Na, gondhegyek. Dehát miért is menne minden egyszerűen?
Tény, hogy hibát követtem el.
Az autó hirdetésében világosan ott volt, hogy az eladó a vételt ahhoz a feltételhez köti, hogy a title-t és a papírmunkát a telephelyén kell aláírni.
Nos, ezzel a marhasággal már több ízben találkoztam, nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, mivel minden alkalommal meg tudtam beszélni az eladóval, hogy először elutalom a pénzt, utána a bankja jóváírja, ő ráírja a vevő nevét a title-re, beteszi a kesztyűtartóba, amikor megkapom az autót aláírom, mindenki örül.
Hát ezzel a fazonnal nem lehetett zöldágra vergődni.
Számtalan levelet váltottunk, hajthatatlan volt, hiába magyaráztam neki, hogy hogyan várhatná el, hogy egy mondjuk kaliforniai lakos odarepüljön és aláírjon tizenhárom másodperc alatt, utána visszarepüljön Los Angelesbe.
Hívtam telefonon, érveltem, semmi.
Nem érdekli. Ez volt a hirdetésben, that't the way it is.
Patt.
A kocsit meghirdettem kinti lapon és azonnal lett vevő rá.
Sokáig morfondíroztam, intézzem-e el egyszerűen, minimális haszonnal adjam-e el a kocsit és felejtsem-e el az egész rémálmot, de csak hajtott a vágy, hogy birtokoljam, másrészt a fiaskó keserű íze a számban volt, így megoldást kerestem.
Találtam egy 200 mérföldön belül lakó ismerőst, aki volt olyan szíves és ma elmegy a kocsi papírjait aláírni.
Persze ez pénzbe kerül, de ha ez az ára, hát ez.
Sajnos vannak ilyen idióták, akik a rugalmasságot nem ismerik, egyetlen hajlításra törnek, mint a ropi.
Izgatottan várom a mai esti híreket.
Hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás. Legyél az első kommentelő!