v8cars.hu | 1989 Chevrolet Beretta

1989 Chevrolet Beretta Base

Frissítve: 2021. április 3. J.Acko J.Acko garázsa 29,901 12 6

Beretta

Hol is kezdjem?
Mit lehet mesélni egy olyan "családtagról", aki idősebb mint én magam? Igen, az autót még 1994-ben vásárolta a család egy pesti kereskedésben. A Beretta a tipikus "meglátni és megszeretni" kategóriába esett, hiszen egy egész napos nézelődés sem tántorított el senkit attól, hogy a nap végén visszatérjen a kereskedésbe, és elhozza ezt a bordó csodát. Mivel ekkor még nem éltem így nem tudom, hogy valójában milyen lehetett akkoriban egyáltalán amerikai autóval furikázni, de az elmondások alapján sokban hasonlíthatott napjainkhoz.
A '90-es években még talán sokkal nagyobb kuriózumnak számított egy ilyen amerikai autó az utakon, mint manapság, bár 2017-ben is igaz, hogy nem telítettek az utak ilyen tengerentúli gépekkel. Anno valószínűleg a Berettát is többen nézték meg, mint ma, hiszen akkoriban a formavilága még sokkal jobban elütött az átlag európai autókétól. Mostanra ez sajnos változott, és a nagy tömeg számára már ez is csak egy átlag "nyugati autó". Pedig számunkra sokkal több annál.
A tapasztalat is igazolja, hogy még az amerikai autós berkekben sem örvend akkora népszerűségnek, mint a klasszikus izomautók, vagy éppen a méteres tepsik, amik az ember első gondolatai, ha az amerikai autógyártásra gondol. Viszont örömmel tapasztaltam a közelmúltban egy-egy posztom kapcsán, hogy egész népes azok köre, akik egy ilyen puritánabb verdát is értékelnek, és mindig boldogan olvasom, amikor újabb és újabb emberek írnak nosztalgiából, hogy nekik is volt Berettájuk, hogy mennyire szerették és, hogy egész jó kocsi volt mindig is.
Persze nem állítom, hogy egy tökéletes autó, de visszatekintve a több mint 20 évre nagyon megbízhatóan működött, és egy-két komolyabb javítástól eltekintve nem adódott soha olyan problémánk vele, amire a gatyánkat is rá kellett volna fizetnünk.
Apropó szerviz! A legszembetűnőbb különbség abban, hogy milyen amerikai autó tulajdonosának lenni ma és 20 évvel ezelőtt az az autó szervizelhetőségében rejlik. Annak idején amennyiben voltunk olyan bátrak, hogy felkeressünk egy átlagos autószerelőt azzal, hogy valamit meg kellene csinálni az autón, akkor csak egy legyintettek, és válaszul annyit mondtak "hát ez amerikai autó, ilyennel mi nem foglalkozunk". Millió alkalommal játszottuk ezt el, ezért is örültünk rendkívül amikor helyben találtunk egy olyan személyt, aki volt annyira korrekt, hogy hajlandó volt foglalkozni az autó ügyes-bajos dolgaival.
Szóval ez a helyzet változott a legtöbbet az évek alatt, hiszen ma már egyáltalán nem számít olyan különleges gépezetnek, ami valami furmányos "nyugati mágiával" van átszőve, és amitől minden autószerelőnek óvakodni kell, mint a tűztől.
Az autót tehát '95 óta használjuk, annak idején nagy kontraszt volt egy Zsiguli mellett, ami után egy ilyen második autó egy hatalmas ugrásnak számított. Édesanyám tulajdona az autó, akiről bizton állíthatom, hogy illik rá a sokszor már elcsépeltnek tűnő "női sofőr" jelző. Ezt most abszolút pozitív értelemben mondom, mert az autóval mindig kesztyűs kézzel bánt, nem hajtotta, télen alig járt vele és végig garázsban állt az autó. A tárolás mellett a kímélő használat az, ami lehetővé tette, hogy egy már akkor is 6 éves használt autót további 20 éven keresztül is kiváló állapotban őrizzünk meg.
Persze az itt töltött évek nem múltak el nyomtalanul, az autóval sajnos az utóbbi bő 10 évben nem tudtunk annyit foglalkozni, mint kellett volna, így az állapota sok tekintetben leromlott. A legszembetűnőbb a fényezés elmattulása volt, amit követett a lakk lepergése, így pedig az autó sajnos elvesztette a korábban ékességének számító csodás színét.
(Igen néha ömlengős amit írok, de úgy gondolom, hogy ez is mutatja, hogy őszintén imádom/imádjuk ezt a kocsit, és tényleg családtagként tekintünk már rá.)
Az autónak vannak olyan hibái, amik már a vétel óta fennállnak, ilyen például a repedt motorblokk, aminek köszönhetően az autó a kelleténél gyorsabban fogyasztja a hűtővizet. Ehhez párosult még jó pár évvel ezelőtt a fagydugó elszállása, amit követően egy komolyabb szervizt igényelt a kocsi.
Az autónak a komputere is felmondta már egyszer a szolgálatot, aminek a cseréjéhez egészen Győrújbarátig kellett vinni az autót, mert csak ott találtunk olyan szerelőket, akik képesek foglalkozni ilyen típusú műszerekkel és egyáltalán amerikai autókkal.
Szóval a megjelenése sokat romlott az utóbbi években, de sajnos az idő vasfoga más részeit is "megrágta" már az autónak. Szerencsére a karosszéria mindig is makulátlan volt a rozsdát illetően, ez nem változott máig sem. A futóművel és a fékekkel azonban már támadtak komoly gondjaink 2014-re, amikorra a hibás tételek listája már olyan hosszúra nyúlt, hogy az autó nem mehetett át a műszaki vizsgán.
Ekkor bizonytalanná vált az autó további sorsa, hiszen egy komolyabb és alapos szervizt igényelt, amivel senki nem akart foglalkozni. Ezért "parkolópályára" került és egy éves rabság lett a sorsa a garázsunkban. Ez idő alatt vettünk egy Chrysler Stratust (maradva az amerikai vonalnál), ami bár felszereltségben a blokkolásgátlótól eltekintve nem tér el, mégis egy 10 évvel fiatalabb autó, amit a kényszer miatt rögtön használatba is vettünk. A Stratus sem egy rossz autó, ezt így 3 év távlatából már mondhatom, de sajnos se nem szép, se nem élvezetes, egy szóval sehogy se nyújtja az, amit a Beretta korábban (ez saját vélemény, amivel nem szeretnék senkinek a lelkébe gázolni).
Szóval lett másik autó, és egy év elteltével 2015-ben komolyan el kellett gondolkoznunk azon, hogy mi is legyen a Beretta sorsa? Szerencsére az autó már mindenkinek a szívéhez nőtt és így nem mondtunk le róla. Elhatároztuk, hogy a műszakihoz szükséges legfontosabb hibákat kijavítjuk, és ha sikerül ismét levizsgáztatni, akkor tovább is foglalkozunk majd vele.
A műszakit pedig októberben sikeresen is vette, így újra használhatóvá vált a közúton is. Itt jöttem én a képbe, aki mint friss jogsis szerette volna, ha valami egészen különleges autót is hajthat, így elhatároztam, hogy az autót mielőbb rendbe rakom. Természetesen a szükséges anyagiakat nem tudtam volna előteremteni, viszont ebben számíthattam a család támogatására. Mivel mindenki egyetértett abban, hogy az autót rendbe kell hozni ezért elindulhatott a projekt.
A kezdetek kezdetén csak egy hosszú listám volt arról, hogy mi minden alkatrészt kellene cserélni az autón, de ekkor még nem is sejtettem, hogy milyen komoly dologba vágtam a fejszémet. Az elkövetkező hetek hosszas keresgélésekkel teltek, a cél a megfelelő alkatrészek felkutatása és a mielőbbi beszerzésük volt. Sajnos Amerikánál közelebbről szinte semmit sem tudtunk beszerezni, így az amerikai Ebayen és a Rockauton kezdtem keresgélni, ahol örömmel láttam, hogy mindent lehet kapni. Itt jött a képbe az Atlantic Motors Kft, akiknek a jóvoltából egy szép csomagot sikerült összeállítani alkatrészekből, ami pár héten belül meg is érkezett.
Időközben szerencsére megismerkedtem Dodyval, akivel rengeteget beszéltünk az autóról. Nagyon örültem annak, hogy van valaki, aki már végigcsinálta ezt az egész procedúrát és sok hasznos tippel tud szolgálni nekem, hogy mit és hogyan érdemes csinálni. Először csak képeken láttam az ő projektjét, viszont márciusban sikerült megejtenünk egy találkozót, ahol a két autó végre egymás mellett állhatott. Nagyon furcsa volt először, hogy ugyanaz az autó mennyire más összhatást kelt más kivitelben, de ez csak még jobban megerősített abban, hogy végig kell csinálni a projektünket, aminek ekkor már benne voltunk a sűrűjében.
Időközben pedig kezdtem felfedezni a különböző autós közösségeket, ami szintén nagyon inspirált, hiszen olyanok közé kerültem, akik hasonló addikcióban szenvednek, így csak ámultam és bámultam, hogy mennyi mindenből kimaradtam ezidáig.
A hazai amerikai autós közösség egyszerűen fantasztikus. Az emberek jófejek, segítőkészek és nagyon normálisan kezelik az embert akkor is, ha kis zöldfülűként csatlakozik. Ezt a benyomást bármelyik USA autós találkozó is megerősíti, szóval nagyon örülök, hogy rátalálhattam erre a nagy családra.
Hasonlóan pozitív élmény volt az európai és amerikai berettás közösségeket megismerni, hiszen ezekben is csupa jó arc van, akik bármiben segítenek, és számos dolog van, amit nélkülük nem tudtunk volna megoldani az elmúlt egy évben.
Tanulságként pedig a berettások csekély száma szolgált, amitől tisztán láttam már, hogy mennyire ritka is az autó, ami a mi kis féltve őrzött drágaságunk. Tény, hogy a ritkasága nem emeli az értékét, de mégis jó érzéssel tölt el, hogy valami olyan megőrzésén fáradozom, amiből mára alig néhány rója pl az európai utakat.
A régi képeink böngészése közben bukkantam rá erre a fotóra, ami 2005-ben készült a balatonfűzfői ACCH találkozón. Ez volt anno nekem is és a Berettának is az első amerikai autós találkozója.

Hozzászólások

k.csaba - 2017. május 15. 17:49

Komoly munka! Gratulálok

1
J.Acko - 2017. május 15. 18:58

Köszi szépen!
Igen egész sok a meló, de minden percét imádom!!!

0
Cece - 2018. január 28. 19:32

Én is gratulálok, nagyon sok melóval nagyon szép lett!

1
J.Acko - 2018. január 31. 18:34

Köszönöm szépen! A sok munka még nem ért véget, van még hol szépülni.

0
cadillacv8 - 2018. július 15. 21:34

Elképesztő munka,elképesztő kitartás,nagyon-nagyon irigykedem,úgy hiszem pár információt fogok hasznosítani a leírásodból ha meg tudom majd élni én is ezt a fajta felújítást !
Itt jól kijön a gép szeretete,és látszik hogy a gazdaságosság ,vagy a rentábilis megtérülés az mélyen lent maradt a szerelőakna aljában az olajsárban..ez a TE autód,nem másnak készült.
Amit sokan nem látnak még : szinte egy ilyen autónak párja még az amcsi találkozókon is alig van,nemhogy az utakon !

1
J.Acko - 2018. július 16. 21:59

Nagyon szépen köszönöm, remélem mihamarabb személyesen is lesz lehetőségünk beszélgetni!

0
cadillacv8 - 2019. március 24. 11:01

Azért ha egyszer eladod,az eurotax árhoz add hozzá a beleölt munkaórákat felszorozva egy átlag rezsióradíjjal :-)
Ha egyszer értékesíted a gépet (de ne tedd! ),akkor ezeket az oldalakat nyomtasd ki előtte,és tedd a prospektusok közé,mert ez még egy autónyi árat megér legalább annak aki átlátja ezt a rengeteg melót amit beleteszel .
Még mindig csodállak és meghajlok előtted !
Pokol egy olyan autót rendbe tenni,amiből sok készült,de a használattól egyszerűen elpárologtak az utakról.. nyom nélkül eltűnve.
A tipikusan amerikai autókhoz amiből 1/10-ét gyártottak,sokkal könnyebb bármit beszerezni mint ezekhez ..amit a nép használt,legyűrt.leharcolt,majd kidobott.

2
J.Acko - 2019. március 25. 22:05

Az alkatrészekkel kapcsolatban igazad van, a mechanikát leszámítva nagyon nehéz bármihez is hozzájutni. A képekből már készült egy nyomtatott kivonat, hogy legyen mit lapozgatni annak, akit érdekel mi történt az autóval idáig. Az pedig a legeslegutolsó dolog lenne, hogy megváljunk tőle, hisz ez már régen sokkal többről szól, mint "pusztán egy autóról".

0
csoki33 - 2019. augusztus 22. 06:39

Gratulálok ehez a projekthez.Látszik hogy szereted az autód.

1
J.Acko - 2019. augusztus 22. 15:23

Köszönöm szépen! Igen az imádat az határtalan az autó irányába.

0
euromaci - 2021. január 15. 10:42

Gratulálok! Ez komoly projekt, jó képekkel, leírással!

1
J.Acko - 2021. január 18. 18:53

Köszönöm szépen! Így egyben olvasva egy hosszú téli este programja.

0