|
A hónap autója 1999 február
Szerencsésen túlestem az első olyan fényképezésen, ahol nem ismertem előre a tulajt, jelen esetben daRK HaLF-ot. A megbeszélt találkozóhelyen nem kellett sokat keresnünk egymást, egy Camaro-t könnyen kiszúr az ember. Sok időnk elment a technikai dolgokkal (autómosás, tankolás, helykeresés), sajnos az ég is beborult, mire az érdemi munkához kezdtünk.
Néhány órára betekintést nyerhettem egy amerikai autós mindennapjaiba. Ilyen a már említett tankolás, a "vajon elférünk-e itt" effektus, a bámészkodók és a rendszeres kérdések: "Milyen autó ez? Mekkora motorja van? Hány lóerős? Mennyit fogyaszt? Eladó? Mennyit ér?"
A helyes válaszok egyébként: Chevrolet Camaro, 5 literes V8-as, 240 lóerő, 14 liter, Nem. 1,5 millió. Furcsa leírni ezt a 1,5 milliót, hiszen ez nem azt jelenti, hogy ennyi pénzért Tamás megválna az autótól! Nagy álma vált valóra, mikor végre a kormánya mögé ülhetett. Azt mondja, neki egy életre megvan már az autója...
Sokáig kerestünk megfelelő helyet a fényképhez, végül a Parlamenttel szemben a budai alsórakparton álltunk meg. Kicsit giccses lett a kép, majdnem csöpög.
Van olyan ember, aki nem szeretné megmarkolni ezt a kormányt? A műszerfal spártaian egyszerű a mai műanyag domborulat-csodák mellett, nincs tele elektromos kütyükkel, de valljuk be, nem is hiányzik belőle. Így teljes a feeling. Ez a Camaro egyébként Európának készült, 220-ig kalibrált kilométeróra van benne.
Hiába csábít a bőr, hátul már nem akkora élmény utazni. Hatalmas ajtók könnyítik a vállalkozókedvű dolgát, beszállni könnyebb, mint kényelmesen elhelyezkedni. Sportkocsisan kevés a hely. A kardánalagút szigorúan kétszemélyessé alakítja a hátsó részt.
Az óriási motorháztető alatt szinte elvész az erőmű. A légszűrő alól krómozott szelepfedelek néznek kétoldalra. Alattuk 8 henger és 5 liter. A fordulatszámmérő 5000-nél vált pirosba, egy ekkora motort nem is kell agyonhajtani. Just cruising... :)
|
