Tartalomjegyzék:
1. oldal » Van
2. oldal » 2013

2012.03.13. Első amerikai autóm megvételének napja. Olyan autót kerestem kifejezetten, amit nem csak hobbiautóként, hanem a hétköznapokon munkába állítva is megállja a helyét, mivel munkámból adódóan sok szerszámot, gépet és egyéb kertészeti anyagot szállítok. Ezért pickup vagy VAN jöhetett elsősorban számításba, így került képbe ez a Bone által meghirdetett G30-as Chevy busz.

A karosszériát tekintve jó állapotban van, ez volt a legfontosabb tényező ami miatt a megvétele mellett döntöttem, műszakilag viszont lesz még vele bőven munka mire menetkész állapotba kerül.

Ennek okán Hözsö-ék műhelyébe került, ott várja az új motort, kardáncsapágyat, illetve a váltó, műszerfal és még sok más egyéb dolog beszerelését. Ennek folyamatai is dokumentálva lesznek terveim szerint.

Motorra várva. Amint megérkezik, kezdődhet is a feltámasztási project.

A korábbi átmeneti benzines motorja miatt sok mindene át lett kötve vagy alakítva, bőven lesz mit helyrehozni minden téren.

Megérkezett az új 6.2D is a hozzá tartozó váltóval egyetemben. Szintén 1990-es, tehát egyidős a busszal így korban is passzolni fognak.

Mivel gond volt a hengerfejekkel, ezért szét is lett szerelve még a héten.

Kompressziómérés és síkolás után az új tömítés szettre várva visszaszerelés elötti állapotban.

A TH700-as váltó is megtisztítva, beszerelésre készen.

A további szükséges alkatrészek érkezéséig és az azt követő fejleményekig jöjjön egy kis múltidéző az előéletéből. Így festett még 2010-környékén. Fa erezetű mintával volt dekorálva némi reklám matricával körítve.

2011. tavaszán pedig már Bone által új fényezést kapott, a szavaival élve "le lett tüsszentve" sárgára.

Némi javítani való már most 1 év állás után is akad rajta, de ezek orvoslása és egy kiadós üregvédelmi kezelés után talán elég tartósnak bizonyul majd!

Fényezés után pedig nem sokkal felkerült a design csíkozás is, ami egész jól feldobja a busz külsejét.

Az engem megelőző 3. tulaj rendbe tette a futóművet és karosszériát is, Bone a fényezést, rám pedig az összes többi műszaki rész helyrehozatala vár.

A belseje is némi átalakításra szorul, hogy alkalmas legyen az anyagszállítási funkció betöltésére. Az aljába fa burkolat kerül majd, ami kellően ellenáll a nedvességnek és könnyen takarítható. De a jelenleg szőnyeggel borított oldalfalrészek, valamint az ajtók belseje is hasonló burkolatot kap kárpitozás híján, mivel jelenleg az sincs rajta.

Az utastér rész nagyjából egyben van, csak egy leválasztó elemet kell majd beépíteni mivel tehergépkocsi, és emiatt az előírások is megkövetelik, de az utasbiztonság szempontjából sem mellékes. Ennek pontos kivitelezésére még nincs végleges koncepció, vagy egy off buszokban is használatos rácsos megoldás kerül bele, vagy pedig egy gyári ajtós kivitel, mindez az anyagi lehetőségeimtől függően alakul majd ha már a belső részek rendbetételénél tartok végre.

A műszerfal, itt még egyben. Ezen a téren is lesz mit helyrehozni és cserélni (gyújtáskapcsoló, váltókar, kábelezés, stb), amint befutnak végre a szükséges alkatrészek HöZsö kezelésbe is veszi.

A régi 5 literes benzines motorja. A főtengelye már menthetetlen, és még csapágyas is volt ráadásként, így megváltam tőle a hozzá tartozó váltóval egyetemben. Már csak azért is, mivel hivatalosan az okmányai szerint is diesel, ami fogyasztás szempontjából sokkal kedvezőbb, ez pedig a jövőbeli használatából eredően elég fontos tényező lesz.

Ez pedig a régi 350-es váltója, ami nem igazán passzolt volna az új 6.2D-hez, ezért ezen is túladtam. A helyére a már feljebb bemutatott TH700-as kerül.

A két ülés színvilága nem kifejezetten passzol a beltér eddigi barna színösszeállításához, de mivel az új műszerfal is bordó lesz (a régit szétvágták), ezért talán nem lesz annyira látványosan eltérő a kontraszt. Viszont nem szakadtak és sérültek, így teljesen használható állapotúak. Ídővel talán lesz keret barna vagy fekete színűre cserélni, de egyenlőre maradnak.

Az off és on buszom együtt. A két leendő munkatárs. Mindkettőnek hasonló a szállítási kapacitása, így már garantáltan nem kell egyetlen munkát sem elhalasztani egy esetleges műszaki meghibásodás miatt. Annyira részletesen nem merültem bele a VAN előéletébe, hogy korábban mire használták (reklámautó, stb), nálam garantáltan azt a funkciót fogja betölteni amire eredetileg is tervezték és gyártották.

A tömítés szett azóta megérkezett, így a motor összeszerelve ismét üzemkész állapotban.

A célegyenesben. A motor és váltó tartó bakokon egyaránt kellett némi átalakítást végezni, de végül minden a helyére került. Még néhány alkatrész hiányzik a teljes befejezéshez, ezek beszerzése folyamatban. A hűtő, izzítógyertyák és olajszűrő beszerelése valamint olajjal feltöltés után jöhet az első indítás.

A 4 hónapnyi várakozásnak immár vége, hazahozhattam a buszt, a műszaki részét tekintve végre elkészült. A hazaúton és azóta használva nem produkált semmi rendellenességet, bízom benne így is marad! Még sok tennivaló van vele, de legalább ismét használható és működőképes.

A külsejében nem sok változás történt az elejét leszámítva. A hiányzó díszlécek pótolva lettek feketére festve a hűtőráccsal egyetemben. Valamint felkerült a Chevrolet embléma is.

Az új műszerfal is a helyén, minden elektromos dolog bekötve és működőképesen. Gyújtáskapcsoló beszerelve, váltókar is helyrehozva. Kapott egy plusz izzítás kapcsolót is és teljes izzítás elektronika is ki lett építve.

Rádió ill. zenelejátszó még nem került bele egyenlőre, bár a motor hangereje miatt nem biztos, hogy lenne értelme :) Végül nem a hozzá kapott műszerfal és középkonzol került beépítésre, hanem egy másik bontott darab. Ezek a motorburkolattal együtt feketére lettek festve.

A motortér. Méretéből adódóan sok minden nem látszik belőle, de itt is minden a helyére került. A fékcsöveket is újra kellett építeni, de a többi csövet és vezetéket is pótolni vagy cserélni kellett. Váltó és motorolajhűtő is be lett építve, és még rengeteg egyéb hiányzó alkatrész lett pótolva.

Ma sor került a "nagy" takarításra is kívül és belül. Persze az eső pont akkor kezdett el szakadni mikor beálltam vele a mosóba, de mivel úgy is a tetejét és annak peremét kellett alaposan lemosni, így nem volt különösebben jelentősége. Létráról sikerült teljesen lepucolni a tetőt, mivel egy fa alatt állt sokáig a szerviznél ami befogta fekete ragacsos anyaggal, és a peremében is rengeteg kosz rakódott le az utóbbi 1 évben. Természetesen a szélvédők is kaptak egy alapos tisztítást.

A raktér is kitakarítva és hulladékmentesítve. Pár héten belül megkapja a leszabott fa burkolatot az aljába a szőnyeg helyett. De elötte még a beletákolt hátsó ülés rögzítő elemet is el kell távolítani belőle, ami a szőnyeg alól domborodik elő. A hátsó ajtók is fa burkolatot kapnak nemsokára a tolóajtóval együtt.

A műszerfal is kapott egy alapos tisztítást, így már mindjárt jobban fest. Az egyik kijelzőjén azonban 2 napja világít egy aggasztó felirat... Ennek feltárása folyamatban.

Nos mint kiderült a fék felirat nem véletlenül gyulladt fel a kijelzőn, hanem a képen látható okból, szivárog a főfékhengerből az olaj. Az egyik rekeszből teljesen ki is fogyott, de rátöltés után is másnapra ugyanúgy elszivárgott. Ennek következtében pedig a fék hatékonysága is jelentősen visszaesett.

Közvetlen a tövében is megfigyelhető az olaj szivárgása, de valószínűleg nem ez az egyetlen kritikus pont.

A főfékhenger alatti alkatrészekre is kerül bőven a fékolajból, tehát nem gyengén szivárog. Így viszem is vissza a BLFmotors műhelyébe, ahol remélhetőleg orvosolni tudják a problémát, mert sokat dolgoztak a fék rendbehozatalán, de ez a része még javításra szorul.

Némi vizsgálat után kiderült, a főfékhenger edény részének az aljánál keletkezik a szivárgás, de maga az edény is némileg el van deformálódva. Tehát vagy az edényt kell a tömítésével együtt cserélni, vagy ha az külön nem beszerezhető akkor az egész főfékhengert. Addig is marad a folyamatos fékolajjal újratöltögetés.

Volt végre időm a felnikről is letisztítani a több évnyi koszt és festékmaradványokat, így mindjárt sokkal jobban mutatnak. A klóros cif és egy erős szivacs nagy segítség volt, nem adták könnyen magukat a szennyeződések.

Újszerűbb gumikat is kapott, mivel a rajta lévők már gyakorlatilag használhatatlan állapotúak voltak. Ugyanaz a márka ,méret és típus mint az előzők, csak fehér feliratos verzióban, ez is dob egy kicsit az összhatáson.

Az első közös részvétel amerikai autós találkozón, Balatonkenesén. Az oda-vissza utat minden gond nélkül megtette.

Egy rövid felvonulás is belefért.

Ma ismét egy kellemetlen meglepetéssel szembesültem. A képen látható nem túl sikeres rögzítési mód megadta magát, ezen az olajcsövön halad az olaj az utólag beszerelt olajhűtőbe. Szerencsére alig 1-2 km-re következett be a legközelebbi szerviztől, így egyből orvosolni tudták a problémát. Olaj nem sok maradt benne, 5 liternyi volt kéznél de még azzal sem érte el a nívópálca alját, holnap kap még pár literrel.

Ez pedig már a javított verzió. A csővégek sokkal alaposabban egymásba toldva, dupla bilincsekkel ellátva. Ezzel a megoldással már remélhetőleg nem ismétlődik meg az eset! Kapott egy alapos takarítást is, mert mindent beborított az olaj a motortérben, de még a karosszéria külsejére is jutott belőle.

Erre a hétre a bal első irányjelzők meghibásodása jutott. A foglalatok eleve nem voltak valami jó állapotban, az utolsó kenetet a múltkori kiáramlott motorolaj adta fel nekik szó szerint. A jobb oldali és a hátsó irányjelzőkkel szerencsére nincs gond.

Ezek voltak a régi foglalatok, mind a kettő cserélve lett. De mivel az újakkal sem akartak működni, így a kábelezés is át lett nézve, majd a hibás rész javításával ismét működőképessé váltak a bal első irányjelzők.

A jobb hátsó fék is kezdi elhagyni magát, érezhetően egyre rosszabb a hatásfoka. Problémára utaló jelek már a gumicsere alatti kerék eltávolításnál is látszódtak, a kerékdob felszínén megjelent jelentős olaj képében. Ennek feltárása és javítása a főfékhenger cseréjével együtt a következő feladat.

Víztorony árnyékában.

Ami mellett még egy G30 is eltörpül.

Egy újabb olajszivárgás, ezúttal a gázolajé. A porlasztócsúcs környékén adta meg magát egy cső, aminek következtében elég intenzíven árad ki az üzemanyag a motortérből amint beindítom a motort, de utána is még jó darabig csöpög szép nagy tócsákat képezve az autó alatt.

Mivel így közlekedni nem éppen biztonságos, és pláne nem gazdaságos ilyen ütemanyagárak mellett, így az idei Komáromi debütálás is elmarad, talán jövőre majd sikerül kijutni ha a busz is úgy akarja. :( Tehát a fék rendbetétele elött még ezt is meg kell oldani, talán a jövő héten lesz majd rá lehetőség, de addig is C vágányra kerül alig egy havi használat után.

Hétfő reggel, irány a szerviz résolajcső és főfékhenger cserére. Ha csak nem jön közbe valami még, mint pl. az akkumulátor, ami a pár napos állás után le is merült. Azt hiszem az ilyen szituációkra mondják, hogy csőstül jön az áldás.. Hiába csak pár hónapos, úgy tűnik a rendszeres rövidtávú utakat nem bírja tartósan, kénytelen leszek egy második akkumulátort is beüzemelni a buszba előbb-utóbb.

A gázolajszivárgás megszüntetve. Szerencsére ezt a legszélső résolajcsövet kellett csak cserélni így hozzáférhető volt, nem kellett szétbontani a fél autót.

A főfékhengert nem sikerült sajnos kicserélni, mivel nem stimmelt az új alkatrész mérete. Viszont az egyik fékcsőről is kiderült hogy szintén szivárog, így le lett gyártva egy új cső rézből és be is került a régi helyére. A jobb hátsó fék viszont már nem működik, ott a munkahengert kell majd cserélni, az olaj is egyre erősebben szivárog a kerékdobból. Így a fékrendszer teljes rendbetételéig nem tudok közlekedni vele továbbra sem.

A fékolaj immár nem csak szivárog a jobb hátsó kerékdobnál hanem konkrétan azonnal elfolyik, ezért már utántöltéssel sem lehet működésben tartani, teljes K.O. Ez is csak egy minimális szivárgással kezdődött, de mint a képen is látható már minden részét elborítja az olaj.

Az USA és a veterán sárgaság ('73 Taunus GT 2.0 V6) együtt.

Több mint egy hónapnyi állás után (ami javarészt az alkatrészek hosszadalmas szállítási idejének köszönhető) végre összeállt a fékrendszer. Mind a két munkahenger ki lett cserélve, már a bal oldaliból is szivárogni kezdett a fékolaj, nem csak a jobb ment tönkre. Illetve a két hátsó kerékagy szimering is cserére szorult.

A teljes hátsó fékpofa saru garnitúra is cserélve lett. Ennek köszönhetően a jelenlegi fékhatás erősségben és hatékonyságban is sokszorosa lett a korábbinak.

Továbbá új főfékhengert is kapott, ezzel végre az összes fékolaj szivárgási pont ki lett iktatva. Légtelenítés és új olajjal feltöltés óta az egész fékrendszer újra kifogástalanul működik.

A fék rendbetétele óta két kemény nap használat után újabb finomságok, már meg sem lepődöm. A váltókar elkezdett lötyögni, fokozatokat alig találni, illetve most már ezzel sincs gond, mert tegnap óta egyáltalán nem indítható az autó. Vagy az önindítóval, vagy a gyújtáskapcsolóval lesz a gond, mert az akkumulátort megnézettem, annak semmi baja. Szóval lehet agyalni, hogyan jut el a villamossági műhelybe, és mennyibe fáj majd ez is. Egy kis stresszoldónak: http://www.youtube.com/watch?v=33roteGGPzs

Sikerült átvinni a autóvillamossági műhelybe, az önindító és kábelezés rendbetétele folyamatban van. Amíg visszakerül hozzám, addig is lefényeztettem a hűtőrács díszléceit, az alapos csiszolással és megfelelő alapozóval reményeim szerint jóval tartósabb lesz a végeredmény! Valamint ARAB jóvoltából sikerült szert tennem egy hátsó emblémára is, alapos tisztítás után ez is felkerül majd, elfedve végre a helyén található három lyukat az ajtón. Ezúton is köszönet érte!

A busz újra hazatért, a kábelezés hibái és az önindító javítása után. Az önindítóban a mágneskapcsoló és a kopott relék lettek cserélve. Ennek köszönhetően újra gond nélkül indítható.

Ismét az utakat rója, újabb meghibásodásnak egyenlőre nyoma sincs. A díszlécek is már a helyükön.

A múltkori villamossági műhelyben tett látogatáskor a második akkumulátor rákötéséhez szükséges új saruk és kábelek is felkerültek a helyükre, így a közelgő hidegre való tekintettel ma beszereltem azt is. A 70 amperes akkumulátort éppen hogy csak sikerült bepréselni az erre kialakított helyre, de érezhetően jobb lett az indíthatóság.

Némi tisztogatás után a hátsó embléma is felkerült. Így már a laikusok számára is egyértelmű a busz márkája, és egyben a helyén éktelenkedő lyukak is eltűntek végre az ajtón.

2012 december, immár téli üzemmódban. Egyenlőre elég jól bírja, bár a lapos tetőn elég tartósan megáll a hó. Lassan keresni kell a raktérbe is némi plusz nehezéket a hátsó kerekek fölé ha beköszönt a nagyobb havazások időszaka.

Mire sikerült teljesen üzemképessé tenni már le is ment a kertészeti szezon, de azért dolgozott egy kicsit még idén nyáron is mikor az off buszom éppen kidőlt a csatasorból egy munka közepén. Raklapok, gyepszőnyeg, talicskák és szerszámok könnyedén elfértek a méretes raktérben. 2013-ban már remélhetőleg lesz keret a raktér belsejének átalakítására, és műszaki állapota is lehetővé teszi majd a vele történő további munkavégzést!

2012 összefoglalója dióhéjban, avagy mit sikerült megvalósítani az elmúlt évben... - Új motor és váltó beépítve. - Kipufogó rendszere átalakítva. - Kapott új műszerfalat. - Villamossági rendszere helyrehozva. - Fékrendszere javítva és cserélve. - Egyéb műszaki gondok (önindító, stb) elhárítva - Hiányzó emblémák és díszlécek pótolva. - Régi gumik lecserélve használható állapotúakra. Ezekkel nagyjából az eredetileg kitűzött célt, a talpra állítást és üzemképessé tételt még ha nehezen is, de sikerült véghezvinni.