Miután eladtam az első ZJ-met, éreztem, hogy valami hiányzik az életemből. Folyton nézegettem, és kerestem, hogy mivel tudnám helyettesiteni. Néztem XJ-ket, WJ-ket, Wranglereket, sőt még más márkákat is, de valahogy egyik sem volt az igazi.

Végül 3 évig birtam ZJ nélkül, de aztán győzött a V8, és a józan ész teljes hiánya

A kegyelemdöfést az egyik barátom adta, hívott, hogy tud egy eladó Jeep-et, olyan mint amilyen az enyém volt, nem érdekel-e. Persze hogy érdekelt, el is hoztam.

Műszakilag jó állapotban volt, a belter is elment, cserébe a kaszni volt nagyon szar, a fényezés meg még szarabb. Illetve a papir gondjai is voltak, de mindegy is, játszósnak kellett.

Aztán 5 hónap múlva érkezett a testvére. Ennek a kasznija (kivéve küszöb), fényezése, beltere volt nagyon jó állapotban, és rendben voltak a papirjai, cserébe műszakilag voltak hibái.

Sajnos az első autót fel kellett áldozni, hogy a második tovább éljen.

De emléke azóta is velünk van, főleg mert a kibelezett bódét azóta is kerülgetem az udvarban.

(nincs is annál jobb, mint a szabadban autót szerelni, főleg minusz 5 fokban, havazás után)

A második autóból viszont nagyon jó kis autó lett, és 20 éves kora ellenére is kiválóan teljesített nap, mint nap.

Egyetlen egyszer szivatott csak meg, igaz akkor rendesen. Habár alapvetően az én hibám volt, már egy ideje hallgattam a szíjfeszítő csörgését, de a cseréje valahogy mindig elmaradt. Aztán egyszer a pályán megadta magát a feszítő, és ledobta a szíjat. Persze mindezt kb 200 km-re otthontól. Szerencsére volt kéznél ismerős, aki kivitt a vasútállomásra, onnan vonattal haza, a donorból kivettem a feszítőt és kerítettem egy barátot, aki hajlandó volt visszavinni a kocsihoz. Hajnali egyre értünk oda. Mint utóbb kiderült, ez volt az év leghidegebb napja, a board computer szerint mínusz 19 fok volt.

Gyors kicseréltem a feszítőt (közben többször említést tettem arra, hogy mennyire nem szeretem a hideget), és már indulhattunk is haza. Azonban valami nincs rendben, a motor hőmérséklet nem akart megállni középen, szépen kúszott tovább felfelé. Meg is értettem, hogy ebben a hidegben egy kis melegségre vágyott, de a biztonság kedvéért azért félreálltam. Mivel a motort nem akartam tönkre tenni, és 200 km-t így nem ment volna el, ezért úgy döntöttem lerakom egy közeli ismerősnél, és majd később kiderítem mi baja lett. Miután a motor kellőképp lehűlt, el is indultunk az ismerős irányába, visszafelé. Azonban a vízhőmérséklet beállt középre, és moccani is akart onnan. Remek, hátraarc, irány haza.

Aztán leesett, hogy valószínűleg a fagyálló nem bírta a mínusz 19 fokot, és egy kicsit beledermedt a hűtőrendszerbe (hazaérve megmértem, mínusz 15-ös volt), de a felmelegedett motor kiolvasztotta a dugulást, így visszaállt a rend. Legalábbis a hűtőkörben, de a fűtéskörbe is beledermedt, és ott nem is olvadt fel. 170 km-t vezettem le így, a mínusz 20 fokban, fűtés nélkül. Már közel voltunk, de már nem bírtam tovább, szétfagytam. Épp a telefonomat próbáltam előszedni, hogy felhívjam az előttem autózó barátomat, hogy csak egy kicsit hadd üljek át hozzá, csak egy kicsit kiolvadni, amikor nagy bugyborékolás közepette megindult a vízkeringés a fűtésben. Gyorsan maxra tekertem a fűtést, és így az út hátralévő része már kellemesen telt.

Ez volt az egyetlen olyan eset, hogy egy ZJ nem vitt haza, és menteni kellett.

Pózolás fiatalabb tesóval. (Szerintem a ZJ sokkal szebb)

Trash&Burn, Horvátország

Szervizautó

Ha már az előző Jeep-em garázsában is volt ilyen kép, akkor legyen itt is.

(Amúgy akkor, három évvel korábban: a 95-ös benzin 444,9 Ft/l volt)

Aztán fel kellett költöznöm Pestre. A 16 literes fogyasztás hirtelen 26+-ra ugrott, a hétvégi 500 km-es autópálya túrákra sem épp ez volt a legideálisabb választás, és terepnek még csak a közelébe se tudtam menni, így végül az eladás mellett döntöttem.

De az biztos, hogy lesz még ZJ-m!

(A képet az új tulaj küldte, rendeltetésszerű használat)