Minden év őszén az egyik legjelentősebb esemény a régi autók rajongói számára az RM Auctions nagyszabású aukciója, amelyet kilencedik éve a Pennsylvania állambeli Hershey-ben tartanak meg. A kétnapos rendezvényen 136 elképesztően gyönyörű és ritka jármű keresett új gazdát, és még ennél is több autózással kapcsolatos emléktárgy került kalapács alá. Hershey egyáltalán nem azoknak a terepe, akik valami olcsó kacatra vágynak, hiszen maga az igényes kivitelű, 320 oldalas tételkatalógus is 80 dollárba kerül, márpedig a belépés csak ennek a felmutatásával lehetséges.

Az október 8-9-én megrendezett árverés különlegessége az volt, hogy idén a programban szerepelt a Crawford Auto Aviation Museum kéttucatnyi autója is - ezt az intézményt az Egyesült Államok egyik legfontosabb közlekedési gyűjteményének tartják. A Western Reserve Historical Society tulajdonában álló intézmény most többek között olyan kocsiktól vett búcsút, mint az 1949-es Belanger Special Indy Roadster, mely korában több jelentős versenysikert is aratott Duane Carter vezetésével, de még a To Please A Lady című filmben is feltűnt, Clark Gable-lel a volánja mögött. De nem kisebb hír az sem, hogy eladósorba került az az 1975-ös Cadillac Eldorado is, amelynek első tulajdonosa a GM fő dizájnere, Bill Mitchell volt.

Bár az ember azt hihetné, a gazdasági válság az olyan költséges hobbikat éri el először, mint a veterán autózás, ennek ellentmond az, hogy kínált gépek 94%-át adták el sikeresen, összesen 9,1 millió dollár értékben, ez pedig átlagosan 71.000 dolláros árat jelent, mely ugyan borsos összeg, de egyáltalán nem mondható szokatlannak.

Az RM Auctions a legnagyobb reményeket az igazán hatalmas, 525 köbhüvelykes hathengeressel szerelt Pierce-Arrow Model 66-hoz fűzte. Az 1918-as gyártású négyüléses roadsternél legalább 650 ezer dolláros leütési árat vártak, de a legmagasabb felkínált összeg „csak” félmillió volt – így a kocsi maradt régi gazdájánál.

Nagy üzletet csináltak viszont a harmincas években gyártott, elsőkerékhajtású versenyautóba szánt Miller 91 típusú motorral, melynek teljesítményét mindössze 90 köbhüvelykes lökettérfogata ellenére közel 190 lóerőre becsülik. Ez az igényes kivitelű nyolchengeres motor a várt érték duplájáért, 297 ezer dollárért kelt el. Pedig az is csoda, hogy egyáltalán még létezik – eredeti tulajdonosa, a Crawford-múzeum alapítója annak idején ketté akarta vágni, hogy két kisebb versenyautót hajtson meg vele. Szerencsére ez a terve nem vált valóra...

Az aukció legdrágább tétele egy 1931-es Marmon Sixteen Convertible Coupe lett, melyet 517 ezer dollárért ütöttek le. Ez a kevésbé ismert típus a maga korában komoly vetélytársa volt a Cadillac V16-osának, de annál tisztább és visszafogottabb stílusa volt, kemény, szoborszerű vonalaival és egyszerű díszítéseivel kerülte a feltűnést. Sajnos a Marmon mögött nem állt ott a világ egyik legnagyobb vállalata, így 1933-ban – sok más luxusautóhoz hasonlóan – eltűnt a süllyesztőben. A kocsi története sem mindennapi, állítólag a Century Electric tulajdonosának fia vásárolta újonnan, az erősödő szakszervezeti mozgalom szemében azonban vörös posztónak számított az, hogy egy egyetemista ilyen hatalmas és méregdrága autóval járjon, ezért apja arra kényszerítette, hogy fél áron eladja a cég egyik mérnökének. Ő egészen az ötvenes évekig járt a Marmonnal, egészen egy vasárnap reggelig, amikor „áthajtott” egy bogárhátú Volkswagenen – ezután az autó évtizedekig elfeledve állt, és csak 1999-ben állították helyre.

A képzeletbeli dobogó második fokára egy 1933-as Cadillac V16 Convertible Victoria állhat fel, melyet 412.500 dollárért ütöttek le, annak ellenére, hogy nincs a legtökéletesebb állapotban. Fakó fényezés, matt krómok, foltos vászontető – a kocsi még sosem esett át teljes restauráláson, bár műszakilag természetesen kitűnő állapotban van. Kár is lenne hozzányúlni, hiszen 76 év patináját csak lerombolni lehet, még ha mifelénk más is az uralkodó nézet a veteránautók állapotáról. Ez a kocsi is híres első tulajdonossal büszkélkedhet, annak idején Robert Montgomery filmszínészé volt. Igaz, szinte az összes V16-os Cadillacnél lehet híres tulajt felmutatni, hiszen akkoriban csak a legkiváltságosabbaknak volt annyi pénzük, hogy 7500 dollárt adjanak egy autóért.

A harmadik legértékesebb autó ritkaságban és különlegességben egyáltalán nem marad el az előbbi kettőtől: az 1920-as Mercer Series 5 Sporting 242 ezer dollárt ért meg valakinek. Ezt a kocsit egy viszonylag kicsi, 298-as négyhengeres motor hajtotta, 70 lóerős teljesítménye viszont kiemelkedő volt az akkori viszonyok között. A Mercer a tízes-húszas évek egyik legsikeresebb versenymárkája volt, de még a világválság előtt elnyelte a piaci harc a céget. Ez a piros túrakocsi jól ötvözi magában a Mercer sportos karakterét és a húszas évek luxusát.

A fentieken kívül még rengeteg különleges kocsi talált gazdára, mint például egy makulátlan állapotú 1957-es Dual-Ghia Convertible 180 ezerért, vagy a már említett Belanger Racer 190 ezerért. Persze, az ilyen aukciókról nem hiányozhatnak a szenzációsan jó vételek sem. Egy gyönyörű, hatvan lóerős Stutz túrakocsit ötvenezer dollár alatt ütöttek le, pedig összesen jó, ha háromezer Stutz készült 1920-ban. Ugyanígy szinte ajándék volt az az 1936-os Packard Twelve Club Sedan, mely 55 ezer dollárért talált új gazdára. A Club Sedan ugyan csak ötszemélyes, és nem is a legdrágább kivitelek egyike, de a könnyű karosszériával hihetetlen menetteljesítményekre képes. Szinte a vicc kategóriájába tartozik az is, hogy Bill Mitchell Eldoradója csak 35 ezret ért meg a licitálóknak.

Még hosszan lehetne sorolni, hány sosem látott Pierce-Arrow, Peerless, Brewster került kalapács alá a két nap alatt, de talán ennyiből is nyilvánvaló, hogy ha valaki igazán különleges járgányra vágyik, akkor bizony itt kell keresgélnie. Az aukciók világa minálunk kicsit misztikus, és sokan félnek tőle, de egy olyan patinás cégnél, mint az RM Auctions, annak a lehetősége szinte nulla, hogy az ember rossz vásárt csináljon.

Képek: (c) RM Auctions, Inc.