Január 21-22-én tartotta a neves RM Auctions immáron tizenegyedik „Automobiles of Arizona” aukcióját. Idén a phoenixi Arizona Biltmore Resort & Spa biztosította az exkluzív környezetet a több százezer dolláros üzletek megkötéséhez. Idén kiemelt témája is volt az árverésnek, mely a „The British are Coming” nevet kapta, így az első napon kizárólag angol autókat értékesítettek, a szigetországon kívüli márkákra 22-én került sor. A két nap folyamán több mint kétszáz kivételes ritkaság került kalapács alá, és ezeknek 89%-a talált sikeresen új gazdára. Az eladott járművek összértéke meghaladja a 19,6 millió dollárt.

A McArthur bálteremben már az első napon megszületett az aukció rekordüzlete: a legnagyobb eladási árat egy 1963-as Aston Martin DB4 GT érte el, melyért 1.001.000 dollárt fizetett új gazdája. A legnagyobb leütési árral viszont egy egyedi, 623 lóerős Shelby 427 Cobra érte el, melyet 1964-es születése óta Flip-top Roadsterként emlegetnek. A versenyautóra 1.450.000 dollár volt az utolsó ajánlat, de még ez sem érte el az előre megszabott minimálárat. A dobogó második fokára is egy is Shelby Cobra állhatott fel, az 1967-es kocsit 632.500 dollárt adták el.

A harmadik helyezett 1932-es Duesenberg J Tourster 550 ezret ért meg valakinek. Bár ez rettenetesen sok pénz, egy nyitott kasztnis Dusie-ért jellemzően dupla ennyit sem sajnálnak. A relatíve alacsony eladási árat az indokolja, hogy a kocsi több különböző elemből lett összeépítve, és nem is az eredeti karosszéria van rajta. Az alváz eredetileg egy Willoughby Berline felépítményt hordott magán, azonban valamikor az idők folyamán egy Derham Tourster replikát építettek belőle, ami olyan jól sikerült, hogy alig lehet megkülönböztetni az eredetitől. A top 10-be még egy Duesenberg bekerült 506 ezerért, valamint az amerikaiakat képviseli az 1933-as Chrysler CL Custom Imperial LeBaron Phaeton is, melyből csupán 36 darab készült, így 385 ezer dolláros árán nem is lehet csodálkozni.

Persze, nem minden kocsinál repkedtek ilyen elképesztő összegek, sőt, egyesek nagyon jó vásárt csináltak két héttel ezelőtt. Egy 1941-es Chrysler Windsor Convertible-t mindössze 27.500 dollárért ütöttek le, amely igazán nem vészes ár egy háború előtti kabrióért, még ha azt csak egy 108 lóerős hathengeres mozgatja is. A várt ár feléért, 77 ezerért kelt el a ritka Brewster Town Car, melyből 1934 és 1937 között 83-at gyártottak. Az összetéveszthetetlen, ék alakú hűtőmaszkkal szerelt kocsik a Ford V8-asok mechanikáját használták, és bár 127 hüvelyk tengelytávú alvázuk akkoriban nem számított túl nagynak, mégis igazi luxusautóként tartották számon őket. Áron alul kelt el az a Fleetwood karosszériás Cadillac 370D Town Cabriolet, mely 2004-ben első helyezett lett a National Senior CCCA Grand Classic szépségversenyen, és 2005-ben kategóriagyőzelmet aratott a Palm Beach Concours d’Elegance-on. A makulátlan állapotú fekete autóért kevesebb mint 124 ezer dollárt adtak.

Az esemény igazi szenzációját azonban az ötvenes évekbeli koncepcióautók licitje jelentette. Ezekből a káprázatos, egyedi és előremutató műszaki megoldásokkal bíró kocsikból csak nagyon kevés maradt fenn mind a mai napig, mert anno a gyárak vagy szétszedték őket, vagy kemény teszteknek alávetve menthetetlenül tönkretették a show carokat. A legnagyobb várakozások az 1941-es Chrysler Thunderbolt licitjét előzték meg. Ebből a típusból öt készült 1941-ben, alváza és motorja a New Yorkerből származott, karosszériáját a LeBaron készítette. A kétüléses kabrió olyan szokatlan megoldásokkal bírt, mint az elektromos mozgatású acéltető, a fedett fényszórók, vagy éppen a kasztniba integrált sárhányók. A lapos és széles, hűtőrács nélküli kocsi inkább hasonlított űrhajóra, mint az akkor megszokott magas és keskeny batárokra. A kivételes megjelenésű Thunderboltra 1.175.000 dollár volt a legmagasabb ajánlat, azonban az eladó ennél többet várt érte, így nem jött létre az üzlet.

Sikeres volt viszont az 1954-es Mercury XM-800 eladása, a 240 lóerős autót 429 ezerért ütötték le. Az XM-800 sikere a bemutatókon nagyban befolyásolta az 1955-56-os Mercury kocsik külső kialakítását. 1957-ben az „elavult” koncepciót a University of Michigannek ajándékozták, hogy az autómérnöki laborban oktatási célokat szolgáljon. A hatvanas évek végén magánkézbe került, majd az évtizedek során többször is gazdát cserélt, volt időszak, hogy egy farmon állt letámasztva, a szabadban. Az autó néhány éve még romokban hevert, de mára elképesztő minőségben restaurálták, meg se mondaná az ember, hogy már 56 éves.

Az 1956-os Motorama sztárja volt a Cadillac Maharani Special, mely valakinek 225 ezer dollárt ért meg Arizonában. Talán ez a valaha gyártott legbolondabb bemutatóautó, pedig kívülről egy mezei Sixty Specialnek tűnik. Belül azonban a jobb első ülés helyén egy komplett konyhát találunk! Van hűtőszekrény, kenyérpirító, elektromos főzőlap, valamint mosogató. Folyóvízzel. Meg porcelán étkészlet. Sőt, a hátsó ülésnél még egy széfet elrejtettek. Persze, nem a porcelánnak. Felmerülhet a kérdés, mégis kinek jutna eszébe egy Cadillac-ben főzőcskézni, de erre a név megadja a választ: a kocsit egy maharadzsa feleségének szánták.

Nem volt sikeres viszont a szintén 1956-os Chrysler Plainsman licitje, mely 160 ezernél állt meg. A sportos megjelenésű háromajtós kombinak igen kalandos története van. Mivel a kasztnit Virgil Exner tervei alapján a Ghia gyártotta Olaszországban, az államokba való belépéstől számított 18 hónapon belül ki kellett volna fizetni érte a vámot. Ehelyett Kubába küldték, ahol a Chrysler helyi képviselője használta. Neki a forradalom idején el kellett menekülnie, de magával vitte a Plainsmant is. Miután Ausztáliába helyezték, a kocsit jobbkormányossá alakította, és családi autónak használta. Ekkor került bele a 440-es V8-as motor is. A több évtizedes használat megviselte az autót, a fényezés már pattogzik, az autó alja rozsdás, és a kárpitozás is foszlik itt-ott. Mivel egyedi jármű, helyreállítása horribilis összeget fog felemészteni, és találni kell bele egy régebbi motort is. Valószínűleg ezért nem volt túl nagy az érdeklődés az amúgy működőképes kocsi iránt.

Ördögi, hogy az RM minden egyes árverésére fel tud hajtani olyan ínyencségeket, mint mondjuk az esőérzékelős tetőmozgatással ellátott 1958-as Eldorado Biarritz, vagy az összkerékhajtású Mercury Marmon-Herrington Station Wagon 1948-ból. Bárhogy is csinálják, szinte biztos, hogy soron következő eseményükön is hasonló lesz a felhozatal: a dátum március 13., a helyszín pedig Amelia Island.

Forrás: RM Auctions