v8cars.hu | Plymouth Volare, 1979

Plymouth Volare, 1979


Ilyen volt...


ilyen lett!


Motortér. 4 liter olaj fogyott el
a hazaúton


Projekt indul!


A szétszedés közben jöttek elő
az autó igazi hibái


Korrodált nyúlvány


Az a hírhedt első sárvédő...


Minden elem javításra szorult



Fényezésre előkészítve


Sárga


Motorra várva


A felfrissített Super Six


Coil-over


Egy találkozón láttam először Volare-t, a mattfeketére kezelt, jobb időket is látott autó szerényen húzódott meg a sorban. Általában nem rajongok az olajválság utáni kompakt autókért, de ott és akkor valamiért mégis felfigyeltem rá, megfogott a forma.

Valószínűleg valami hasonló találkozás kell ahhoz, hogy az ember fantáziát lásson egy olyan autó építésében, aminek nevét a Google-be beírva az első néhány találat rögtön tudatja velünk, hogy „The car basically has no collector car value as it is a somewhat common 4-door.”

De miért is?

A hetvenes évek közepén a Chrysler jövője sötéten festett, modellpalettája sürgős frissítésével kellett alkalmazkodnia a megváltozott piaci igényekhez. A Plymouth Valiant 1967 óta töretlen sikere bizakodásra adott okot, ám a korosodó formát meg kellett újítani.

Az új autó új névért kiáltott, hogy ezzel is hangsúlyozza a nagy lépést. 1975 őszén ikrek jöttek a világra, a keresztségben a Plymouth Volare és a Dodge Aspen nevet kapták.

A mopar hagyományoknak megfelelő önhordó kasztni torziós első felfüggesztést és hátsó laprugókat kapott. A 14"-os felnik mögött elől 11"-os féktárcsák, hátul 10"-os fékdobok lassították az autót. A taxikat és rendőrautókat nagyobb hátsó fékekkel szerelték.

A kor vásárlója három motorból választhatott, a 225-ös Slant Six sorhatoson kívül 318-as és 360-as V8-asok voltak a palettán. A motorokat egytorkos Holleyk vagy kéttorkos Carterek etették.

A friss formájú, az egy- illetve kéttorkos karburátorok ellenére is meggyőző menetteljesítményt nyújtó F-body családot azonnal megkedvelték az emberek. A Volare kupé, négyajtós szedán és kombi 1976-ban összesen 255.000 példányban kelt el, az Aspen eladások ezt a számot közel 445.000-re egészítették ki. Egy évvel később már a cégcsoport eladásainak 51,4%-át ez a két autó adta.

1976-ban a Motor Trend az év autójának kiáltotta ki a párost. A Chrysler új hősei a tömegtermelés sikerét bizonyították.

Ám két évvel később az autók sárvédője rozsdásodni kezdett, menet közben felcsapódó motorháztetők, elektromos hibák keserítették meg a vásárlók életét. Még a korábbról legendásan megbízhatónak ismert motorok is rakoncátlankodtak.

A kapkodva erőltetett modellfrissítés, a gyenge minőség ellenőrzéssel párosuló tömegtermelés megbosszulta magát, 1978-ban a Chrysler a teljes F-body családot visszahívta az első sárvédők cseréjére. További visszahívásokra került sor a futómű, a gyújtás és üzemanyag ellátás, a fékek, a kormányzás és a kasztni hibái miatt.

A hősök fekete bárányokká váltak, és 1977 után hiába javult a minőség, mindössze öt modellév után leváltotta őket a négyhengeres elsőkerék-hajtású Reliant és Aries.

A hibák ellenére az öt év alatt 1.847.480 db Volare és Aspen talált gazdára az Egyesült Államokban. „It is a somewhat common 4-door.”

A rengeteg autóból jutott országunkba is néhány, történetünk főszereplője tíz évvel ezelőtt, 1995-ben lépte át a határt. Ausztriából érkezett Gyulára, megkopott, de eredeti világoskék színben. Az üzembe helyezés előtt gyors munkával kipofozták, fehérre fényezték, majd minden bizonnyal benzincsempészetre használták.

Nem sokkal később csúnyán megtörték a jobb elejét, és elindult a gányolás. A sérült sárvédőt nagykalapáccsal úgy ahogy kiegyengették, aztán a szégyenfoltot pár kiló gittel és kék festékkel fedték. A lökhárítót lánggal felmelegítették, majd hasonló szakértelemmel szétverték és visszaszerelték.

A Volare mindössze két évig közlekedett új hazájában, a forgalomba helyezés után két évvel lejárt a műszakija, 1997 után több tulajdonosnál ugyan, de hat évig állt. Utolsó állomásként a déli határszélen, Zsombón egy szántóföld talajába süllyedve várta sorsa jobbra fordulását.

2003. májusában egy fórumtársunk, Reseda itt karolta fel a megtépázott autót. Nem voltak világraszóló tervei, de nem akarta átadni az enyészetnek a sokat látott vasat. Úgy érezte, ha ő nem menti meg, senki nem fogja. Sok munkával, de alacsony költségvetésből szeretett volna egy üzembiztos amerikai autót tudni maga alatt, amivel nyugodt szívvel járhat a találkozókra.

Az első megmérettetés a hazaút volt. Mivel a tankon 5 lyuk tátongott, a motor egy benzineskannáról járt, mellesleg a 260 km-es úton 4 liter olajat evett meg, a dugók szinte keresztben jártak a blokkban. A teljes felújítás elkerülhetetlen volt.

Az érdemi munka 2003. augusztusában az autó teljes szétszedésével indult. A közel 25 év nem kímélte az egyébként sem jó minőségéről híres autót. A talpra állítás egyre nagyobb feladatnak tűnt.

A karosszéria minden eleme javításra szorult, a korábban „kijavított” sárvédő helyett egy vadi új érkezett. A tönkrement, menthetetlen alkatrészek pótlására Reseda egy alkatrészautót is beszerzett. A még ezután is hiányzó elemek, például egy szép első lökhárító, hűtőmaszk, lámpák, egyebek az ebay-ről érkeztek.

A saját kezűleg lakatolt kasztnit csiszolással töltött fárasztó napok munkájával készítette elő fényezésre. Hosszas tépelődés után mattítóval tompított citromsárga szín mellett döntött. Bátor választás, de már sok esetben kiderült, hogy a sárga jól mutat a krómokkal.

Reseda lelki szemei előtt egy sárga taxi képe lebeg, a klasszikus Yellow Cab design kialakítása a végcél. A szükséges feliratokat lemosható festékkel tervezi felfesteni.

Új gömbfejek, szilentek és gátlók beépítésével került felújításra az első futómű. A hátsó laprugós felfüggesztés új első szilenteket kapott, a lengéscsillapításért spirálrugóval egybeépített coil-over gátlók felelnek.

Különös módon az alkatrészautó első féke teljesen új volt, így a tárcsák, betétek és a kerékcsapágyak is átkerültek. Fékezéskor az új főfékhenger az olajat új fém- és gumi fékcsöveken keresztül pumpálja a szintén új munkahengerekhez.

A donor diffijének friss hézagolása, az új szimmeringek és fedél tömítés arról árulkodott, hogy a hátsó hidat is kezelésbe vette korábban valaki.

A hengerfej teljes felújítása után (szelepbemarás - csiszolás, új szelepszárszimmeringek, síkolás) a blokk következett. A főtengelyköszörülésnek, az új csapágyaknak, és a számtalan kiegészítő (vízpumpa, benzinpumpa, olajgomba, elosztófedél, trafó, gyertyák, stb.) cseréjének köszönhetően a sorhatos új életre kelt. A gyári matricás légszűrőház alatt egy vadonat új Carter karburátor húzódik meg.

A megújult karosszéria teljes hő- és hangszigetelése speciális öntapadó anyagokkal, a mai kor technikájával történt. Az eredeti utastér műanyag elemei újrafestve, a kárpitok pedig egy alapos takarítás után kerültek vissza. Ugyan az autó a két évig tartó munka során a legtöbb részletében megújult, beülve mégis hamisítatlan amerikai autó illat fogad.

Gyakori eset, hogy a nagy tömegben gyártott autókból kevesebb marad fenn, mint a ritkább, nyálcsorgatóbb típusokból. Ezek nem képviselnek nagy értéket, kevesen látnak bennük fantáziát. Jelen pillanatban mindössze öt ilyen autóról tudunk az országban, ebből csak kettő van forgalomban rendezett magyar papírokkal.

Becsülöm Resedát azért, hogy saját keze munkájával épp egy ilyen autót mentett meg, és megmutatta, hogy sok munkával viszonylag alacsony költségvetés mellett is lehet becsületesen projektelni. Ez az autó minden bizonnyal jobban össze van rakva most, mint ahogyan 1979-ben legördült a gyártósorról.


Magyarország első amerikai autós magazinja 1998-as megszületése óta együtt fejlődik a hazai amerikai autós kultúrával.

Feladatunknak tekintjük a lehető legtöbbet megőrizni a magyarországi amerikai autózás elmúlt közel két évtizedéről.

Napló

Hozzászólások

A lap tetejére