1993 Cadillac STS Szipi

New age

  • Mondjuk úgy, hogy új oldal, új sorozat. Talán elhagytuk az olajos sztorikat, és úgy döntöttem, hogy elég volt a "hobbizásból" Szipike munkára lesz fogva. Kijött pár gyerekbetegség, ami az állásból és a korábbi elhanyagolásból adódott, most már menetel van. Bár eddig is jó fej volt, soha nem produkált úgy hibát, hogy egyedül mentem vele, ez mindkettőnk nagy szerencséje. :D Itt az ideje, hogy félős énem újra visszaszoruljon és ne lessem, hallgassam, szagoljam menet közben keresve a furaságokat, rendellenességeket, kell a bizalom.
    Főleg, mert szeretem vezetni. És úgy tűnik, hogy az utakon is szeretnek minket. Némileg megoldásra váró rejtély, hogy miért is történnek ilyen esetek, de ha ki szeretnék állni az udvarról, nem egyszer helyet hagynak nekem a lámpánál a sorban, sávváltásnál is sokkal nagyobb arányban engednek be, mint amit más autókban megszoktam. Igen, tudom, nagy autó, nő vezeti, de nem láthatják mindig. Az is tetszik, hogy nem túl feltűnő, nem bámulják sokan, bár érdekes módon a hondásoknak, golfosoknak, tuningolt swifteseknek szokott tetszeni, ők képesek menet közben fényképezni. No meg a postásoknak is tetszik, ne kérdezzétek, miért. :)
    Sajnos a gyorsulás kimaradt idén, főleg a v8cars kupát sajnálom, ez a mi szerencsétlenségi sorozatunk. Ez saját, ilyenje nincs másnak…
    Cserébe viszont hosszú út vár rá(nk). Ezzel kapcsolatban egy kis infó. Edónak és az ACCH-s biztosítós palinak hála sikerült eljutni az Uniquáig, ahol korhatár nélkül lehet assistance biztosítást kötni az autókra, ráadásul jó áron és nem jelképes feltételekkel, mint amit amúgy a biztosítók szeretettel ajánlanak. Szóval, ha valaki biztosra szeretne menni (ez itt a reklám helye) Uniqua.
    Szipike most jó helyen pihen, garázsban. Kicsit tartok tőle, hogy őkényessége nem akar majd hazajönni, szereti, ha foglalkoznak vele, de, ha megérzi újra az utakat, akkor biztosan rájön arra, hogy miért is nevezték el STS-nek.
    Jó ez az amerikai autózás. Ami még érdekes, hogy amikor egy kedves barátom megvette Kyle-t, a Lexust, tettünk egy kis túrát, először Szipivel, majd Kyle-lal Nagykovácsiba. Döbbenetesen más volt a két autó, Kyle falta a kanyarokat, feküdt az úton, mintha kötélen húzták volna, baromira tetszett az az autó. Ehhez képest Szipiben nem volt meg az az érzés, hogy nyomni kéne neki, elhúzott tetőablakkal a csillagok alatt hallgattuk a Nessun dormát és szépen krúzoltunk, néha-néha picit annyira odalépve neki, hogy legyen egy kicsi hangja. Ég és föld volt a két autó, bárki, aki nem érti, hogy mi is az az életérzés, amiről sokan sokszor beszéltek már itt, egy ilyen túra után megértené. Korántsem biztos, hogy ettől megszeretik a kételkedők az amerikai autókat, de érezni fogják, hogy miről van szó.

  • Nem is olyan régen úgy fejeztem be egy bejegyzést, hogy Gibraltárig oda és vissza, meg, hogy majd nyáron és egyebek. A nyár már elmúlt, Gibraltárig nem jutottunk el, de talán jobb helyre igen. Az úti cél Cinque Terre volt, és mi mással, mint Szipivel. :) Megvolt előtte a teljes átvizsgálás, bár a nagy műtét óta nem ment túl sokat, szóval félsz is volt, de bizalom is. Igazából visszagondolva nem is értem, miért. Kicsit el vagyunk kényeztetve, új autók, assistance mindenhol, pedig egy régebbi is tudhat annyit, mint egy új autó. Szóval elindultunk, sok-sok autópálya, kényelemesen ringatózva, csomagokkal megpakolva (tökéletes nagyságú a csomagtartó, minden befért, ez nálam nagy szó). Mentünk esőben, felhőben, úszkáltunk az autópályán a viaduktakon, az elején izgi volt, aztán már kezdett unalmas lenni.

  • Mindaddig nagyjából eseménytelen volt az út, amíg le nem jöttünk az autópályáról. Igazából google maps-en találtam meg egy fénykép alapján, hova megyünk, ugyanis annyi infónk volt, hogy a Vernazza táblánál forduljunk Corniglia felé, vagy fordítva, nem is emlékszem és ott vagyunk, semmi utcanév. Eddig nincs is baj, de közel sem biztos, hogy ott jöttünk le az autópályáról, ahol kellett, abból az irányból érkeztünk, ahonnan kellett. Szóval az út vége elég horrorisztikus volt, legalábbis nekem. Végeláthatatlan szerpentin, a navi meghülyült, járhatatlan utakra mentünk be, ahonnan nagyjából csak visszatolatni lehetett, alig fértünk el, a fékek már forrók voltak és büdösek, sötétedett, két órája késtünk, máshol meg beomlott az út vagy éppen eleve le volt zárva, volt kanyar, ahol be sem tudtunk fordulni, vissza kellett tolatni. Kezdett már elegem lenni, aztán odaértünk, kezem-lábam remegett, szó szerint.

  • Köszönhetően annak, hogy eléggé a dzsuvában voltunk, ahol Cadillac még bizonyítottan nem járt (nagy sikere volt, bella, bella, ezt mondogatta mindenki, meg azt, hogy hogyan lehet Szipi 20 éves, hiszen 20 éve az olasz autók semmit nem tudtak ehhez képest), a kirándulásokat inkább vonattal intéztük a városok között, de egy genovai túrát azért tettünk, megálltunk Rapallóban, Santa Margheritában, jó kis út volt.
    Komolyan, sokkal nagyobb élmény volt Szipivel, mint bármi mással, büszke is voltam rá. :)

  • Elég zord körülmányek között autóztunk, volt olyan jégeső, amit én még autóban nem éltem át, gyakorlatilag álltunk az autópályán, semmit nem lehetett látni és kopogott a jég, iszonyatos esőkben mentünk, akkora víz volt, hogy az alvázmosás fölöslegessé vált jó időre, kicsit tartottunk tőle, hogy mi ázik el, de Szipi egy nyekk nélkül bírta.

  • Egy dolgot kezdtem érezni hazafele, picit ringott a segge, jobban, mint kellett volna. Aztán eljutottam addig, hogy valami nem klappol. Olvashattátok is a lengéscsillapítós sztorit a lámás topikban. Végül rászántam magam. Ennek két oka volt, az egyik, hogy nem akartam átélni újra azt, hogy belemegyek egy gödörbe, és átszambázok a másik sávba, másrészt pedig nagyobb fékezésnél bebólintott az autó orra és jobbra indult meg. Ezt Rács megoldotta, Katona Dömsödön pedig a lengéscsillapítót. Keményítettek rajta, mondhatjuk úgy, ahogyan HöZsö fogalmazott, sportosítottunk kicsit. Rács azóta sem érti, mit érzek annyira másnak. Pedig teljesen másképp megy, másképp fekszik az úton, nem érzem azt, hogy elúszik a segge kanyarban, biztosabb az egész. Végre volt lehetőségem kipróbálni, el kellett menni Győrbe, ha ott jártunk, akkor már elmentünk Pannonhalmára is. Tetszik,na. :) Sőt, annál több. Iszonyatosan mocskospocsék szar hangulatban vagyok mostanában, nem egyszerű az élet, de egy kis autózás visszahozta a kedvemet sok mindenhez, elterelődtek a gondolataim a gondokról, ez volt a legjobb, amit tehettem. Tudom, nőből vagyok, emocionálisabb vagyok sok pasinál (ez nem igaz), jobban tudok ragaszkodni tárgyakhoz (szerintem ez sem igaz), nevet adok az autómnak (más is), de tényleg sokat jelent, ha van valami, ami képes arra, hogy kirángassa az ember lányát a teljes emberundorból, depresszióból. Ha ránézek erre a formára, amely ráadásul az én autómhoz tartozik, rögtön mosolyogni kezdek.

  • Azért persze van más is. Egy újabb pont a "Miért ne vegyél Northstar STS-t" c. listára. :D Nyekereg a fűtésem, de a fűtőmotort nem lehet kiszedni, hacsak nem veszed ki a motort.
    Persze ez így néz ki a gyári manualban iNTi tolmácsolásában:
    "Hát benne van a kiszedés, de amolyan Haynes módszerrel leírva... 1: Vegye le a negatív kábelt a saruról. 2: Fogjon egy csavarkulcsot. 3: Csavarozza ki a csavarokat. 4: Vegye le a csatlakozót a motorról. 5: Vegye ki a motort. :) Ahogy nézem magát a motort ennyi, a konzol leszedéséről nem ír tényleg, de hát az más liga is, mert ott a klíma izéivel is egyben van ahogy olvasom. :)"

  • Lassan vége a szezonnak, sok helyen jártunk, Szipi igazi kirándulós, találkozós autó lett. Várom a jövő tavaszt, de addig sem fog garázsban pihenni mindig. Van egy olyan v8-am, ami bár nem a régi időket hozza vissza, nem adja meg azt az életérzést, amit sok másik autó, viszont bátran mehetek vele bármikor és bárhova. Télen még elmegy bőröshöz, már régen kellett volna, aztán a többit a pénz dönti el, tervek és szükségletek vannak, viszont így is teljesen jó, minden más most csak az állagmegóvás célját szolgálná.

  • Kicsit lemaradtam garázsilag, úgyhogy jöjjön most valami 2014 decemberéből, amikor is elkísértük Zsoltit és búcsút intettünk a Chevelle-nek.
    "Ha már ma egy autó (nem csak olyan egyszerű használati eszköz, hanem szeretett autó) eladását néztem végig, akkor hozzuk előre egy kicsit a dátumot, a mai naphoz illik. 2012. december 6. volt, csütörtök, elég gyászos kilátásokkal a hétvégi időjárást tekintve, pedig nem lett volna baj, ha két nappal később nem esik le hirtelen nagyobb mennyiségű hó... Igazából rohadtul nem érdekelt a Miklulás, én másra vártam, a szombatra. Életem első autójának a megvásárlására készültem, összekuporgattam a pénzemet és vártam. De rohadtul vártam.. Nem tudok, nem szeretek, sőt utálok korán kelni, de ezen a szombaton nem zavart. Anyukámnak meg sem mondtam, mire készülök, csak elejtettem néha egy-két apróságot, hiszen nem éppen egy Yarisért indultam, amit szerinte vennem kellett volna. Hosszadalmas fórumos utánakérdezés, Tibi500cid hathatós közbenjárása, TTamás egy sok-sok évvel azelőtti hozzászólása és az, hogy valami miatt nekem ilyen autó kell, minden más opciót hamar ledózerolt, csak az az egy kérdés maradt, hogy mi a francot fogok én ezzel kezdeni, vezetni sem tudok, csak jogsim van. Jók voltak a kilátásaim. Hulla fáradtan végigasszisztáltunk egy fél napos szervízelést, az autóról kiderült pár dolog, ami később jelentős bonyodalmakat okozott persze, de kell. Igen, kell. Előtte sokat számolgattam, volt off opcióm is, de hiába eszik többet, mint egy másik autó, annyit megyek vele, hogy az árkülönbözet évekig kitart, ha a benzint nézem, használt lett volna az is, arra is kell költeni. Nem nagyon szokott remegni a kezem, de akkor remegett. Akinek sok autója volt/van, az ezt nem érti, de talán emlékszik az elsőre, vagy a nagy álomra, na nekem az vált valóra két nap híján két éve. Már sok mindenre nem emlékszem, ami akkor történt, de arra igen, hogy mocskos módon vigyorogtam, amikor lenéztem az utcára úgy nagyjából két percenként, hogy Szipi jól van-e, nincs-e baja. smile hangulatjel Emellett viszont iszonyatosan féltem tőle, nagy, erős (mi a töknek nekem egy 5.2 méteres 300 lovas autó?!). Sokáig inkább olyan volt, mint egy szép ékszer, nézem, de féltem, félek hordani. Aztán eltelt pár hónap, használgattam, de még nem egyedül, rájöttem, hogy pont olyan, ami nekem kell, szépen araszolgat városban, van egy kis "reakcióideje", mielőtt megjön az ereje. 2013 nyarán volt az első padlógáz, ott megint változott valami, megéreztem az erejét, azt, hogy tényleg megy, mint a meszes, kezdtem élvezni. Az első hosszabb utamon, ahol nem ült mellettem senki Szombathelyről mentem Csornára. Mögém keveredett egy Octavia. Betartottam a sebességhatárokat, a falukon kívül szépen követett, de a falvakban belemászott a seggembe, rohadtul idegesített. Tudtam, hogy jön egy falu, ahol a falu végén 30-as korlátozás van, aztán falu vége és egy hosszabb egyenes. Lekapcsoltam a rádiót, felhúztam az ablakot, megsimogattam a kormányt és mondtam, hogy na Szipi, készülj, most elindulunk. Szépen 50-nel gurultam, aztán 30-cal, Octavia a seggemben, falu vége, padlógáz. Mire feleszméltem, az Octavia csak egy pici pont volt a tükörben, utána pedig tisztes távolságot tartott mindenhol. Ezen a ponton vesztem el teljesen, itt értettem meg Szipi lényegét. Innentől pedig egyenes volt az út ahhoz, ahol most tartunk, Agárdra idén úgy mentem el, hogy közel álltam ahhoz, hogy miután odaértem, visszaforduljak, mert olyan jó volt autózni. Megszerettem a vezetést, az autózást, értem az örömöt, amit valaki akkor érez, ha elkészül az autója és mehet vele, az sem zavar, ha dugóban araszolok, ha nem férek be egy parkolóhelyre, ha hülyén néznek rám, hogy minek nekem ez az autó. Azóta elvitt már nyaralni, okozott számtalan élményt, fosztotta ki a bankszámlámat, de minden perc megérte, amióta az enyém (...)."

Hozzászólások

  1. PeetPeti  - 2014. február 25. 12:44

    Ezt jó volt elolvasni! :)

  2. bumbi  - 2014. február 25. 12:56

    Örülök, hogy tetszett! :)

  3. mikusz  - 2014. február 25. 17:04

    Nagyon jó,hogy sikerült megjavitani a nem kis munkát!Sok boldog kilométert hozzá!)A szine meg király!

  4. euromaci  - 2014. február 25. 18:12

    Jó írás, kafa autó és vagány csajszi!

  5. boldo  - 2014. február 25. 20:53

    Jó kis írás, summa summárum, szép nőhöz szép ótó dukál ;)

  6. bumbi  - 2014. február 25. 21:23

    mikusz: Nagy nehezen sikerült, ma már itthon is van. :) A színe pedig marad, ha egyszer kap új fényezést, az is ilyesmi lesz. Jól sikerült a megszokás...
    euromaci: Köszi szépen!
    boldo: Még a végén elpirulunk, köszönöm a bókokat!

  7. Seville1980  - 2014. február 25. 22:31

    Félelmetes írás, végig nevettem és igen vannak ilyen lányok ez nagyon jó. És, hát bumbi, a gyöngyház fehér a legjobb színe ennek a Seville-nek.

  8. bumbi  - 2014. február 25. 22:45

    Valami ilyesmi volt a garázs célja, nem tudok nagy műszaki dolgokat írni, nekem ez jutott. Vannak igen, akiknek egy nagy fehér vasdarab picit elrabolja a szívét. :) És marad a színe, ez már a védjegye lett azt hiszem...

  9. bumbi  - 2014. február 26. 08:05

    Omar nem szól be. :P Komoly tervek vannak a valahol, nagyon mélyen rejlő parkolási képességeim előcsalogatása tárgyában.

  10. bumbi  - 2014. február 26. 14:47

    Megoldom (pitty :)), csak ne keverednének meg az irányok hátrafelé. :D

  11. z-space  - 2014. február 26. 15:49

    Klassz garázs, nagyon! A mostani utolsó kép olyan, mintha szeretne menekülni előled a kocsi, Te pedig lazán mondanád: Hmm, Szipikém! Mit is kezdenél nélkülem?

  12. grizzly76  - 2014. február 26. 15:52

    Óriási élmény volt olvasni, nagyon jókat írtál!! Sziporka nagyon aranyos :-D !! Sok gondtalan mérföldet, és vigyázzatok egymásra!

  13. bumbi  - 2014. február 26. 16:36

    z-space: Ez egy egészen új megközelítés. :) Inkább az látható, hogy jé, ekkora a tetőablak...basszus, az egész autó mekkora felülről...tök jó! :)
    grizzly: Örülök, hogy tetszett a sztori! Vigyázunk, még jó sokáig. :)

  14. Cesar Garcia  - 2014. február 27. 08:25

    Nagyszerű autó és nagyszerű történet! Élvezet volt olvasni! :)

  15. bumbi  - 2014. február 27. 14:06

    Köszi Garcia! Várom a te történetedet is írásos formában. ;)

  16. Seville1980  - 2014. február 27. 21:44

    Mondjuk majdnem nem olvastam tovább amikor említés volt egy Renault Megane seggéről...szerencsére kiderült, hogy lány írta...:P

  17. Seville1980  - 2014. február 27. 21:46

    Mondjuk majdnem nem olvastam tovább amikor említés volt egy Renault Megane seggéről...szerencsére kiderült, hogy lány írta...:P

  18. bumbi  - 2014. február 28. 11:42

    Vagy bone. :D

  19. párduc007  - 2014. február 28. 18:26

    Zsírpatika istenkirály! Málytengeri Holiday!:))

  20. bumbi  - 2014. március 2. 19:55

    Köszi, Párdi! Mélytengeribálnazsírpatika, hogy lenézek az erkélyről és itt áll a kis habteste. :)

  21. Allante  - 2014. március 5. 19:45

    Király történet, nagyon tetszett! :) Én is a szövegből tudtam csak meg, hogy lány a lelkes író és még inkább végigolvastam :)
    Jó ízlésű csaj vagy, nagyszerű a kocsi gratulálok! :) Meg is értem, hogy a kis kocsikban félsz, én is így vagyok vele de az tuti, hogy ezzel a géppel a közlekedő kocsik min.95%-ával szemben biztonságban vagy! Tolatás miatt ne aggódj, még pár kilométer és annyira megérzed, hogy tükörből nyomod. :)

  22. bumbi  - 2014. március 5. 22:43

    Hát igen, Sziporkánál azért gyanús lehet, hogy nem hímnemű egyed írta a garázst. :) Amúgy meg fogom oldani, majd kérek önkéntes jelentkezőket a gyakorláshoz. :D És tényleg jó kis kocsi, olyan nyugodtan, megnyugtatóan tud ringatózni az úton. Üdv: egy másik digitális kijelző-mániás :)

  23. z-space  - 2014. május 20. 22:31

    Végre valaki bevállalja a híres Gibraltárt! :)

  24. cadillacv8  - 2015. június 21. 13:47

    Szép napot Kívánok!

    Nagyon jó volt olvasni a ezt a kis blogot ! Gratulálok az autódhoz,a merészségedhez,és a rendhagyó leíráshoz, élvezet volt olvasni..
    Nagyon jók a fotók,elég hangsúlyosak a felülnézetes képek, főleg a kis piros valami ami mellette áll:-)
    Sok kalandot,mérföldet kívánok !
    Üdv : El coyote gazdija :-)



  25. bumbi  - 2015. július 3. 18:40

    Örülök, hogy tetszett a garázs, cadillacv8! Még nyáron frissíteni fogom, voltak történések. :)


Magyarország első amerikai autós magazinja 1998-as megszületése óta együtt fejlődik a hazai amerikai autós kultúrával.

Feladatunknak tekintjük a lehető legtöbbet megőrizni a magyarországi amerikai autózás elmúlt közel két évtizedéről.

Napló

Hozzászólások

  • Zola:

    A katalógusok is így hivatkoznak rá:

  • jegenye:

    "The Chevrolet Task Force was Chevrolet's successor to the Advance Design

A lap tetejére