13 állam 4 hét alatt, 19. rész Washington D.C.
Mivel elég késő este érkeztünk meg New Yorkba, és másnap reggel indultunk is Washington DC felé, miután kivártuk a sort a kölcsönzőnél – már csak egy ügyintéző dolgozott a késői óra miatt – megkerestük a szállást, ami elég közel, a reptér mellett volt.
Itt sajnos nem volt olyan szerencsénk, hogy sikerüljön Chargert kapnunk – kérdésemre, miszerint „Charger nincs?” „Volt, de elvitték.” volt a válasz – így egy Impalával indultunk el a kb 4 órás útra DC-be. Érdekes dolog ez, a Chargerben semmi gondom nem volt, nagyon kényelmes, megszerettem eléggé, simán jó lenne napira is. A 3.5 V6 fogyasztása nekem 8-10 liter/100 km volt – nem a kiírt adat, hanem pontos mérés, rendszeres tele tankolásokkal – amiben volt nagyváros, dugókkal, olyan utak is Montanában, hogy félóránként jött szembe egy kamion az üres úton, illetve kényelmes cruise-olás az Interstate-eken tempomattal (80mph 2500rpm). A kis motor ellenére egész elfogadható menetteljesítménye van, elég nagy csomagtere és persze Mopar.
Az Impala más. Az, hogy elsőkerekes, napi használat szempontjából nagyjából irreleváns, de az, hogy 4 óra alatt megfájdult benne a derekam, már korántsem. Bárhogy próbáltam állítani az ülést kényelmetlen volt. Egy biztos, én az életben többet nem fogok még egyszer ilyenbe ülni. No mindegy, ezt csak úgy megjegyeztem.
Nem siettünk és a fizetős utakat is kerültük néha, ezért többször előfordult, hogy bementünk kisebb településekre, városokba. Ezt a fajta utazást mi jobban kedveljük, mint a folyamatos autópályán hajtást. New York államból elég gyorsan átértük New Jersey-be majd nagyjából a 95-ös Interstate-et követve haladtunk délnyugat felé. Philadelphia előtt átléptük Pennsylvania államhatárát majd utunkat folytatva a 95-ös pont a Philadelphia Eagles focicsapatának stadionja mellett megy el.
Többször előfordult, hogy bementünk kisebb településekre, városokba. Ezt a fajta utazást mi jobban kedveljük.
A várost elhagyva még fotózunk egy érdekes táblát – Plymouth Meeting – és nem sokkal később már Delaware-ben autóztunk egy rövid ideig majd átléptünk Marylandbe. Ez csak azért érdekes, mert ha DC-t is beleszámoljuk, akkor ezen a napon 6 államban jártunk egymás után. Igaz, némelyiknek éppen csak a szélét érintettük. Korábban, a nyugati parton 3 állam volt a legtöbb, ami egy nap alatt megvolt, ebből is látszik, hogy a keleti parton kisebbek az államok.
Marylanden áthajtva Baltimore volt a legnagyobb város, amit érintettünk. Az M&T Bank Stadionban valami esemény is volt, mert a lelátók tele voltak emberekkel. Innen még kb. 40 mérföld DC. Ahogy közeledtünk, úgy nőtt a forgalom is, a fővárost körülvevő gyűrűn néhol csak lépésben haladtunk, aztán ahogy a belső kerületekbe értünk egész elviselhető, szinte gyér lett. Miután a szálláson leadtuk az Impalát – hála az égnek, végre kiszálltunk belőle – és lepakoltuk a csomagokat, elindultunk a környéken sétálni, hogy „megtekintsük nemzetünk fővárosát” (persze nem a miénket, hanem Forrestét).
A Fehér Ház irányába indultunk, ami 7-8 sarokra volt, de előtte még belebotlottunk egy hatalmas, piros virágokból kirajzolt „1-es” számba. Kicsit sétáltunk a környéken, beazonosítottuk merre is szeretnénk menni holnap, és mivel erősen sötétedett már, visszamentünk a szállásra. Másnap reggel a terv az volt, hogy beállunk abba a sorba, ahol a Fehér Házba lehet bejutni. Mint a Visitor Centerben kiderült, ez már régóta nincs így. Az embernek fel kell iratkozni egy listára és attól függően hogy hol él, néhány hónap esetleg egy év után lehetősége van körülnézni odabent. Ezt a listát inkább kihagytuk.
De semmi gond, a Capitoliumba szerveznek túrákat, így át is mentünk oda és feliratkoztunk a következő túrára. Kezdésnek a város, illetve az épület építésének történetét mutatják be egy rövid film levetítésével, majd a résztvevők kapnak egy fejhallgatót, amiben a túravezetőt hallják, és kezdődik a körbevezetés. Természetesen nem az épület teljes egészét lehet bejárni, de mindenképpen megéri. Sajnos előző este kicsit elmértük a távolságokat, és elég későn, háromnegyed kettő körül kezdődő túrát értük el, így mikor kijöttünk és körülnéztünk hová érdemes még benézni a National Air and Space Museum mellett döntöttünk. Néhány óra még volt zárásig, de rájöttünk, hogy nem lesz elég, és ha tudunk másnap is visszajövünk.
A terv az volt, hogy beállunk abba a sorba, ahol a Fehér Házba lehet bejutni. Mint kiderült, ez már régóta nincs így, de semmi gond, a Capitoliumba szerveznek túrákat.
DC-ben az a jó, hogy a központi helyen, egymás mellett van elég sok érdekes múzeum is, ami – ráadásul – az adófizetők pénzéből van fenntartva, és nemcsak az amerikaiaknak ingyenes, hanem minden látogatónak. Ha valakit érdekel, és van rá ideje, garantáltan el tud tölteni ezekben úgy egy hetet, hogy nem látott mindent.
Mivel a múzeumok bezártak, így maradt a szabadtéri séta, amire bőven van hely a Capitolium és a Lincoln emlékmű között. Első ránézésre nem is tűnik fel, de ez gyalog egész nagy távolság. A Washington emlékműig nem érzékeltük, mert közben a múzeumban is bent voltunk, és más irányba is szétnéztünk, de onnan a Második Világháborús emlékművet elhagyva következik a Lincoln emlékmű előtt lévő tükröző medence, aminek a szélén sétálva csak azt vettük észre, hogy már elég régóta jövünk, és még mindig csak kb. a felénél tartunk. Később utánanéztem, 618 méter hosszú.
A Capitolium és a Lincoln emlékmű közötti távolság pedig 1,9 mérföld, azaz kb. 3 km. Néhány képen azért talán érzékelni, hogy az emberekhez képest a távolságok nagyok. Sötétedéskor készítettem néhány egész értékelhető fotót a kivilágított emlékművekről, és a Vietnámi háborús emlékmű mellett elsétálva visszamentünk a szállásra.
Másnap reggel átmentünk az Arlingtoni temetőbe, ami már Virginiában fekszik. Ez volt a tizenharmadik állam, ahol jártunk. Itt Kennedy elnök sírja mellett időztünk egy rövid ideig, majd nyitásra visszamentünk a repülési múzeumba, ahonnan néhány óra eltöltése után visszaindultunk New Jersey felé, ahol az utolsó esténket fogjuk tölteni a hazaindulás előtt.
Hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás. Legyél az első kommentelő!