Másnap a szállás San Fransiscoban várt minket, ahol két éjszakát töltöttünk el, és mivel Renotól durván 220 mérföldre fekszik csak, így nem a legrövidebb úton haladtunk. Két tervezett állomás volt a listán, az egyik a festői szépségű Tahoe tó, a másik Bodie, a szellemváros.

Ahogy elhagytuk Renot és átléptük a Kaliforniai államhatárt – ahol még azt is kérdezték tőlünk, hogy van-e nálunk friss gyümölcs, és még a csomagtartóba is benéztek – a Tahoe tó felé vezető úton megpillantottunk néhány igazán régi autót, akik szépen egymás után az út széle felé húzódva döcögtek felfelé az emelkedőkön. A rendszám is mókás volt rajtuk „Horseless Carriage”, de azt elmondhatjuk, hogy egyáltalán nem mindennapi látvány ilyen öreg járműveket a közlekedés részeként látni.

A tó pont a Kalifornia-Nevada határon fekszik, így ahogy haladtunk a partján, visszamentünk ismét Nevadába. Néhány mérföld után megálltunk az egyik parkolóban, és miután elolvastuk a kihelyezett információs táblákat, lesétáltunk a partra. Csodálatos kilátás, hihetetlen nyugodtságot áraszt, és elképesztően tiszta a víz. Az egyik tábláról azonban az is kiderül, hogy 1873-ban végeztek először feljegyzett mérést a tó tisztaságával kapcsolatban. George Wharton James természettudós, egy csónakból egy fehér lemezt engedett a vízbe, és az 100 láb mélyen még derengett. 1960-ban elvégeztek egy hasonló mérést, de akkor már csak 90 láb volt a távolság, ami 2000-re 70 lábra csökkent.

A Tahoe tavat elhagyva autóztunk még egy darabig Nevadában, majd a Topaz tó mellett ismét átléptük a kaliforniai határt, de ez egy kisebb út volt, így nem állított meg senki. A határtól kb. 40 mérföldre elértünk egy Bridgeport nevű települést, ahonnan még 20 mérföldre fekszik Bodie, a következő tervezett megálló. Az oda vezető út érdekessége, hogy kb. 15 mérföldre Brigeporttól véget ér az aszfalt út, és egy elég rázós, poros földúton lehet továbbhajtani.

Hogy mégis miért akartam én elzötykölődni Bodieba? Jó fél évvel az indulásunk előtt a Fórumon, a Legjobb képek topikban feltűnt egy olyan kép a rengeteg között, ami igazán oda illik. Egy öreg, rozsdás krumplibogár (40-es 50-es évekbeli nagy, gömbölyű tetejű autó), a háttérben pár elhanyagolt faházzal. Volt pár hozzászólás azzal kapcsolatban, hogy milyen jó lenne ott lenni, körülnézni, stb. Szerencsére linkelt kép volt, így kicsit böngészve ki tudtam deríteni, hogy hol készült a kép, Bodie, CA. Nem is nagyon foglalkoztam utána a településsel, de egy térképet és a képet is kinyomtattam, hátha járunk arrafelé. Aztán az élet úgy hozta, hogy sikerült beleszőni az útitervbe.

Érdekesség a dologban, hogy elég magasan jártunk már, 8000 lábbal a tengerszint felett, egy elég sivatagos részen, meleg volt, árnyék semmi. Reggel a tóparton még dzseki volt rajtam, itt már nem volt szükség rá. Ahogy megérkeztünk kiderült, hogy $7.00 a belépő, amiért kaptunk egy tájékozató füzetet, hogy merre mi található, és néhány érdekesség, illetve történeti leírás. A korábban látott autót hamar kiszúrtam, de először körbejártuk a helyet a füzet alapján. A manapság meglévő épületek, a fénykorban meglévőnek kb. 5%-a. 1878 és 1882 között több mint 30 aranybánya működött errefelé, és a népesség 10.000 körül volt. Bodie volt a legproduktívabb terület errefelé, de mindennaposak voltak a lövöldözések, elég veszélyes híre volt. 1882 után a fénye hanyatlani kezdett, amit felgyorsított két nagyobb tűzvész is, de néhány bánya a II. világháborúig még működött itt.

Benéztünk néhány házba, a templomba, és körbejártuk a várost. Az idő dél felé járt, és elég keményen sütött a nap, így megkerestük az autót, amiért jöttünk. Fogtam a kinyomtatott képet, és készítettünk egy ugyanolyat, majd beálltam én is a képbe. Ezt a két képet kis szünettel egymás között be is linkeltem válaszolva a Legjobb képek topikban lévő hozzászólásra, először persze az üres képet, majd kis idő múlva azt, amin én is rajta vagyok, és ezután indult el ez a cikksorozat.

Bodie-t elhagyva visszafelé Bridgeportban megálltunk, fotóztam pár autót, pl. egy Pontiac Venturát (ami a Nova testvérmodellje), és megpróbáltunk vásárolni némi élelmet. Nem annyira sikerült. Vasárnap révén, egy eldugott kaliforniai településen végül egy zacskó chipsre esett a választásunk, de nem olyan volt, mint a felénk kaphatóak. Hogy méretben nagyobb, azt már láttam a Wallmartban is, vannak olyanok is, ami legalább négyszer akkora, mint errefelé. Jelen esetben a kb. kétszer akkora zacskóval teljesen jól elvoltunk egész nap, amíg San Fransiscoba értünk. Különféle dolgok voltak benne, sajtos darabkák egyben, illetve rácsos formában, szárított sonkára hasonlító valami, és némelyik egész finoman, kellemesen csípős volt.

Bridgeportot elhagyva rövid ideig haladtunk visszafelé azon az úton, amelyiken jöttünk, majd nyugat felé fordultunk, és még magasabbra tekeregtünk felfelé a szerpentineken, egészen 9624 lábig, ez a Sonora Pass magassága. Készítettünk pár fotót, majd ereszkedtünk lefelé, és folytattuk az utat SF irányába ahová napnyugta körül érkeztünk meg.