A találka pazarul kezdődött: a dömper torkából még csak nyöszörgés sem jött ki. Az akkumulátorban szikrányi szufla sem volt. Éppen rohadt hideg volt, az ablaküveget matyómintás jégvirágcsokor borította, a bőrülések recsegtek a mínuszokban, az embernek kínjában és csalódottságában nézelődni sem volt kedve, ez a nagy zöld monstrum ennek ellenére csak úgy kellette magát. Mindhiába.

A történtek után azzal az elhatározással igyekeztem haza, hogy ezt a hirdetést is törlöm a parkolómból.

Aztán így is tettem.

Majdnem egy álló napig nem írtam be a keresőbe ezt a szót: Expedition.

Kettő nappal később az egész családdal együtt kerestem fel újra Bone-t, a motor pöccre indult, a V8-as barátságosan duruzsolt, a kölykök az asszonnyal együtt ide-oda huppantak a hátsó ülésen, ahogy megmutatta fürgeségét és erejét ez az óriás. Sikongattak. A szívemet pedig jóleső melegség töltötte el. Kell, hogy ilyet érezzen az ember, különben minek az egész!?