Ez az a kép, ami alapján ismét nyakamba vettem az országot 2008 decemberében, ezúttal Miskolc utánra, Monajba volt a séta. Az autó nem rendelkezik magyar papírokkal, elsősorban alkatrészforrásnak vettem a saját autómhoz. A vételár elsőre is szimpatikusnak tűnt, de így hogy még alkudni is sikerült belőle, teljesen elégedett vagyok. Az autó nagyrészt komplett, egyedül a hátsóablak hiányzott róla, de azt egy előző alkatrészautóból azonnal pótolni tudtam. Sajnos a hátsó ablak nélküli éveket megsínylette a belseje, többször beázhatott, mert tekintélyes tócsákat sikerült felfedezni az padló kárpitokon, és a hátsó ülések alatt. Remélem idővel kiszárad. Sajnos egyenlőre én is szabadég alatt tudom csak tárolni, de nyáron próbálok ezen változtatni majd.

Meglepődve tapasztaltam, hogy a világítás például egész jól működik rajta, a bukólámpa is teljesen üzemképes. Valaki egyszer lelkiekben közel érezhette magát a Geiger Performance-hoz, és ilyen hátsó sárvédőkkel ajándékozta meg az autót a Milka szín mellett... A színe eredetileg piros, karosszériája pedig targa kivitelűként készült Norwood-ban. Amennyiben sikerül elég időt fordítani az autóra, és megszabadult néhány külső és belső elemtől a fekete Firebird-öm javára, könnyen elképzelhető hogy valamilyen formában új életet kezd, valami épkézlábabb színben,V8-as motorral.

Így,hogy már van összehasonlítási alapom, tényleg más képet mutatnak ezek a 82 és 84 között gyártott Firebird-ök. Az első lökhárító az enyém után picit szokatlan, de korhű egységet fog a feketén egyszer a hozzávaló hátsó lökössel képezni. A lámpák kicsit a 2.generációra emlékeztetnek, de legalább picit különlegesebbek az átlagosnál. Úgy látom a jövő évad sok barkácsolnivalót fog számomra tartogatni, nem lesz rövid és könnyű munka, de bele fogok vágni.

Nekem ez a kormány kifejezetten jobban tetszik mint az újabb évjáratoké, a műszeregység nagyon hasonló a későbbiekéhez,de mégis picit más. Az ülések jó állapotban vannak, egy kárpittisztítózás után visszanyerhetik eredeti bájukat. Benne van még a gyári pótkerék szett is, ez külön örömmel tölt el. Bizonyára néhány belső alkatrész is átvándorol a feketébe, de csak miután alapos felújításon estek keresztül. A targakárpit siralmas állapotban van, málik lefelé, viszont maga a lemez, amin a kárpit van egész jó állású, lesz még belőle valami.

Szerintem a világ egyik legnagyobb találmánya a targatető. A 3.gen-nek véleményem szerint különösen jól áll, igaz én mostanában nem sokat élvezhettem, mert sajnos ebben az évben nem sok időm volt a feketével sem közlekedni.

Bizakodóan tekint a jövőbe, ha rajtam múlik, akkor egy új és tartalmas élet elébe néz. Ha sikerül a terveimet valóságra váltani egyszer, akkor leginkább a "streetmashine" koncepcióhoz hasonlatos járművet szeretnék összehozni. Hosszú út vezet addig, az is 5 éves tervekre felosztva, mint a "cocializmusban".

A kronológiát szem előtt tartva, ezzel a bekezdéssel is indíthattam volna,de inkább ide teszem:


Egyszer mindenkinél eljön az a pillanat,hogy elgondolkozik, hogyan tovább. Nálam ez a pillanat 2008.11.02.-án következett be. Azt hittem normális életem lesz, a barátnőm is bízott benne, de nem így alakult... Egyre inkább érzem, hogy elfogultságom és rajongásom az amerikai autók iránt egyre nehezebben kezelhető, szinte lehetetlen kordában tartani.

Amint megláttam ezt az autó "maradványt" a hirdetések között, úgy éreztem lépnem kell, az elhatározást tett követte. Kb. 600 km volt az oda-vissza út trélerrel, de úgy érzem megérte. Köszönettel tartozom Papik fórumtársnak, hogy nem adta oda másnak az autót, hanem lehetővé tette, hogy az én kertemet gazdagítsa a továbbiakban.

Az autó elvileg egy 87-es TransAm-ként, vagy Formula-ként kezdte pályafutását Norwood-ban, de jelenleg igencsak kimeríti a hiányos fogalmát. A télen lesz időm rágódni, mi lesz a további sorsa, de sajnos egyre inkább azt látom, hogy valamilyen formában autót szeretnék faragni ebből a kettőből, bármilyen hosszú folyamat lesz is. Amint elkezdődnek a munkálatok, azonnal teszek fel újabb képeket és bekezdéseket.

...mert sajnos ha a hó szeles időben esik, akkor teljesen bekotor a kis "fedél" alá. Így gyakorlatilag nem sok értelme van a kis garázsféleségnek, amíg nincs oldala, eleje és hátulja. Mire ez a hozzászólás begépelésre kerül, addigra már büszkén mondhatom, hogy oldala is van az építménynek, és a 2010 január 31.-ei nagy havazás során már bizonyította az életképességét. Mostmár tényleg jobb esélyekkel várja, hogy lehetőségeim bővüljenek és ő következzen a sorban.

Jelenleg 2009 augusztusát írjuk, sajnos több nem várt kedvezőtlen fordulat hátráltatja, hogy a két alkatrészautó élete jobbra forduljon, vagy új értelmet nyerjen. Sajnos a válság szele mind az (előző) munkahelyemet, mind a szüleim vállalkozását kétvállra fektette, így most az ő (szüleim) támogatásuk az elsődleges bármilyen autó projecttel szemben is. Jelenleg a szintentartás és az állapotromlás megakadályozása lehet a reális célom ezévet tekintve. Ezen a képen a házilag megoldott jármű mozgatás látható olyan autóra alkalmazva, ami futóművel sajnos nem rendelkezik. A kert végébe költözött, ahol jelen pillanatban nincs útba, ezmellett egy kisebb fólia maradékot kapott takaró gyanánt. Így egyenlőre az időjárás viszontagságait sikerült kiküszöbölnöm, amíg normális fedett helyet nem tudok számára biztosítani. A "projekt-ek" ennek az autónak valószínűleg ezévre kifújtak, reméljük a következő év több lehetőséget hoz mindenki és minden számára.

Mint azt előzetesen jósoltam, sajnos az állagmegóvás ki is merítette a 2009-es projekt lehetőségeket. A képen éppen az új lakhelyére költözés lett megörökítve, melyben Palika és Oklelo volt segítségemre, rájuk mindig lehet ilyesféle meló esetén számítani. Lehet nem kellene egy alkatrészautóval ennyit törődni, de nálam valószínűleg nagyon messzire gurult az a bizonyos gyógyszer. A vontató jármű egy Porsche Super 50, kétütemű diesel a 60-as évekből, szerencsére ezt is magaménak tudhatom.

A körülbelül egy évig tartó nejlon fólia alatti kényszerpihenést egy minőségi csere váltja fel az autó életében. Úgy ahogy elmondható, hogy az időjárás viszontagságaitól már védve van, így készül egy tartalmasabb életre. Igaz az első havazás némi konstrukciós hibára hívta fel a figyelmet, aminek kijavítása már folyamatban van...

Éppeszű magyarázatot nem tudok erre az újabb üres kasztnira mondani, fogalmam sincs használom is-e egyszer valamire, de nem tudtam ennek a csábító cserének ellenállni. Ezt a "maradványt" is fórumos kollégának köszönhetem, most B.Pisti volt aki hajlott az üzletre, és belement egy remélhetőleg mindkettőnknek előnyös cserébe.A szállítás 2010 január 31.-én történt, a tél egyik legnagyobb havazása közepette, Pistiéknél volt vagy 40 cm, nálam az udvarra tolatásnál sikerült 20 cm-rel megúszni. Valaha '82-'84-es Firebird lehetett, legjobb tudomásom szerint 305 cui V8, karburátoros- az erősebbik változat. Hozzám már a belső, a motor és a váltó nélkül került, illetve a futómű birtoklása is csak a szállítás erejéig szólt. Amint találok rajta VIN-t, mindenképpen leírom ennek a példánynak is a pontos paramétereit.

VIN számot sajnos ezidáig nem sikerült felfedezni rajta, így a beazonosítás a szájhagyományokra támaszkodva történt és megelégszek a fentebb olvasható infókkal az autóval (és az előéletével) kapcsolatban. Az ő sorsa az esetleges alkatrész utánpótlásban fog egyenlőre kimerülni, a későbbiekben pedig még bármi bekövetkezhet, mert egészen jó alap lehet bármihez is az állapota alapján. Jelenleg beállt a sorba a többi "maradvány-Bird" mellé, az állapotát egyenlőre egy takarófólia segítségével próbálom konzerválni, a későbbiekben majd kiderül milyen sikerrel.

Nem tudom, hogy mi fog egyszer ennek a sajátos F-body "gyűjtőmániának" gátat szabni, de addig addig beszélgettünk Pistivel, amíg 2010 március 24.-én ez a Firebird is elindult hozzám tréleren. A három maradvány autó közül ez volt a leginkább "teljes" állapotú, ebben volt hibátlan szélvédő, targák, első-hátsó futómű, ajtók, lámpák, sárvédők és az alku részeként majdnem 2 komplett 82-84 közötti teljes spoilerkészlet, aminek remélhetőleg a későbbiekben még komoly hasznát fogom venni terveim megvalósítása során. Természetesen a másik két autóhoz hasonlóan ez is motor-váltó-belső nélkül került hozzám, és ő is a kert végébe költözött ideiglenesen. Az ő védelméről is egy fóliatakaró hívatott gondoskodni a továbbiakban, amíg sorsa jobbra nem fordul. Úgy érzem egyenlőre bőven el vagyok látva alkatrésszel, és amíg nem lesz normális-kultúrált tároló helységem, addig egy időre befagyasztom a további példányok megvásárlását.