Mint azt említettem, az utazás nagy részét nem én szerveztem, és voltak benne kisebb meglepetések is. A Long Beach-i szállás is ezek közé tartozott. Számomra nem is derült ki mindaddig, míg oda nem értünk. Azt mondják, valaki vagy imádja vagy utálja ezt a hotelt. Akiknek nem tetszik, a kényelmet, mai luxus dolgokat hiányolják, akiknek pedig tetszik, pont ezt emelik ki, hogy megőrizték olyannak, mint régen volt.
Ez a hotel a Queen Mary. Korábban nem is tudtam, hogy létezik ilyen. Az utolsó tengeren töltött év (1967) után bevontatták a Long Beach-i kikötőben kialakított dokkba, és a mai napig is hotelként működik. Ha valaki ott száll meg, akkor a szobakulcsot bemutatva (egyedül a gépházba menet kérték) az egész hajót bejárhatja a hídtól a gépházig, de túrákat is szerveznek, illetve láttunk embereket fejhallgatóval sétálni a különböző állomások között.
Én azok közé tartozom, akik imádják a Queen Maryt. Fantasztikus érzés sétálni rajta, egy időutazás. A recepció az „A” fedélzeten van, ide egy külső lifttel juthatunk fel, ami a hajó mellett épült, de onnan a hajó belső liftjeit használva, vagy a lépcsőkön elérhetjük bármelyik szintet (a gépházba egy másik bejáraton lehet bejutni, ez a hajó végénél van). Mikor odaértünk éppen áramszünet miatt nem működött a külső lift, ezért a csomagokat később vittük fel.
A szobakulcs mellé térképet is kap az ember, és szükség is van rá. Odafelé mutatták az irányt, de miután megnéztük a szobát, és úgy gondoltuk körülnézünk, egyből eltévedtünk. Szerencsére találkoztunk egy dolgozóval, és megmutatta, hol van a főlépcső. Innentől kezdve már egyszerűbb volt, mert ki van írva, melyik irányba milyen szobaszámok vannak, és ha az ember figyelt volna elsőre merre hányszor fordul, akkor visszafelé is egyértelmű.
Miután felvittük a csomagokat, nekivágtunk megismerni a hajót. Amerikában az a jó, hogy mindenhol (turista célpontokra, illetve múzeumokra gondolok) rengeteg információ van, ha mindent szeretnénk elolvasni, akkor elég sok idő kell egy-egy helyen. Ezért mindenfelé rengeteget fotóztam, hogy később is meglegyen az infó, amit ott nem volt időnk végigolvasni. Megtudhattuk például azt is, hogy a hajó kapitánya igazi legenda volt, mert nem volt szüksége a vontatóhajókra a dokkoláshoz, illetve a háborús években előfordult, hogy egy német tengeralattjáró üldözőbe vette, ezért a fedélzeteken nem tudtak aludni a folyamatos cikázás miatt.
Mire a hajó felét bejártuk beesteledett, ekkor a belső fedélzeteken sétáltunk, mert ott is van látnivaló bőven. A „Promenade” fedélzet belső részén üzletek, ajándékboltok, bárok vannak. A többi fedélzeten, a főlépcső környékén korabeli zene szól, nagyon sokat hozzátéve a hely hangulatához. Ez a rövid videó talán mutat belőle valamit.
Másnap bejártuk a hajó többi részét, lementünk a gépházba is. Az oda vezető részen egy kisebb kiállítás van, szintén rengeteg infóval, más hajók makettjeivel, mint pl. a Lusitania. Az egyik legkedvesebb dolog a Queen Maryvel kapcsolatban a parkolás kapcsán kijelentkezéskor ért bennünket. Azt tudtuk, hogy ha ki szeretnénk menni a parkolóból, akkor a szobakulcsot lehúzva a sorompó felnyílik. A recepciós hölgy megköszönte, hogy ott voltunk, a kulccsal nyílik a sorompó, stb. Értjük, de hova kell leadni a kulcsot, miután kihajtottunk? Sehová, megtarthatjuk ajándékba! Igazán kedves gesztus, hasonlóról máshol még nem hallottam.
A hotelt elhagyva átmentünk a szemben lévő kikötőbe, ahonnan készítettünk néhány fotót a hajóról, itt éppen a Dexter című filmsorozat forgatásába csöppentünk bele. A kikötő mellett rengeteg étterem van, közülük egyet emelnék ki: Bubba Gump Shrimp Co. Nem gondoltam volna, hogy ilyen létezik, pedig igen. Egy egész hálózatot építettek fel, étterem és ajándékbolt egyben. (ha valaki esetleg nem tudná, a Forrest Gump című filmben így hívták a cégüket) Amerikán kívül Mexikóban, Japánban, Hong Kongban, Malájziában, Balin és a Fülöp-szigeteken is ehetünk rákot, illetve vásárolhatunk ajándéktárgyat. Enni itt nem volt időnk, de egy pólót azért beszereztem!
Továbbindulva a következő szállásra Huntington Beach-en és Newport Beach-en mentünk keresztül, egészen Laguna Beach-ig, ezek dél felé követik egymást az óceán partján. Másnap San Diegoban volt előre lefoglalt program, ezért a napnyugta fényképezése után korán lefeküdtünk.
Reggeli után elindultunk, hogy a 70 mérföldes utat minél előbb letudjuk, és megtaláljuk a célt, ami a San Diego Seaworld volt. Egy lehajtót elnéztem, de ezt korrigálva könnyen és kicsit korán odaértünk. A parkban különféle „show”-k is vannak előre kiírt időpontokban, de nekem a lelátók mögött kialakított „Stroller parking” tetszett legjobban. Vicces, ahogy sorban ott állnak az üres babakocsik (a rájuk akasztott táskákkal, ruhákkal együtt!) és show-ról show-ra mozognak.
Mivel volt egy kis időnk benéztünk pár helyre, édesvízi halak, cápák, stb., majd a regisztrációs irodához mentünk. A neten előre lefoglalt helyet itt kell véglegesíteni, hogy az ember delfinekkel úszhasson. Vicces volt, hogy a srác aki a jelentkezők nevét olvasta, egy lapot megnézett, majd a végére rakta, és mikor már csak nővérem állt kint, megpróbálta elolvasni: Csilla. Majdnem sikerült.
Beöltözés után átmentünk a medencéhez, ahol következett a kb. fél órás program. Én csak kintről fotóztam, de így is egész jó képek sikerültek, persze itt is – mint mindenhol – volt hivatalos fotós, aki végig fényképezett, és a program után ki lehet választani melyik képet szeretné az ember megvenni.
Kicsit még sétáltunk a parkban, megnéztük Shamut, a kardszárnyú delfint is, de a show délután 5-kor kezdődött, amit már nem vártunk meg. San Diego volt a legdélebbi hely, ahol Amerikában jártunk, kb. 15 mérföldre a mexikói határtól. A visszaúton megálltunk vásárolni, és a parkolóban sikerült lefotózni egy mattfekete choppolt Mercury-t, jól nézett ki. Másnap észak felé indulva megálltunk Newport Beach-en, remek idő volt, sok szörfössel, napozó emberrel. Sétáltunk kicsit, majd tovább indultunk Huntington Beach-re a következő tervezett megállóhoz.
Egy hasonló hajón (picivel nagyobb) éltem több mint 2 évet. Jó volt olvasni...
bopat, 2011-10-23 16:28:55
5.
Kurva jó Kundi! Kedvet kaptam a kiránduláshoz...
Tony, 2011-10-22 08:41:36
4.
Most volt időm végigolvasni és végignézegetni a képeket az eddigi 4 fejezetben. Nagyszerű útibeszámoló, se nem túl hosszú, se nem túl rövid, pont jó. Gondolom nem csak a saját nevemben mondom, hogy te/ti végig is éltétek a mi/én álmainkat... nagyon bízom benne, hogy egyszer nekem is megadatik ez a lehetőség, és biztosan én is ilyen utazgatós formátumot választanék. Üdv.Gergő
