Kalifornia nem csak a napfényről és a gazdagságról híres, hanem a világ legszigorúbb levegőminőségi előírásairól is. A világon mindenhol (még az Egyesült Államokon belül is) csak követik az ottani légszennyezést korlátozó törvényeket, pedig az állandó fejlesztés minden fejlett iparú, illetve jelentős motorizációval rendelkező országban indokolt. Érdekes módon a legelső és leghírhedtebb szmog katasztrófák sem a Nyugati Parton történtek. Akkor viszont miért éppen Kaliforniában helyeznek különös hangsúlyt a légszennyezés korlátozására? Ennek nézünk utána az alábbiakban.

Az ember napokig tud élni étel, és órákig víz nélkül, de csak pár percig bírja levegő hiányában. Egy ember átlagosan kb. 11 köbméter levegőt lélegez be naponta, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen minőségűt.

A levegőszennyezés nem újkeletű dolog. Kezdetekben természetes forrásokból (vulkánok, erdőtüzek) származtak a szennyezőanyagok, később a fűtéshez, főzéshez használt tűz lett az első mesterséges légszennyező. Azután a szén megjelenésével már komolyra kezdett fordulni a helyzet.

Olyannyira, hogy Angliában, 1306-ban I. Edward (igen, Ő az Arany János Walesi bárdok című versében szereplő Edward király) megtiltotta a kőszénnel való tüzelést. Állítólag anyjának, Eleanor királynénak el kellett hagynia a Nottingham kastélyt a városból felszálló fojtogató füst miatt. Ez volt tehát a légszennyezésre vonatkozó szabályzások előfutára.

Los Angeles San Pedro Bay térségét már 1542 októberében (mindössze 50 évvel Columbus után) „Bahia de los Humos”(a füstök öble)-ként említette Juan Rodriguez Cabrillo az indiánok tábortüzei miatt a térség fölött kialakuló füstréteg miatt.

Azután jóval a II. Világháború előtt az ipar által termelt füst fojtogatta ezt a vidéket, mely olyan sűrű volt, hogy 1903-ban egy napon az ott lakók azt hitték, napfogyatkozást élnek át. 1905-től 1912-ig a Los Angeles Város Tanácsa számos intézkedést vezetett be a városban uralkodó sűrű füst csökkentésére. A továbbiakban azután a lakosság számának rohamos növekedése és az ipar folyamatos fejlődése elavulttá tette az első, egyszerű korlátozó intézkedéseket.

A II. Világháború jelentősen növelte a régió ipari fontosságát, így ezzel együtt nőtt a légszennyezés mértéke. 1943. július 26-án azután komoly figyelmeztetést kapott a város. A II. Világháború kellős közepén Los Angelest nem külső, hanem egy pusztító belső ellenség támadta meg: a fotokémiai füstköd. Ekkor szembesültek igazán a los angelesiek azzal a ténnyel, hogy valami nagyon nem stimmel a napfényes klímájáról híres városukban.

Másnap a városi elöljárók a Southern California Gas Co. Aliso streeti üzemét hibáztatták, mely butadiént - a szintetikus gumi egyik alkotóelemét - gyártotta. A nyilvánosság nyomására átmenetileg bezárták a gyárat, de a helyzet nem változott. Bebizonyosodott tehát, hogy nem ez a gyár volt az elsődleges oka a kialakult helyzetnek. Akkor még senki nem sejtette, hogy ez az esemény lesz a kiindulópontja a mai napig tartó levegőszennyezést korlátozó fejlesztéseknek.

Los Angeles lélekszámának növekedésével együtt a gépkocsik száma is nőtt. Az ’50-es évek végére a szakértők megállapították, hogy a rohamosan növekvő gépjármű-állomány - mely elsősorban a tömegközlekedés hiánya, a nagy távolságok, a kiterjedt autópálya hálózat és a virágzó gazdaság miatt jött létre – volt a szmog probléma fő oka.

A légszennyezettség kaliforniai problémáját talán úgy lehetne legszemléletesebben bemutatni, hogy elképzelünk egy focicsapatot, mely egy kemény, nyári meccs után visszatér az öltözőbe, és nekikezd a vetkőzésnek.

• 1.sz. probléma: minél jobban leizzadtak a játékosok, annál durvább lesz a szagkibocsátás intenzitása,
• 2.sz. probléma: minél több játékos van egy adott nagyságú helyen, annál gyorsabban kialakul az „elviselhetetlen szag” szintje,
• 3.sz. probléma: ha valamilyen oknál fogva lehetetlen a szellőztetés,
• 4.sz. probléma: ha a különböző eredetű szagok „egymásra találnak”, így aztán, összefogva még orrfacsaróbb bűzzé alakulnak,
• 5.sz. probléma: igazán csak az öltözőbe belépő ember észleli a rettenetes „illatkompozíciót”. A bent lévők már nem nagyon vesznek róla tudomást.

Tudom, hogy több helyen sántít a fenti párhuzam, hiszen például – ellentétben a szmog katasztrófák szennyezőanyagaival – nem találtam feljegyzést láb-, illetve hónaljszagban megfulladt emberekről, de szemléletessége miatt mégis kövessük végig ezt a szálat:

1. sz. probléma: minél több szennyezőanyagot bocsátanak ki az egyes autók, annál nagyobb lesz az összesített szennyezés egy adott területen. Ezért nyilvánvalóan, ha az egyes gépkocsik tisztább üzeműek, akkor az összesített kibocsátás is kevesebb lesz. Ezzel eddig nem mondtam nagy újdonságot.

Azt is megtanultuk már az általános iskolában, hogy a tiszta levegő 78 % nitrogén, 21 % oxigén és 1 %-nál kevesebb széndioxid, argon, és egyéb gáz, valamint változó mennyiségű vízgőz keveréke. Ha a fentieken kívül egyéb részecskék, illetve gázok találhatók a levegőben - melyek ilyenformán nem alkotórészei a normális összetevőknek - azt „légszennyezésnek” nevezzük.

A XXI. században azt is pontosan tudjuk, hogy kis mennyiségű légszennyező anyag is súlyos egészségügyi és környezeti problémákat okozhat. Kaliforniában, az ARB (Air Resources Board) korlátozásainak köszönhetően, a mai új gépkocsik 99%-kal kevésbé szennyezők, mint negyven évvel ezelőtti társaik, de még így is az állam jelenlegi, szmogért felelős károsanyag-kibocsátásának több mint a fele a benzin- és Diesel-üzemű gépkocsikból származik.

Ezért aztán a nyugati part ezen vidékén komolyabban veszik az egyes autók szennyezőanyag-kibocsátását, mint az autó általános műszaki állapotát, beleértve a kormányberendezést és a fékeket is. Az ARB különböző intézkedéseiről az alábbiakban még lesz szó, de a mellékelt Excel táblázatban kronológiai sorrendben lehet végignézni a légszennyezés-korlátozás fejlődésének útját.

2.sz. probléma: minél nagyobb számú károsanyag-kibocsátó van egy adott területű helyen, annál jelentősebb az össz-szennyezés. A kaliforniai lakosok száma folyamatosan és rohamosan nő.

Már a legendás 66-os utat is Chicagotól Los Angelesig építették, és mindig az L.A. felé vezető oldal kopott gyorsabban. Az 1930-as 6 milliós lélekszám 2000-re 34 millióra nőtt, a gépkocsik darabszáma ugyanebben az időszakban 2 millióról 22,2 millióra, az átlagos évi, gépkocsival megtett távolság 20 milliárd mérföldről 280 milliárd mérföldre emelkedett. Nem csoda, hiszen az egyre több ember egyre nagyobb távolságokat utazik, és a tömegközlekedés ottani viszonylagos fejletlensége miatt gépkocsival teszik ezt. Kalifornia gazdagsága vonzó, tehát klimatikus adottságain felül is érthető a terület vonzereje. Apropó klimatikus viszonyok! Itt érkezünk el a

3.sz. problémához: a „szellőztetési hiányosságokhoz”. Kalifornia domborzata, földrajzi elhelyezkedése, meleg, napos klímája tökéletes feltételeket biztosít a légszennyező anyagok helyben maradásának.

A legtöbb kaliforniai város hegyekkel körülvett sík területen, illetve zárt völgyekben épült. Topográfiailag Los Angeles is egy medencében fekszik, a várostól keletre a San Gabriel Hegység található. Ezek a természetes „teknők” csapdában tartják a szennyezőanyagokat, és nem engedik azokat a friss levegővel kiszellőzni. Ezeken a területeken az esetenként kialakuló inverzió a talaj közelében tartja a szennyezett levegőt, így megakadályozza a függőleges keveredést és a szennyezőanyagok hígulását.

Tovább fokozza a helyzet súlyosságát, hogy forró, nyári napokon a gépkocsikból, gyárakból származó szennyezőanyagok a napfény segítségével egymással reakcióba lépnek, és ózont generálnak, mely a fotokémiai füstköd (szmog) egyik fő összetevője.

A tél folyamán az inverzió apró részecskéket és a gépkocsikból, kandallókból, valamint egyéb, tüzelőanyagot égető helyekről származó égésterméket tart csapdában. Így azután a szennyezőanyagok a föld közelében maradnak – épp ott, ahol az emberek lélegeznek.

De mi is az az inverzió? Normál esetben a tengerszint feletti magasság növekedésével a troposzférában csökken a hőmérséklet. A hőmérsékletcsökkenés mértéke eltérő, de egy elfogadható, közepes érték: 6,5 Celsius fok 1000 méterenként (ez a „normál magasság szerinti hőmérséklet-csökkenési arány”). Lásd az inverziós 1. ábrán.

Ennek a magassággal összefüggő hőmérsékletcsökkenésnek rengeteg hatása van az időjárásra. A légszennyezettséggel kapcsolatban ez azt jelenti, hogy a hőmérséklet csökkenése segíti a levegő keveredését és a szennyezőanyagok szétoszlását. Ha a levegő egy része melegebb, mint az azt körülvevő levegő, akkor az kevésbé sűrű, nagyobb felhajtóerő hat rá, és hajlandóságot mutat a felemelkedésre addig, amíg olyan légréteggel találkozik, mely azonos hőmérsékletű, illetve sűrűségű. Ezzel szemben a hidegebb levegő sűrű, nagyobb valószínűséggel marad stabil és helyhez kötött.

Rendkívül stabil helyzet áll elő akkor, amikor hideg levegő van a földfelszín közelében, és felette egy réteg melegebb levegő tartózkodik. Ez az állapot eltér a normál helyzettől, és inverziónak (temperature inversion, ill. thermal inversion) hívjuk. Ez a hideg levegő sűrűbb, mint a felette lévő réteg, és ellenáll a felemelkedésnek. Az inverziós réteg felett a levegő hőmérséklete ismét a magassággal arányosan csökken (2.ábra).

Az inverzió kialakulásának több oka is lehet. Egyik ilyen helyzet, ha alacsony magasságban, illetve felületen lejátszódó hő-felcserélődés jön létre, amikor tiszta éjszakán a földfelszín gyorsan kisugározza a hőt. Amennyiben a levegő tiszta, a föld és a közvetlenül felette lévő levegő hidegebb lehet, mint magasabban. Kaliforniában téli éjszakákon jelentkezik ez a helyzet, és a citrusfélék termesztőinek okoz problémát, mert ha elegendő hő távozik sugárzással, akkor a földfelszín hőmérséklete fagypont alá süllyedhet.

Egy másik fajtája a vízszintes légáramú inverzió, melyet az óceán hideg vize felől beáramló hűvös levegő okoz. Kalifornia mentén végig óceánpart van, a szelek gyakran fújnak onnan. A hideg víz felett áramló szél így éri el a partot. Ilyenkor a föld közelében lévő levegő hidegebb lehet, mint a felette lévő réteg, ezért az alsó levegőréteg stabil. (3.ábra)

Egy harmadik típusú felületi inverzió alakulhat ki éjszaka a völgyekben, amikor a hideg, sűrű levegő a gravitáció hatására lefelé áramlik a hegyoldalakon, kiürítve ezzel a hegyoldalakat és a felföldeket a völgyek irányába. A völgy alján lévő levegő hidegebb, mint a felette lévő.

Egyéb kialakulási formája is van az inverziónak, ráadásul, bizonyos esetekben ez a jelenség csökkenti a relatív páratartalmat, mely gátolja a felhőképződést. A felhőmentes égbolt hatására azután több napfény éri a felszínt, és ez további bonyodalmakat okoz.

Az inverzió tehát egy „stabil” légréteget hoz létre, mely a függőleges keveredés szempontjából úgy viselkedik, mint egy fedő a fazék tetején. Ebben a fazékban azonban mérgező leves van, melynek hozzávalóit az alábbiakban tekintjük át.

4.sz. probléma: a fotokémiai füstköd. Kalifornia meleg, napos klímája kedvez a légszennyező anyagok keletkezésének. Ezek közül a szürkésbarna színű fotokémiai füstködöt tekintjük az egészségre legártalmasabb légköri képződménynek.

A Los-angelesi fotokémiai füstköd megjelenésével elsőként Dr. Arie Haagen-Smit biokémia professzor foglalkozott. Kísérleteivel kimutatta, hogy a jelenségért elsősorban az ózon felelős.

A gépkocsi kipufogógáz nitrogén-dioxidja a napfény ultraibolya sugárzásának hatására nitrogén-monoxiddá és atomos oxigénné hasad. A következő lépcsőben háromatomos oxigénmolekula, ózon keletkezik. Az atmoszférában a nitrogén-monoxid az atomos oxigén és az ózon a levegőt szennyező különböző szénhidrogénekkel - formaldehid, acetaldehid, aceton, akrolein, benzol - a napfény energiájának felhasználásával bonyolult kémiai reakcióba lép, számos közbenső és végterméket képezve. Ezekből több mint százat már meghatároztak, pld: az oxidáló hatású aldehideket, a peroxi-acetil-nitrátokat (PAN), az Ózont (O3) . Ezek az anyagok az un. fotokémiai oxidánsok, melyek összességét O3-értékben fejezzük ki.

Ózon természetes úton, erdőtüzekből is származhat, azonban ilyenkor a nitrogén-oxidokkal lép reakcióba, és a fenti folyamatnak megfelelően oxigén-molekulává alakul, hiszen ilyenkor nincsenek jelen szénhidrogének, melyekhez nagyobb lenne az affinitása.

Kaliforniában a fent említett mérgező leves hozzávalói tehát egytől-egyig rendelkezésre állnak: a kipufogógázból származó nitrogén-oxidok és szénhidrogének, valamint a napfény.

Haagen-Smit 1948-ban (a donorai tragédia évében) kezdett el foglalkozni a szmog kialakulásával, és 1952-ben (a leggyilkosabb londoni ködkatasztrófa évében) találta meg a fotokémiai füstköd kialakulásának okát. Munkájának elismeréseként 1968-ban Ő lett az ARB első elnöke. Két hónappal azután, hogy 1977 márciusában róla nevezték el az ARB El Monte-i laboratóriumát, a „Father of Pollution Control” tüdőrákban meghalt. Éppen abban az évben, amikor a Volvo bemutatta az első, hármashatású katalizátorral szerelt „Smog-Free” gépkocsit.

5.sz. probléma: Tovább fokozza a helyzet súlyosságát, hogy a legtöbb káros szennyezőanyag észlelésére az emberi érzékszervek alkalmatlanok (pl. CO, ólom, azbeszt), illetve vannak olyanok, melyeket már csak rendkívül nagy, és káros koncentrációban veszünk észre.

Ilyen például a fent említett fotokémiai füstköd, melyet a szűk utcákon sétálva nem észlelünk, de a városra kívülről tekintve már látható a kialakult szürkésbarna lepel. Kaliforniában a levegőminőséget a fent említett okok miatt több száz helyen ellenőrzik és regisztrálják rendszeresen.

Az alábbiakban tekintsük át a legjelentősebb légszennyező anyagok tulajdonságait, és élettani hatásait.

Szénmonoxid (CO): színtelen, szagtalan, a levegőnél kisebb fajsúlyú gáz, amely azért is rendkívül veszélyes, mert szagtalansága miatt nem okoz menekülési kényszert. Léghiányos, tökéletlen égésnél keletkezik. Egyik támadáspontja a hemoglobinmolekula (a szervezet gázszállításában részt vevő anyag) vasatomja, amelyhez affinitása 300-szor nagyobb, mint az oxigéné. Ennek következtében - a levegő szénmonoxid-tartalmától függően - mind több hemoglobinmolekula alakul át szénmonoxid-hemoglobinná, ami a szervek, elsősorban az idegrendszer és a szívizom oxigénhiányához vezet. A másik támadáspontja a központi idegrendszer, míg nagy koncentrációban a sejtműködést is bénítja.

Nitrogénoxidok: NO; NO2 (sárgásbarna színű, szúrós szagú); N2O4; N2O3 stb. Az oxigénnel való kötődéstől függően változik színük és szaguk. 1000 Celsius fok feletti égéskor keletkezik. Hatásmechanizmusa kettős: a nitrogénoxidok egy része a nedves légúti nyálkahártya felületéhez kötődve salétromsavvá, illetve salétromossavvá alakul, és helyben irritál, más része felszívódva a vérpályába kerül, és a hemoglobin két vegyértékű vasát három vegyértékű vassá oxidálja.

Policiklikus szénhidrogének: a levegőben kimutatott 18 vegyület közül 11 rákkeltőnek, magzatkárosítónak, mutációt elősegítőnek bizonyult. Léghiányos, tökéletlen égéskor illetve szénhidrogének párolgásakor keletkezik.
A légköri levegőben előforduló policiklikus szénhidrogének közül az egyik legveszedelmesebb vegyület a 3,4 benz(a)pirén (C20H12). Általában a koromhoz kötődik (Diesel füst) és lebeg a levegőben. Diesel üzemben alacsony fordulatszámoknál és nagy terhelésnél (tipikus autóbusz üzemmenet) keletkezik számottevő mennyiségben. Kis mennyiségű, még rákot nem okozó policiklikus szénhidrogén-keverék influenzavírussal együtt adagolva kísérleti állatban tüdőrákot vált ki.

Az aldehidek (pl. a formaldehid) igen erős sejtmérgek. Ide sorolható a Diesel-motoroknál is keletkező akrolein, amelynek igen alacsony az ingerküszöb értéke. Tűrhetetlen szúrós szagú, a szemet támadja. Az egészségre nagyon ártalmas. Mérgező hatásuk kettős; egyrészt narkotizálják a központi idegrendszert (hosszú szénláncúak), másrészt erősen izgatják a nyálkahártyát (rövid szénláncúak). Ez utóbbi hatás miatt érezzük a sok aldehidet tartalmazó kipufogógázt kellemetlen csípős szagúnak.

Ólom (Pb): Fő szennyezési forrása az ólomteraetil [Pb(C2H5)4] nevű benzinadalék. Sajnos az ólmozatlan benzin is tartalmaz ólmot, igaz sokkal kisebb mennyiségben, mint az ólmozott (ólmozott: max.: 0,4 g/liter, ólmozatlan: max.: 0,013 g/liter). (Ezért nem "ólommentes”, hanem „ólmozatlan” a manapság használt benzin.)
A felszívódó ólom előbb a vörösvérsejtekhez kötődik, majd a kötőszöveti (vese, máj, bél, szív) szervekben halmozódik fel, végül a csontokban raktározódik, és eközben számos enzimet gátol. Emberben a fő behatolási kapu a légzőszerv, ólomtetraetilnél a bőr is.

Azbeszt: Az azbeszt rostos, ásványi anyag, különböző összetételű magnézium-szilikát. A gépjárműiparban leggyakrabban a krizotil nevű változata (Mg6[OH]8Si4O10) volt használatos (fékbetétek, kuplungtárcsák). A lehatoló azbesztpor és azbeszttűk körül rostos kötőszövet képződik, amely fokozatosan elfoglalja az ép tüdőszövet helyét. Súlyosbítja a folyamatot a szövődményként gyakran megjelenő hörghurut, tüdőgyulladás.
Tovább ront a helyzeten, hogy a gyermekkori 1-2 éves expozíció már elegendő ahhoz, hogy 15-30 évi lappangási idő után tumorok fejlődjenek ki. Az azbesztrost felületére fémek, radioaktív izotópok, és rendkívül rákkeltő, policiklikus szénhidrogének [3,4-benz(a)pirén] adszorbeálódnak.

Kén: főleg a Diesel tüzelőanyagban található. Az égéskor keletkező kéndioxid és a kéntrioxid színtelen, szúrós szagú gázok, az előbbi vízzel kénessavat, az utóbbi kénsavat alkot. Nagy szerepük van a savasesők kialakulásában.

A fotokémiai füstködöt tekintjük az egészségre legártalmasabb légköri képződménynek, kialakulásáról a fentiekben már volt szó.
Enyhébb esetben szem irritációt okozhat, és korlátozza a láthatóságot. A heveny (hirtelen sok) mérgezés tünetei: kötőhártya- és légúti nyálkahártya irritáció, köhögési és hányási inger, fejfájás, szédülés. A tünetek 1-2 órán belül lezajlanak, majd 5-25 óráig tartó tünetmentes időszak után hirtelen kifejlődik a tüdőoedema képe, amelyet másodlagos tüdőgyulladás követ.

Az ózon irritálja a száj, orr, és torok nyálkahártyát; nehézlégzést okoz; károsítja a tüdőt; és súlyosbítja a meglévő légzési problémákat, mint pld. az asztma.

Részecske: a 10 mikronnál kisebb átmérőjű részecskéket PM10 –nek nevezzük. (egy mikron az emberi haj vastagságának 1/70-ed részénél is kisebb méret). A PM10 légzési nehézséget, tüdőkárosodást, rákot okoz. A PM2.5 (2,5 mikronnál kisebb átmérőjű részecskék) a tüdő mélyebb részeibe jutnak el akadálytalanul (a nyálkahártya nem tudja megszűrni), és helyben fejtik ki rendkívül káros hatásukat.

		Környezetvédelmi Kronológia A letölthető Excel táblázatban a legfontosabb történéseket gyűjtöttem össze. Letöltés

A feladat tehát adott: az egyre több szennyező-forrásból egyre kevesebb szennyezőanyagot szabad a környezetbe juttatni. Ez így, leírva, nagyon egyszerűnek látszik, de megvalósítani már messze nem ennyire könnyű.

A különböző gazdasági, politikai és egészségügyi érdekeket úgy kell összehangolni, hogy a kecske végül ne káposztahiányban pusztuljon el. Ehhez viszont pénz kell. Rengeteg pénz. Ebből szerencsére Kaliforniában nincs hiány, hiszen ez az állam állítja elő az USA GDP-jének 13%-át, így elég volt az itt képződő nemzeti összterméknek mindössze 0,1%-át környezetvédelemre fordítani ahhoz, hogy a világ legszigorúbb károsanyag-kibocsátás korlátozó intézkedéseit tudják betartani, illetve folyamatosan fejleszteni.

Az alábbiakban vegyünk sorra ezekből az intézkedésekből néhányat a teljesség igénye nélkül.

• A szénhidrogének párolgási emissziójának csökkentése érdekében (melynek mértékét az ötvenes években napi 460 tonnára becsülték) bevezették a tüzelőanyag-tartályok és töltőállomások „HC-visszanyerő” berendezésekkel történő felszerelését, majd a személygépkocsikon is kötelezővé tették a zárt „EVAP” rendszer használatát.
• Kötelezővé tették a rendszeres gépjármű felülvizsgálatokat (Automobile Inspection and Maintenance Program), melyek során ellenőrzik az emisszió-korlátozó berendezések működését (ASM, IM240, BAR-31).
• Tisztább égésű tüzelőanyagok előállítására szorították az olajtársaságokat (melynek bevezetésével 3,5 millió autó károsanyag-kibocsátásának megfelelő csökkenést értek el), és jelentősen korlátozták az olyan, egészségre káros anyagok százalékát, mint az ólom, illetve a kén.
• Kötelezővé tették a pozitív irányú forgattyúház-szellőztetés (PCV) használatát.*
• Kötelezővé tették az emissziós rendszerek működésének állandó felügyeletét, fedélzeti diagnosztika segítségével (OBD) **
• Különböző intézkedésekkel csökkentették a kipufogógáz károsanyag-tartalmát (szekunder-levegő bevezetés, kipufogógáz-visszavezetés, katalizátor, SCR, DPF, stb.).
• Az autógyártókat kisebb fogyasztású, gazdaságosabb üzemű motorok gyártására kényszerítették.
• Betiltották az ózonpajzs-károsító gázok használatát.
• Az új autók üvegére hővisszaverő és hőfelvevő anyag felvitelét írták elő a légkondicionáló hatásosabbá tétele érdekében („cool cars”).
• Betiltották az azbeszt használatát.
• További javulást várnak a Denveri Egyetemen dolgozó Dr. Donald Stedman által kifejlesztett technológia elterjedésétől, mely lézert használ a közutakon haladó gépkocsik károsanyag-kibocsátásának mérésére. Így azonnal kiszűrhetők lesznek a nagy kibocsátók.

A legújabb közellenség: az üvegház-hatást okozó gázok

Sokan (zömmel laikusok) szkeptikusan kezelik az üvegház-hatást okozó gázok klímabefolyásoló szerepét. Tény viszont, hogy a Föld légkörének CO2 koncentrációja az ipari forradalom elején 280 ppm volt, míg jelenleg 380 ppm, tehát mindössze 200 év alatt 35%-os emelkedés következett be.

A gépjárműipar szénhidrogén-emissziós csapdája az, hogy ha a tüzelőanyag tökéletlenül ég el, az is baj, ha tökéletesen elég, az is gond. A mérgező gázokba azonnal halunk bele, az egészségkárosító gázok következtében egy kicsit később, az üvegházhatásúaktól pedig majd a következő nemzedékek szenvednek. Ezen felismeréstől vezérelve 2004-ben olyan előírást vezettek be, mely az autógyártókat arra kötelezte, hogy 2009-re csökkentsék a gépkocsik üvegház-hatást okozó gázkibocsátását.

Az Egyesült Államok a világ legjelentősebb üvegház-hatású gáz kibocsátója, de Kalifornia ismét az élre állt a csökkentésben. Schwarzenegger kormányzó írta alá a 2006-os California Global Warming Solutions Act-et, mely a világ első átfogó programját vezette be az üvegház-hatású gázok csökkentése érdekében. (az 1990-es szint alapján 2020-ig fokozatosan 25 %-kal, és 2050-ig 80 %-kal) Ezzel Kalifornia ismét a világ élvonalába állt a további szennyezések mérséklésében.

Éppen ma kezdődik a koppenhágai Klíma Konferencia. (december 7-18.) Itt döntenek majd a 2012-ben lejáró Kyotoi Egyezmény utáni időszak szabályozásairól. Köztudott, hogy a Kyotoi Egyezményhez épp a legnagyobb szennyezők nem csatlakoztak, ezért nagyon fontos, hogy Koppenhágában milyen megállapodás születik. Ott dől el, hogy az egyes országok, régiók helyi szabályozásait sikerül-e egy egységes, valóban nemzetközi rendszerré alakítani - a Föld összes lakója érdekében.

Az emberek hajlamosak úgy kialakítani környezetüket, hogy az általuk termelt szemetet egyszerűen „áthajigálják a szomszédhoz”, így azt a benyomást keltik, mint ha ők maguk tiszták és rendesek lennének. Gondoljunk csak a gépkocsik kipufogócsövére, mely úgy van kialakítva, hogy a bent ülők ne érzékeljenek semmit a távozó gázokból, de az utánuk jövők „telibe kapják” a rájuk irányított kipufogógázokat.

Nos, itt érkeztünk el alap kérdésünk megválaszolásához: Miért éppen Kaliforniában helyeznek különös hangsúlyt a légszennyezés korlátozására? Mert ott a természet a kipufogócsövet visszafordította az utastérbe.