A fertőzést én (mi) is Bob kocsmája előtt kaptam el.

Majd a garázsba beállva végzetes kórrá fajult. Kigyógyulni lehetetlen. Köszönjük C64! A kínokat csak egyre több benzin elfüstölésével lehet enyhíteni.

Egy barátomtól vettem át a járgányt. Egy kisebb sérülés után nem volt kedve vele bíbelődni és én rácsaptam a lehetőségre. Barátaim legnagyobb megelégedésére, merthogy most már végre nekem is van egy vasam nem csak az ővékét bütykölöm.

Komáromra elkészült a javítás és végre saját autóval mehettem. Így az együtt utazás élménye elmaradt sajnos de hát az LTD-t mégse tölthetjük fel vízzel.

A közelmúltban hozzá jutottam egy önzáró diffihez de javításra szorult. Ugyan még működött pedig a bele is kilógott de hát az amerikai vasnak van egy ilyen jó tulajdonsága (is), hogy akkor is működik még amikor más, autóra hasonlító szerkezet már régen feladta.

A javító készlet megérkezése után össze, majd beszerelésre került a hagyományos difi helyére. A kúp- és tányér kereket át kellett rakni mert foghiányos volt, továbbá a csapágyakat is megette a fémszemcsékkel telített olaj. Ezeket is átépítettem az egyébbként hibátlan gyári difiből. Kicsit paráztam is, hogy a végén lesz két szar difim de az eredmény tökéletes lett. Megérte a melót. Azóta lehet kilinccsel előre haladni.

Egy vidéki fuvar alkalmával kaptam kölcsön egy dobozt a platóra ami kb. 20 évvel idősebb az autónál de tökéletesen passzol rá. Köszi Sasi. Kicsit olyan, mintha tökre zöldet tennénk de nekem tetszik és nagyon hasznos.