A Cadillac Eldorado hatodik generációja abban a pillanatban rabul ejtett, amikor először megláttam penge-szerű vonalait. Ma mégis egy testvérmodellt vennék, a GM elsőkerék meghajtású E-body platformjának úttörőjét, egy 1966-os Oldsmobile Toronadot. Igen, elsőkerekest.

A Toronadonál is igaz, hogy a kezdő évjáratok tetszenek legjobban. Hiába határozzák meg alapvetően az autó formáját a David North által 1962-ben megálmodott hangsúlyos kerékjárati ívek, az összkép mégis könnyed. Erősíti ezt a kifinomultságot a fastback szerűen lecsapott sallangmentes hátsó és az üvegfelületek is: a Toro az első GM típusok között volt, amik elhagyták az elefántfület.

Bírom a karosszéria formájába integrálódó lökhárítókat, a bukólámpát (amikor épp nem világít), a teljesen egyedi kormányt és a 130 mph-ig skálázott hengeres sebességmérőt. Azt nem tagadom, hogy barátkozni kell a dudoros közepű kerekkel.

Az elsőkerék-hajtáson és az elefántfüleken kívül a torziós rugózású félalvázas felépítés is a típus újítása volt, de viszonylag friss „hozzávaló” volt a 425-ös V8-as és a GM takarékos négytorkú karburátora, a Rochester Quadrajet is.

És hogy miért pont ezt a példányt választottam? Megkímélt, komplett, rozsdamentes, nem molesztált autónak tűnik. A 72 ezer mérföld nem eget rengető futásteljesítmény, nem baj, ha nem lebeg a motorfelújítás réme az ember szeme előtt. A projekt eléggé zsebbe nyúlós a mindössze néhány évig gyártott, ennek ellenére legendás 425-ös motornál. A klíma hiánya nem aggaszt, én nem használom, és a képzeletben összevásárolt autókat még képzeletben sem kell eladni, így nem jelent hátrányt. :)

Találni olcsóbbat is, ez a sokadik listázást éli meg az ebayen $18.500 fix áron:
http://www.ebay.com/itm/141832799482