2010 szeptemberében vettem - kényszerből - első igazán nagy vasamat, egy 1996-os Explorert. Egy állandóan betegeskedő Seat Ibizát váltott le, de sajnos a betegeskedésből nála sem volt hiány. Rengeteg apróságot javítottam ki a kocsin, de az igazi nagy dolgokat "szakemberre" bíztam sajnos.

A váltót és a kupplungot kompletten cserélni kellett, csak a ház maradt, új mechanika került mindkettőbe. A szerelés röpke 2 hónapot vett igénybe a szerelő különböző kifogásai miatt, és az elvégzett munka is hagyott jócskán kívánni valót maga után. De végre saját lábán ment a kocsi!
Kis idő elteltével az állítólag felújított kormányműből kezdett dőlni az olaj. A szerelő természetesen garanciát vállalt a javításra, így szerencsére újabb költség nem keletkezett az újabb javítással: kapott egy jó állapotú, bontott kormányművet.

Hamarosan indítási gondjai is lettek a gépnek, a kulcs elfordítása után csak kattant egyet, de nem forgatott az önindító... A fővárosi szerelők tarifáját immár ismerve inkább vidéki ismerősökre bíztam a javítást, és a közelgő vizsgára felkészítést. A vizsgáztatás azonban már elmaradt, túl sok karosszériajavítás kellett volna hozzá. Hetekig tartó autómentesség helyett úgy döntöttünk, hogy 3 év eltelt, sajnos sok jó tapasztalat nem volt a kocsival, lecseréljük.

A cserében az is közrejátszott, hogy ez csak hátsókerék meghajtású modell volt, és csúszós úton tudott viccelődni az emberrel. Ugyanakkor ez volt benne a szép is, terepjáró létére igazi driftkocsi volt :) jópárszor keresztbe tettem, mikor BP-en a Váci útra kanyarodtam fel, és még a közelben sem volt senki, akiben véletlenül kárt tehettem volna.
Most egy nagytestvér - egy Expedition - szolgálja a már gyarapodott családot, nem kis hely- és élménytöblettel ajándékozva meg minket. Az ő története a garázs másik szegletében parkol :)