az egyik egyébként is látható beütött szériaszámot, majd az interneten túrva egy megfelelő fotót „megkreáltam“ a felni hivatalos adatlapját. :) Megfelelt.

Ezt követően már csak a papírok kitöltése váratott magára, de hamarosan megkaptam a jelzést, nyerőmezőbe léptünk! Átvettem a dokumentumokat, amik lassan egy kisebb könyvet tettek ki, és irány a helyi „okmányiroda”.

Felkészülve, már a leszerelt magyar rendszámokkal érkeztem, gondolván, úgyis mindjárt megkapom az újat, felcsavarozom, és már indulok is..., de nem egészen így volt megírva.

A hölgy átnézte az iratokat, és azonnal szemet szúrt neki a piros index kérdése! Csípőből rávágta, ezt külön engedélyeztetni kell Stuttgartban, minimum két hét! Gondoltam, ha már ott vagyok, megkérdezem, lesz-e probléma a kisméretű rendszámmal, mert hogy amerikai autó lévén, nincs hely nagyobbnak. Válasz: No Way! Ez ma már nem engedélyezett, a szabványos méretekből kell megoldani! De azt nem lehet, mondom én, azt mondja: Na azt majd meglátjuk, kezében mérőszalaggal elindultunk a parkolóba! Miután többször lemérte, megpróbálta a különböző méretű rendszámokat bepréselni, de szomorúan konstatálta: vagy tankolni nem lehet, vagy a csomagtartót nem lehet kinyitni! Majd jelezte, ezt is engedélyeztetjük Stuttgartban. Aztán ebben maradtunk...

Kicsit letörve indultam haza, megint várhatok két hetet, de sebaj, csak túl leszünk ezen is.
Amikor hazaértem, beállok a garázs elé, csörög a telefon, az illető hölgy a hivatalból: Ó, már meg is jöttek az engedélyek, csaknem fél óra alatt, erre még nem volt precedens, ha gondolom, most azonnal mehetek vissza, minden rendben! Fél órával később ismét a hivatalban voltam, kicsit fáradtan, de annál lelkesebben..:) Az eredmény? Igen, abszolváltuk mindkét kitűzött célt, az autó hivatalosan is itt lakik, és az itteni elvárásoknak megfelelően, oldtimerként megyünk a VfB Stuttgart meccsre :)

Hátul engedélyezték a kis rendszámot, de elől csak a nagy volt lehetséges


A rendszám: Itt a fritzeknél a különleges rendszám összesen 10EUR20Centbe kerül (kb. 3080Ft), mivel a MC79 és GM79 számok már foglaltak voltak, ezért maradtam a KT monogramomnál, illetve az autó gyártási événél, ami 79. A GP a helyi körzet „azonosítója“.

Így aztán néhány hónap ügyintézés után, néhány száz Euroval könnyebben, de már teljes nyugalommal várhatjuk a következő szezont.


Magyarország első amerikai autós magazinja 1998-as megszületése óta együtt fejlődik a hazai amerikai autós kultúrával.

Feladatunknak tekintjük a lehető legtöbbet megőrizni a magyarországi amerikai autózás elmúlt közel két évtizedéről.

Napló

Hozzászólások

  • Limbi:

    Ez nagyon ütős volt... Főleg szíven ütős! Az összes képet megnéztem

A lap tetejére