Ha valahol érdemes múzeumba járni, az Washington. Az 1800-as évek közepén alapított Smithsonian Intézet múzeumai az egész várost behálózzák rengeteg érdekességet felvonultatva a történelem, a művészet és a technika világából. Az intézet támogatásokból tartja fenn önmagát, és minden kiállítása, ide értve az állatkertet és a National Air and Space múzeum több mint 70.000 nm-es hangárját is (reflektorfényben egy SR-71 Blackbird és a Discovery űrsikló) ingyenesen látogatható.

Még itthon vastag X-et tettem az Amerikai Történelem Nemzeti Múzeuma (National Museum of American History) mellé, amikor megtudtam, hogy gyűjteményük része a 39-es számú Tucker ’48.

Az eredetileg kék belsős, szürke fényezésű példány az évek alatt több tulajdonost is megjárt, az állapota eléggé leromlott, mire 1989-ben - talán épp az akkoriban bemutatott Francis Ford Coppola féle Tucker film hatására - felragyogott szerencsecsillaga. A nem egész 12.000 mérföldet futott autó egy kaliforniai üzletember kezébe került, aki ezüst színben, kéttónusú szürkére kárpitozva teljesen helyreállíttatta.

És hogy vezetett az út a múzeumba? Gondolhatnánk gáláns adományozásra, végrendeltre, esetleg borsos összegű adásvételre, de az élet mindig tud jobbat. Hamarosan kiderült, hogy a pénzes úriember inkább rosszfiú volt, és a vagyonát egy San Diego közeli metamfetamin labor üzemeltetésével szerezte. 1992-ben egy több mint 30 ember letartóztatásával járó akció során többek közt a #1039-et is lefoglalta a US Marshals Service. A Tucker nyilvános árverezéséből akár félmillió dolláros bevételre is számított a Kábítószer-ellenes Hivatal, de a Tucker Automobile Club of America nyomására az autó végül a Smithsonian tulajdonába került, hogy ma korhű állapotban, eredeti hathengeres helikoptermotorjával bárki számára látható legyen.

Egy kicsit beleborzongtam a látványba, de amúgy jól kezeltem, hogy karnyújtásnyira volt tőlem a megmaradt 47 példány egyike. :)

A múzeum autós szárnyát a GM gáláns támogatását megköszönve „General Motors Hall of Transportation” névre keresztelték. Itt kapott helyet az America on the Move című állandó kiállítás, amely párhuzamba állítja a közlekedés fejlődését a mindennapi élet változásaival. Megfér itt egymás mellett a bicikli, a lovas kocsi, a gőzmozdony és az autó is. Minden korszakot és témát egy-egy életkép mutat be, kontextusba helyezve a kiállítási tárgyakat.

A T-Model egy szerviz forgatópadján áll, az iskolabuszra gyerekek várnak. Az Amerikát először átszelő 1903-as Winton túrakocsi épp elakadt a sárban. Sokkal jobban magával ragadja a látvány így az embert, mintha üvegfal mögött, vagy steril termekben őriznék a járműveket. A hosszú út nyomát viselő autó mellett tudatosul csak az emberben, hogy mekkora vállalkozás volt a századelőn elautózni San Franciscoból New Yorkba. Amerika első road tripje. De burkolatlan utakon? Szervizek, benzinkutak nélkül? Hogyan?

Az így felkeltett kíváncsiság egy jó kis történetre talál. Horatio Nelson Jackson visszavonult orvost egy 50 dolláros fogadás késztette a nagy útra. Egy automobilokról folyó vita hevében ugyanis valaki ennyi pénzt tett fel arra, hogy képtelenség 90 nap alatt átérni az egyik partról a másikra. Nem mintha nagy összegről lett volna szó, de az autók lelkes híveként Jackson elfogadta a kihívást. Sewall Crocker volt kerékpárversenyzőt kérte fel útitársnak, aki egy Winstont javasolt a kalandhoz. Később szerencsehozónak egy bull terrier, Bud is csatlakozott a csapathoz, aki motoros szemüvegével igazi hírességgé emelkedett. 63 nappal később, számtalan kaland, defekt, lerobbanás és eltévedés után sikerült bezsebelni az 50 dollárt. $8000-be került az út. :)

A múzeumban természetesen külön részt kapott a 66-os út is, cipőnkkel koptathatjuk az eredeti útburkolat jó tíz méteres darabját, amin egy 1929-es Oaklanddel és egy 1931-es Ford Model AA teherautóval osztozunk. A leírásokban családok beszámolói olvashatók arról, hogyan változtatta meg életüket a 66-os.

Nekem legjobban az 1949-be helyezett portlandi életkép tetszett, ahol a Cushmanját letámasztó kíváncsiskodó épp azt figyeli, hogyan próbálja rábeszélni a kereskedő az új Supert az érdeklődő házaspárra a Wallace Buick helyi szalonjában. Mellette a forgalomban egy GMC pickup, egy Studebaker, egy hotrod és egy Greyhound Silversides busz. Terepasztal nagyoknak. :)

Innen négy évtizedet ugorva az autópálya belső sávjába még egy patent Dodge Caravan (a DaimlerChrysler ajándéka) is befért. Nehéz belegondolni, hogy az első példányok már ezekből is veteránok.

A múzeum rengeteg egyéb látnivalót rejt. Többek között itt őrzik a Star-Spangled Bannert, az óriás amerikai zászlót, ami a himnuszukat ihlette. De olyan, kézzel fogható, egyszerűen emészthető tárgyak is bemutatásra kerülnek, mint Dorothy piros cipője az Ózból, Bert és Ernie a Sesame Streetből, vagy épp Muhammad Ali boxkesztyűi. Főzés iránt érdeklődő hölgyeknél tuti siker Julia Child konyhája is.