„Higgye el, valóságos áldás az autó! Megnyugtatja az idegeket, lehűt, szórakoztat és vigasztal.” Márkus Emília színésznő (idézi Almássy 1937, p. 8.)

A GÉPKOCSI KÜLÖNÖS HELYZETE MAGYARORSZÁGON

Hazánk személyautó-állománya ma körülbelül 3 millió példányra tehető. Így tehát kis híján minden harmadik magyar állampolgárra jut egy gépkocsi, vagyis egyértelműen a világ legfejlettebb államai közé tartozunk. Csakhogy ez az állapot nem volt mindig így, sőt motorizáció tekintetében Magyarország egészen a legutóbbi évtizedekig súlyos elmaradottsággal küzdött. Csupán az 1970-es évektől kezdve ugrott meg robbanásszerűen a közúti járművek száma hazánkban. A tendencia folytatódott a nyolcvanas években, majd a kilencvenes években – az újabb mennyiségi bővülés mellett – minőségileg is új szintre lépett a magyar autóállomány.

Ezt megelőzően viszont még a szocialista blokkon belül is súlyos autóhiány volt tapasztalható az országban, melynek persze több okát is ismerjük. Köztudomású, hogy a KGST-n belüli munkamegosztás keretében Magyarország csak tehergépkocsi- és autóbusz-gyártását fejleszthette, így személygépkocsiból mindig is importra szorult. Ebben a politikai okok mellett az is szerepet játszott, hogy a XX. század első felében sem épült ki Magyarországon számottevő autógyártási kapacitás. Egyáltalán, a gépjárművek lakosságarányos száma alapján hazánk Európa sereghajtói közé tartozott, és még némely gyarmatállam is megelőzött minket ebben a rangsorban. Felmerül hát a kérdés: minek volt betudható ez a hátrány? Hogyan lehetséges, hogy a két háború közötti időszakban az automobillal való ellátottság tekintetében Egyiptom és Marokkó is kedvezőbb számokkal büszkélkedhetett Magyarországnál?

AZ AUTOMOBIL, MINT KULTURÁLIS JELENSÉG

Mindezek a tények azért is hatnak furcsán első hallásra, mert az autó nem csupán, mint használati tárgy játszott szerepet. 1934-ben mutatták be a filmszínházak a Meseautó című romantikus vígjátékot (rendezte: Gaál Béla), mely korának egyik legsikeresebb, kultikus filmjévé vált. 1937-ben „120-as tempó” (rendezte: Kardos László) címmel újabb film került a mozikba, melyben Muráti Lili, a modern nő saját autójával száguldozik a városban. De a gépkocsi irodalmi művekben is főszerepet kapott: Rejtő Jenő A tizennégy karátos autó című művében a főhős egy aranyból készül Alfa Romeo miatt keveredik bonyodalmakba.

Itt érhető tetten a leginkább, mit is jelent a korszellemben az autó: az arannyal, a jólét és prosperitás ősi jelképével kapcsolódik össze. Aki automobillal jár, az tehetős, gazdag ember.

Úgy tűnik azonban, hogy a gépkocsi tömegkultúrában játszott szerepe eltúlzott ahhoz képest, amennyire elterjedt volt az 1900-as évek első felében a hétköznapi forgalomban. Mi indokolhatja akkor ezt a kettősséget?

Mindezekre akkor kaphatunk választ, ha behatóan megvizsgáljuk az automobilizmus korai szakaszát. Az autóvásárlás fogyasztói aktus: megvannak a maga mintázatai, sajátosságai. Kik vásároltak tehát autót a II. világháború előtti Magyarországon? Milyen anyagi feltételek tették ezt lehetővé? Hogyan fejlődött a gépkocsi-gyártás és –kereskedelem?

Ezek a kérdések nem csak azért fontosak, hogy anyagi kultúránk egy szeletét bemutassuk. A közúti közlekedés elterjedése elválaszthatatlan a gazdasági fejlődés és modernizáció kérdésétől. Az autótartás egyben a műszaki kultúra része: komplex szerkezet, melyhez a kémiai, gépipari és elektronikai ismeretek széles köre szükséges. Minél több gépkocsi van forgalomban, annál nagyobb számú képzett szakember tudja ellátni karbantartásukat, javításukat, ami végső soron egy ország ipari potenciálját is emeli.

A XXXI. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Közgazdasági elmélet III. szekciójában második helyezett dolgozat teljes kézirata letölthető innen. Gratulálunk az eredményhez! - szerk.