Régi szerelmem a típus, még valamikor a 90es években akadhatott be ez nálam, végül rengeteg más erős, hátsókerekes, nagy, gyors, stb autó után 2012-ben tudtam venni egy elfogadható állapotú nagyjából rendbetett, papíros példányt.

Az konkrét gépről röviden kb. annyit lehet tudni, hogy több évig egy "Norbi" nevű V8-as körökben akkoriban eléggé ismert srácnál volt, még az eredeti fekete színben.
Tőle egy debreceni merci szervizes illető vette meg, ő tette rendbe nagyjából, ott kapta ezt a fényezést is. Kis kitérővel hozzám került, azóta igyekszem rá vigyázni, karbantartani, hibákat orvosolni, használható és esztétikailag is olyan állapotban tartani, amit megérdemel.

Nyári-hétvégi autónak tökéletes kikapcsolódás, egy teljesen más világ, annyira idegen mindentől, szerintem még a klasszikus amcsi kocsiktól is, kicsit megváltozik az ember önmaga is, amikor corvette-el cruise-ol.

Egyrészt a legenda miatt, másrészt az USA életérzés miatt, harmadrészt a presztizs miatt, ami furcsa, mert sokan nem értik, vagy túlképzelik ezt az autót.

A viszonyom vele, amióta nálam van, kissé ambivalens, sokak szerint "pásvákodni" vettem, erőmön felül miközben "kilóg a gatyából a hátsófelem". Most így, jóval több, mint fél évtized után már aztmondom, lehet valami igazuk, de igazából letojom. Mert ez ilyen, beülsz, és lesz*rod. Mindent.
Nyomod a gázt, vigyorogsz belül, a V8 egykedvűen gurgulázik, minden gázpedálpöccintésre haragosan felmordul, és hirtelen egy másik forgalomban vagy, másik városban, szinte egy másik életben.

Többször felmerült ,hogy vége, nincs tovább, el kell engednem, de valahogy mindíg megoldottam, és maradt. Kitudja meddig, mert egy ilyen tárgy, már sokkal több, mint egy autó.