A munka/életkörülményeimben bekövetkezett változások szükségessé tették egy reprezentatív szedán beszerzését.
Nem volt egyszerű a feladat, hisz sok tényezőt kellett figyelembe venni. Nem amerikai autók ejtve, amerikain belül a Buick, Cadillac és Lincoln jöhetett szóba első blikkre. Ezen felül nem lehett sem túl kicsi, sem túl nagy. Relatív modernnek kellett lenni, máskülönben az itteni környezetvédelmi szabályozás értelmében szinte az autópályáról sem jöhetnék le vele. A hátsókerék meghajtást alapnak vettem és a Northstar motort kizártam, nekem nem jön be. Kraft is kell, hogy az izgága hiperdízeles helyikeket meg lehessen lepni kicsit, mert túlzottan magabiztosak errefelé. Napi autópályás használatra és páneurópai túrákra is jónak kell lennie. Lakatolgatni nem volt kedvem, tehát valami olyan kellett, ami egyben van és nincs szétreszelgetve - de még agyonhasználva sincs. Természetesen az ár/érték arány sem volt mellékes. Keresgettem külföldön, belföldön és az Anyaföldön egyaránt, de a szigorú feltételek miatt a lehetőségek száma konvergált a nullához.
Aztán feldobta a kereső ezt. Megint, mert már akkor is nézegettem, amikor pár éve meghírdették. Pár hónapnyi várakozást követően az ár már majdnem versenyképessé vált, az autót ismertem, már csak meg kellett állapodnunk. Amint látszik ez pár hét alatt sikerült is. Kezdődhet a munka... :-)

Jobb elől a lökös kicsit gravitál és ezen az a csavar sem segít, amit valaki a krómlécen keresztül ütött át a lökösön - ezt helyre kell rakni, díszléc csere. Szakértők baszki...

Valaki körberakta az egész kocsit öntapadós díszlécekkel. Rendkívül ízléses. Volt, mert lerángattuk az egészet azonnal.

A hátsó lökös kicsit beljebb van az ideálisnál, ezen is változtatunk, amint lehet. A EU-s hátsó lámpák természetesen cserélődnek gyárira.

Na, ezt valakinek sikerült kiszakítania, a padlókárpit is szép retkes...

...úgyhogy kikaptuk a belsejét.
Ha már arra jártunk kifújtunk mindent viaszos üregvédővel.

Nem lett túl rossz a szőnyeg...

...és az ülés sem.

Könyöklő is áthúzva, bőr kitisztítva, lekezelve.

A JAPÁN klímavezérlő le volt halva...

...tehát kicseréltük egy amerikaira, s lőn világosság!

Kicseréltünk pár gumigyűrűt, nitrogénnel megtoltuk a rendszert, majd 2 nap várás után jöhetett a gáz. Tudja, amit kell, remélem így is marad. Ha nem, akkor jöhet a felderító hadjárat. Mondjuk idén egyszer kapcsoltam klímát... B-)

Na, ez jó ronda. Pont olyan, mint a másik három...

...úgyhogy tükrösítöttük őket.
Peremek lehúzva esztergán, vatta új felniközepek már úton.

Az előző kivitelező korrózióvédelmi stratégiáját (fújjuk össze a futót/alvázat zsírral) is felülbíráltuk.
Tisztít, csiszol, alapoz, átfest.

Az ablakemelő csúszkáját is cseréltük, így a bal hátsó ablak mostmár arra megy amerre kell.

Megjött az első futómű is - és még pár apróság... :-)

Megérkeztek a hibátlan gyári lámpák is végre.

Kicsit rendbeszedtem a gépet...

...de az orremblémát még itt sem merem rajta hagyni.

Imádom a seggét...

...amit a leggyakrabban ebből a perspektívából látnak távolodni a meglepett helyiek B-)

Kirámoltam kicsit...

...és kis is sikáltam - de rendesen ám!

Meglátogattuk Lóerőfalvát a szomszédban...

...nem mellesleg átkeltünk az Alpokon...

...megcsillantunk a lemenő nap fényében...

...majd a túrahét végén megpihentünk B-)

Elhoztuk a legmesszebbről érkezett autó különdíját B-)

...ééés fordulunk valahol St.Pölten magasságában...

...miközben a naplementében krúzolunk...

...130 környékén 9.2-es átlagfogyasztással egy laza 1000 kilométeres távon - azért az nem annyira rossz. Szerintem.

100.000 kilométer után is jól tartja magát B-)