Mint azt korábban már említettem, ha valaki autómániás, akkor Los Angelesben járva nagy valószínűséggel el fog menni legalább egy múzeumba. A Petersenről volt már egy cikk, ez a mostani pedig az NHRA vagyis a National Hot Rod Association múzeumáról szól.

Ez az egyesület a gyorsulási versenyek szabályait és rendezvényeit irányítja az Egyesült Államokban és Kanadában 1951 óta, amikor Wally Parks megalapította.

A kiállítás egy része állandó, a másik fele változik, hasonlóan mint a Petersenben. Fantasztikus élmény sétálgatni a sorok között, amelyekben ’60-as ’70-es évekbeli dragsterek, funny carok, vagy Super Stock autók sorakoznak. A kiállítás egy másik részén a dízelmotorok – természetesen az összes turbós – kaptak helyet, többek között Jay Leno egyik játékszerével, aminek a meghajtásáról egy 12 hengeres tankmotor gondoskodik. De megtalálható pl. egy világrekord tartó ’87-es Trans Am, amely 267 mérföldes átlagsebességet ért el.

Egy másik „sarokban” a gitárokhoz vagy inkább gitárosokhoz kapcsolódó autók sorakoznak, többek között Billy Gibbons CadZZillája és Mexican Blackbirdje – a CadZZilla élőben nagyon brutális – és még néhány híres gitáros autója.

Az autók mellett jónéhány vitrinben korabeli dzsekik, zászlók, belépők, újságok kaptak helyet. Napokon keresztül lehetne olvasgatni, nézelődni. Sajnos nem volt ennyi időnk, és a bejutásunk sem volt túl egyszerű. Korábban az egyik szállásról elhoztunk egy kupont, amivel $1-al olcsóbban tudunk belépőt venni a múzeumba, viszont amikor odaértünk derült ki, hogy éppen tart a „California County Fair”. A hölgy, aki elmondta hogy itt a múzeum előtt csak a kiállítók parkolhatnak, és nekünk át kell mennünk a vásár másik felére, és ott parkolni, azt javasolta, ha minket nem érdekel a vásár, akkor jöjjünk vissza egy hét múlva, addigra már vége lesz.

Sajnos ezt nem tudtuk megtenni, mivel másnap utaztunk vissza NY-ba, ezért megvettük a belépőt a vásárra, átverekedtük magunkat a tömegen, és végül a meglévő belépő mellé plusz $1-ért be is mehettünk a múzeumba.

Miután körbejártuk a helyet, és én fényképeztem, testvérem beszélgetésbe elegyedett egy ott dolgozó önkéntessel, nyugdíjas volt már, és szívesen volt ott segíteni. Mellesleg egy big blockos Camaro tulajdonosa. Próbáltam megörökíteni azt a remek fényezést is, amelyen a mattfekete alapra fényes feketével fújt feliratok voltak. Baromi jól nézett ki, de alig látszott, szinte csak közelről. A benti fényviszonyok miatt sajnos nem lettek túl jók a képek. A vásárnak köszönhetően volt néhány igen szép autó a kinti parkolóban is, két Mopar meg néhány lowrider, valami kisebb felvonulásra készültek, de mi már nem vártuk meg.