Július utolsó napjával lejár az éves vizsga így hát elvittem.
Elhajtottak nagy sebesen két helyről is, még a sorba se álhattam be.
Az 1-1 tenyérnyi luk volt a gondjuk mindkét helyen. Szigor van ám itt kérem.
Azt vizsgára el kell tüntetni valahogy, nem érdekli őket hogy, csak ne legyen lukas.
Szóval ezért közlekedik ennyi tape-pel "lakatolt" rozsdaboglya...
A "javításokat" ebben a szellemben elvégeztem egy flakon purhab, maszkolószalag és rustoleum segítéségvel.
Karosszérialakatos tulajdonképpen nincs ebben az államban. Legfeljebb a törött elemeket egyenesre cserélő szakmunkásembör.

Ha már így belemerültem, kidobtam a másik madarat is a motortérből. Szíjjal együtt. 5 perces művelet.
Néhány hete minden reggel madárcsicsergésre ébredtek a lakók, szerintem nem örültek neki.

Kicseréltem a szervoolajat is, mert már tényleg olyan volt a hangja mint a viccben.

A negyedik helyen végül sikerült levizsgáztatni.
Még egy évig tehát legálisan gurulhat a rozsdaboglya.
Lehet, hogy megtartom addig, attól függ mennyire lesz durva a tél.
Itt is meg kell találni a korrekt hozzáállású helyeket.

Kezd bejáratódni. Napi 60 mérföld ingázással meg a hétvégi kiruccanásokkal gyűlnek bele a mérföldek.
A szervopumpa elhallgatott, de néha mintha elfogyna a rásegítés. Szerintem kormánymű gond.
Egyelőre együttélünk ezzel, mert marhára nincs kedvem a parkolóban kormányművet cserélni.
Azóta lecseréltem az összes iszap szutykos váltóolajat, egyelőre működik.

Pár napig az asszony járt vele, beszart az önindító.
Szerencsére a munkahely parkolójában döglött be.

Az útszóró só megtette áldásos hatását itt is. A csavarok feje levelesre volt rohadva, de szerencsére ki tudtam szedni.

Közben óraátállítás volt, sötétben megyek-jövök munkába. Kivilágítatlan, kis erdei vidéki utakon.
Az első nap hazafelé kiderült hogy semmit sem látok.
Vettem egy ledes ködlámpa szettet meg két új lámpát új izzókkal. A két új lámpa kemény 47 dollár volt.
Őszintén szólva még mindig elég vacak a világítás, de már egy fokkal jobb. Nem tudom mit lehetne még variálni vele.