Időközben becsúszott néhány off projekt (megszületett a fiam, munkahely váltás), de a teljes felújítást nem akartam már halogatni. A megfelelő csapatra sem volt könnyű rátalálni (Hözsöék már nem vállaltak nagyobb munkát), így csak két év múlva folytatódott a felújítás, amikor is szerencsémre Brecsiék Monoron bevállalták a munkát.

Egy szintén szerencsés véletlennek (és Erminek) köszönhetően pont ekkor jött a lehetőség, hogy a közelben találtam egy ugyanilyen évjáratú Riviera-t, amiről meg tudtam menteni néhány elemet. Így nem kellett tovább foltozgatni az ajtókat és a sárvédőket (nem is igen lehetett volna), hanem még gányolásmentes elemekkel lehetett dolgozni.

Brecsiék felé menet megfőztem a váltót és majdnem a motort is: Azon a szép nyári, kánikulai napon mentem le egy agyon cinezett hűtővel, működésképtelen ventillátor kuplunggal és olajjal félig feltöltött váltóval, és amikor a 3. sebesség megadta magát, akkor a felpörgő motor szinte az összes vizet elfőzte. Így kényszerűen (de végre valahára) beugrott a hűtésrendszer és a váltó felújítása is.
És legalább lett egy új hűtő légterelőm is :)

A kasztni egyes elemeit szó szerint a semmiből kellett újjá építeni. Az A oszlopok gyakorlatilag nem léteztek, csupán a korábbi lakatos mesterek kreativitásának köszönhetően tartotta meg a festéket néhány kiló kitt pár műanyag lemezre kenve

Most ez is megoldódott.

A teljes lakatolás után jöhetett az a fajta kittelés, amiről restaurálásnak tényleg szólnia kell. Visszatértek az eredeti formák, és ívek...

Az alapozásnál már látszódik miből lesz a cserebogár...

Egy kis érdekesség... annó a tervezőmérnökök is hasonlóan alkották meg az alapmodellt.

És végül a szín.. Kb 3 festékkeverő bolt kb 500 színkártya és 7 színfújás után az Audi 7V színre esett a választásom, mert mindenképpen valami aranybarnát szerettem volna. Az alapszín gyönyörű volt, de mivel én kicsit csillogóbb hatást szerettem volna, így választottam hozzá még xillaric adalékot. Ez a lakkba került bekeverésre, a fényező nagy örömére :)

És ha már midsize (de mégsem lowrider), kellett egy szép díszcsík is az oldalára, hogy kicsit kihangsúlyozza a formát és a vonalakat. Ez sem okozott osztatlan örömöt, de szerintem megérte :)

A végeredmény.
Nagyon elégedett voltam, mert pont ilyet képzeltem el: Díszes lett, de elegáns, korhű, de megjelennek rajta a lowrider világ stílusjegyei is.