v8cars.hu | Szemétre dobott Amerika

Szemétre dobott Amerika

Csak hogy szomorítsam az olvasót, leírom, hogy mit láttam Dél Dakotában, Pierre közelében a 83-as út mentén.

Jó 100 darab, zömében amerikai autó volt nagy kupacba halmozva. Legtöbbjüknek a halomba rakás során elszenvedett sérüléseken kívül ránézésre semmi bajuk sem volt. Mercury, Buick, Ford, Oldsmobile, amit csak el lehet képzelni. Több közülük igazán szép darab volt, gyűjteménybe illő, hibátlan esztétikai állapotban.

Otthon, az ACCH megmozdulásain az emberek megcsodálnák őket. Itt, a szeméten a helyük és még egy nagy követ is ráhajít valami jótét lélek a szélvédőjükre, legalább is így járt egy a remek Buick a kupac lábánál. A halom tetején pedig egy kerekeitől megfosztott, zöld Cadillac Eldorado várta a beolvasztást. Ez utóbbiba fel is másztam. Szomorú dolog volt benne ülni. Kívánkozott szegény vissza az útra.

Persze nem ez volt az első és nem is az utolsó alkalom, hogy ilyen csúf látványban volt részem. Nem sokkal korábban egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az út jobboldalán húzódó töltés egy helyen megszakad, mintha kiharaptak volna belőle egy darabot. A hiányt valaki egy orrára állított öreg, kék autóval pótolta és egy fekete-sárga Ford Fairlane-nel hidalta át.

Az amerikai építészet eme jellegzetes példáját közelebbről is szemügyre kellett vennem. Amint a töltésre értem, észrevettem, hogy több tucat ötvenes évekbeli autó sorakozik a bokrok közt a gerincen. A köztük növő bokrok méretéből ítélve régen ott állhatnak és valószínűleg önerőből mentek oda. Az autókon fellelhető szinte minden sérülés oka vandalizmus. Minden helyzetjelző és hátsólámpa, amelyhez hozzá lehetett férni, gondosan szétrúgva, az üvegek egytől egyig módszeresen kitörve, golyónyomok.

Oldsmobile, Mercury, De Soto, Ford, Dodge, stb. az amerikai autótervezés legmarkánsabb éveikből. Gazdagon díszített, szoborszerű karosszériák, melyek megálmodói nem sótlan, funkció-orientált tervezők, hanem művészek voltak.

Biztos vagyok benne, hogy amikor ezek a kocsik odakerültek, olyan állapotban voltak, hogy európai gyűjtők és műkedvelők a fél karjukat adták volna bármelyikért. Sőt, egy-két megszállott - és ilyet én is ismerek - ha tehetné még ebben az állapotban is nekifogna felújítani némelyiket.

Mire a sor végére értem, észrevettem, hogy távolabb, egy vízmosásban további tönkretett járgányok pihennek. Most ugyan száraz volt a legelő, de itt korábban komoly sár-rallyk zajlhattak. Volt olyan, oldalára fordult autó, amelynek fele a föld alatt volt, egy másiknak csak a teteje volt a felszínen.

Mégis, a kollekciót egy öreg, világoskék Cadillac koronázta meg. Kicsit félrecsúszott motorházfedelével, vak lámpáival és hatalmas, krómvigyorra emlékeztető ornamentikus lökhárítójával egy sárban lustálkodó vízilóra emlékeztetett. Világosan látszott rajta, hogy szándékosan tették tönkre. Kár érte, csakúgy, mint a többiért.

Szerszámkészletem mindössze egy svájci bicskából és egy fogóból állt, így aztán néhány autójelzésen és feliraton kívül nem tudtam semmit megmenteni. Bár lett volna teherhajóm és daruskocsim!

De még ezek a kis alkatrészek sem adták meg magukat könnyen. Annak idején olyan becsülettel odaszerelték őket, hogy a fogóm csakhamar beléjük tört. Így aztán nem volt mit tenni, távoztam a gaztett helyszínéről. Ekkorra már a durva prérifű és gaz jól összekarcolta a lábszáraimat, na meg picit tartottam is attól, hogy előkerülnek a marhák, esetleg a rally versenyzők. Tele zsebbel és piszkosan tértem vissza a saját autómhoz...


Magyarország első amerikai autós magazinja 1998-as megszületése óta együtt fejlődik a hazai amerikai autós kultúrával.

Feladatunknak tekintjük a lehető legtöbbet megőrizni a magyarországi amerikai autózás elmúlt közel két évtizedéről.

Napló

Hozzászólások

  • BEAR:

    !kép=comments/2024-11/6725502f97948.jpg

A lap tetejére