Ezt a szöveget már nem kezdhetem úgy, hogy sosem akartam első generációs Mustangot. Még 15 éves koromban volt párszor lehetőségem az unokatestvérem ’67-es Mustangjában autókázni kint, Kanadában. Márpedig ha egy tinédzserfiú amerikai autóba ül, akkor jó eséllyel egy életre beleszeret a típusba. Ez az érzés még azután is megmard, amikor a piros lámpánál álldogáló, restaurált autót telibe veri egy 1-es Golf, minek eredménye képp a verdát leadják a roncstelepen.
De hagyjuk ezt a szomorú anekdotát és inkább ugorjunk előre az időben kerek 20 évet. Helyszín: a szigetszentmiklósi motoros börze. A sok kacatot nézegetve az egyik árusnál megakad a szemem egy Chevy vezérműtengelyen, mely sehogy se illik az olasz alkatrészek közé, melyek körül vették. Szóba is elegyedek az árussal, érdeklődöm, hogy volna-e esetleg bármi egyéb amerikai alkatrésze. Á, már nem igen maradt semmi, kiszórtam az ilyesmiket, mondta. „Van még egy rossz Mustangom, azon van pár használható alkatész. Megvannak pl. a spiáter öntvények a négy sarkán, azt akartam még kivágni és elhozni a börzére, de kb. ennyi.”
Én azért a dolgot csak nem hagytam ennyiben. Faggattam tovább a fickót és csak kiderült, hogy egy 70-es kocsiról van szó, mely Vecsés határában pihen az olasz bontóban már évtizedek óta.
Egy ősmagyar 70-es Mustang Vecsés határában az olasz bontóban? Szürreálisnak tűnt, de hamar elhatároztam, hogy a végére járok a dolognak. Átgurultam Vecsésre; a város szélén jobbra rá a hosszú, vacak földútra, melynek a végén az olasz bontóban tényleg ott lapult a régi idők elfelejtett bajnoka. Motor/válltó nélkül, a nagy hátsóhídtól szintén megfosztva várta a jobb időket. A bontósnak igaza volt, a kocsi tényleg rettenetes állapotban volt. Viszont, ahogy lenn ült az a zord eleje a fekete vas felniken, melyek még mindig viselték a bitang, fehérfeliratos Charger gumikat, azonnal tudtam, hogy ki kell mentenem a flex alól.
A bontós egyébként egy igen szimpatikus figura. Mesélt a régi időkről, a 70-es évekről és a 80-as évek elejéről, amikor még teherautózott, méghozzá benzines Zillel. A kollegáival együtt mind amerikai autókon jártak. Hogy, hogy nem, de nem sokat költöttek benzinre. Talán azért nem, mert akkoriban még olcsó volt az üzemanyag.

Másnap küldtem a trélert és áthozattam a leletet a Last Barons bázisra.

Kölyök így emlékszik vissza az esetre:
„Be kell vallanom, a csinos autó még holtában is meglehetősen dögös képet mutatott, leszámítva talán attól a kis mellékkörülménytől, hogy gyakorlatilag már csak az utolsó 50 tonnás nyomást várta a préstől. Miután kiörömködtük magunkat, és lehúztunk egy-két Coronitát, hogy könnyebben megemésszük Pista újabb gerilla vásárlásának következményét alaposabban szemügyre vettük a leletet. Ha ló lenne, az oldalán heverne és valószínűleg legyek is zümmögnének körülötte. -legalább is ez volt Kicsiricsi véleménye a dologról.
A következő napon, miután még pózoltunk néhányat a kocsi körül-teljes szétszedésre került sor. A hibalista meglehetősen hosszú volt, de azért pár dolog pozitívan is felfoghatónak tűnt.
Mint például a taposók, melyekkel nem sok dolgunk volt, hisz gyakorlatilag a teljes egészében eltűntek az évek során.
A motorháztető egy korábbi sérülés után kissé szűkebbre lett fazonírozva, hogy beférjen a finoman összecsukódó két sárvédő és doblemez közé-melyeken egyébként további harci sebek látszottak.
A legendásan strapabíró Ford hátsó hidat már korábban elvesztette a kocsi, most régi európai valami volt a helyén. -helyesbítek, újabb 7,5 colos, melyet kár volt kidobni, a szerk.-
A belseje nagyrészt kuka, első szélvédő repedt, hűtőrács irányjelzők kuka, de legalább a hátsó és az oldalsó ablakok jelen voltak egy darabban.
Motor és váltó sehol, valószínűleg nyolchengeres egyszerű kupé verzióról van szó. A Báró szerint, -akinek tízen-egynéhány éve heves, ámde rövid afférja volt a kocsival- egy 289-es nyolchengeres volt a kocsiban manuális váltóval. -VIN szerint eredetileg sor 6, a szerk.-
Restaurálás nem igazán jött szóba, habár Pista barátunk szívesen megtette volna- egyszerűen nem érte volna meg egy századik eredeti Mustangot az értékének a kétszereséből megvalósítani.
Viszont aki ismer minket egy kicsit, az tudja, hogy ebből mi következik nálunk: teljes átépítés!”

Innen szép nyerni...

Óriási vehemenciával látunk neki a ’70-es feltámasztásának. Kezdjük mindjárt a rohadások feltárásával. Minél több rohadást tárunk fel, annál súlyosabb rohadásokra lelünk. Végül már bányászbrigád felvételét fontolgatjuk valami vasércbányából.
Ezen a ponton kapja a kocsi a Pernye nevet. Igen, ez eléggé találó.

Közben költöztünk is.
Immár a fenti műhelyben.

Hála Istennek ekkor felhív Oszi barátom és felkínál egy 1969-es alkatrészautót. Ilyen se terem itthon minden bokorban. A háttér sztori dióhéjban a következő: A jóember Interneten Mustangot vásárol Amerikából. 3 db, egyenként mintegy 150 kilobyteos, jó pixeles képen látható egy autónak látszó tárgy. Friss, fehér fényezés van a kocsin, büszkélkedik a lelketlen kereskedő, aki nem teszi hozzá, hogy a festéket vödörből, nagyhengerrel hordták fel a helyenként több centi vastagon felvitt gittre.

A konténer érkezése mindig nagy pillanat. Ilyen esetekben nem ritkán pont olyan az ajtó felnyitása, mint egy régi típusú papírsorsjegy feltépése: sanszos, hogy az olvasható rajta, hogy NEM NYERT.
Az emberünk undorral csapta vissza a konténerajtót. Még a híd is a 4 csavaros 7 és 1/4 colos volt alatta. A kocsit később megszabadították a használható alkatrészeitől és a maradékot lehetőségem nyílt megvásárolni.

Idő közben megismerkedtem és később összebarátkoztam Erderi Péterrel, aki ekkor egy ’69-es Mach 1-et restaurált rendkívüli igényességgel. Az összes fölösleges, azaz tévesen rendelt vagy lecserélésre került alkatrészt nekem adta. Ezúton is szeretnék neki köszönetet mondani értük.

Ilyen szinten feltankolva az összes szükséges alkatrésszel már semmi sem állhatott a project útjába.
Két koncepcionális kérdést kellett eldöntenünk: 1969 vagy 1970? Grande marad, vagy megpróbáljuk a fastback átépítést? Ráadásul esetünkben ez a két kérdés szervesen össze is kapcsolódik.

Azok kedvéért, akik nem ismerik közelebbről a típust, leírom, hogy a 69-es és a 70-es Mustangok ikermodellek. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb karosszéria elemük hasonló vagy meg is egyezik.
Többek közt a géptető, az ajtók, a sárvédők és lökhárítók csereszabatosak. Mások a lámpák és az ezeket magukba foglaló öntvények, illetve a csomagtér fedél. Nem nagy kunszt 69-ből 70-et csinálni, vagy fordítva.

Személy szerint nekem mindig jobban tetszett a 70-es. A kocsit 70-esnek ismertem meg, annak vettem és az én fejemben ez egy 70-es kocsi volt kezdetektől fogva.
A Báró úgy fogalmazott, hogy míg a 69-es nagyon szép, addig a 70-es szadista. Nem emlékszem rá, hogy bármilyen egyéb kontextusban hallottam volna a szadista szót pozitív jelzőként alkalmazni. De abszolút ül. Akár hogy fogalmazzunk is, a 70-es letisztultabb.

Viszont Petitől kaptam egy pár 69-es fastback hátsó sárvédőt, komplettem a C oszlop takarójával, valamint a hozzá tartozó fastback csomagtér fedelet is.
A 69-es csomagtér fedélhez csak a 69 fastback hátsó saroköntvények passzolnak, melyeket kicsit elhamarkodva, de beszereztem.
Mindenek tetejébe Kölyök és a Báró lezsíroztak Oszival egy ügyletet, melynek keretében megkaptunk egy vadiúj fastback tetőlemezt is.
Innentől nem volt apelláta, meg kellett próbáljuk a Pernyét ’69 Fastback fazonra alakítani. A Grande átalakítása Fastbackké azonban igen bajosnak bizonyult. Át is terveztük menet közben a projectet.
A rendelkezésünkre álló mintegy 3 autóra elegendő alkatrésztömegből két kocsit fogunk csinálni: Egy stock, viszonylag egyszerű 1970-es Grandét, valamint egy 1969-es, erősen épített, alvázasított, becsövezett Fastbacket afféle Boss 302 Trans-Am stílusban. Nem akarok előre arcoskodni, de valami olyasmit tervezünk építeni, mint amivel Carroll Shelby és Bud Moore csapatai indultak.
Keress rá Parnelli Jones-ra és látni fogod, mit szeretnénk. Ez utóbbi Last Barons közös project lesz.
Bemelegítés képpen megcsináljuk a szimpla kis grandét. A jelenlegi állás szerint 351 Windsor és FMX. Semmi fölösleges. Persze a menet közbeni műsorváltozás jogát ismét fenntartjuk.

A Báró és Kölyök a cuccokat szortírozza.

Külön a 69 és külön a 70.

Hosszú évek = sok festékréteg.
Durva csiszolókoronggal szép színes szálak milliót nyerhetjük.

Hát nem szép?

Fogadnál rá?

Itt már kezd autóformát ölteni.
Ráadásul azóta vadiúj ajtókat is kaptam dobozban!

A tél beállta előtt nagyjából eddig jutottunk.
Ha kijavul az idő, gyorsított eljárásban fojtatjuk.