|
Mivel is kezdjem? Olyan jó kis bevezetőket olvastam a V8-on megjelent cikkekben. Talán írjam hogy: mitévő legyen az, akinek a 35 éves műszerfala hasonló állapotban van, mint az enyém? Vagy talán ezt: mi a megoldás, ha repedt a műszerfalad és az át(mű)bőrözés nem tetszik? Válasszon mindenki magának!
Elsőként idézek egy, a Retro Mobil c. újság 2008/3. számában megjelent, hasonló témát boncolgató cikkből: |
Mcarlo - nevével ellentétben - egy 1973-as Chevrolet El Caminot restaurál. Aprólékos munkáját érdemes megnézni a garázsában. |
„a legtöbb gond a 60-as, 70-es évek műbőr borítású műszerpaneljaival van, a nagymértékű hőingadozásnak kitett műszerfalburkolat a hajtásoknál és az éleknél fárad el. A kék burkolat a más színűeknél sokkal hajlamosabb a fáradásos repedésre.”
A fent írtakat mind megnyertem. A belső szín kék, az autó Texasból jött, könnyítésként Kaliforniában lett először forgalomba helyezve.
A művelethez kevés szerszám, segédanyag szükséges. Annál több ideg, lehetőleg kötélből, no és egy kis dohány.
Első lépésként beszereztem egy műszerfal héjat. Meglepődtem, hogy ez csak egy szimpla burkolat, semmi több. Bár 95 dollárért ne várjon az ember egy komplett műszerfalat.
Az első pofon akkor ért, amikor rápróbáltam az új szerzeményt a régi műszerfalra: sehol sem stimmelt, 2-3 cm differencia volt, főleg a széleknél, ill. a kivágásoknál. Rögvest elcsomagoltam és első felindultságomban kárpitosnál műbőrrel bevonattam a halott testet. A munka kiválóan sikerült, elsőrangú varrások, stb., de amikor beraktam a helyére, valahogy nem tetszett igazán. Lefejtettem.
Elkezdtem az új héjat befaragni, passzítani. Sok-sok csiszolással sikerült eljutni odáig, hogy a hézagok pár milliméteresre csökkentek, bár a szélvédőnél lévő szellőzőnyílásoknál reménytelennek tűnt a helyzet.
A héj felragasztásához beszereltem a műszerfalat és a csomagban lévő ragasztóval (ami illatában nagyon hasonlított az FBS-re) rögzítettem. Pár órát pihent, súlyokkal terhelten.
A következő fázisban a korábban említett hézagokat poliuretán bázisú tömítő pasztával kitömtem/kentem. Ezt az anyagot a műanyagfesték (Zola korábbi műanyagfestős cikkében kimerítően leírva) kiválóan megfesti. Legalábbis a brosúra szerint.
Következett a festés, nagyobb drámák nélkül túljutottam az egészen.
Száradás után az alsó és a felső részt összecsavaroztam. Beszereltem a konzolokat és a szellőzés csatornáit. Mivel ezeket korábban már előkészítettem, a dolog ment mint a karikacsapás.
Nem maradt más hátra, mint megkoronázni az egész műveletet és helyére tenni a műszerfalat. A széleit leragasztottam, nehogy sérüljön, amikor a helyére tolom/billentem/nyomom. A műtét sikerült, sőt a beteg is él. Egész jól néz ki, bár a héj formájából és kiviteléből adódóan alulnézetből látszik a turpisság, miszerint ez csak egy héj!
A szélvédőnél lévő szellőzőnyílásoknál fekete filc csíkokat beragasztva sikerült eltüntetni a csúnyaságot. Hogy fogom tisztán tartani? Magam sem tudom, de legalább jól néz ki.
Kanyarodjunk vissza az elejéhez egy kicsit. A 80-as évek elején nyilván tömegesen elterjedtek az AM/FM/kazettás kombók, ezért emberünk fogta magát és befaragott egy ilyen készüléket. Fűrésszel.
Helyreállítottam az eredeti (na jó, ahhoz hasonlító) állapotot, jöhet a régimódi rádió.
Az egyedül árválkodó hangszórót kicseréltem kettő 8 cm-es darabra. Rendesen meg kellett erősíteni, ugyanis az eredeti hangszóró kivágásnál az anyag már egyszerűen szétmállott. Nem hangnyomás versenyre készült, de szerintem jó lesz.
Dióhéjban ennyi. Remélem, hamarosan megmutatom az UV sugaraknak a felújított műszerfalat, és megkezdhetik romboló munkájukat.
|
