Svájc/Zuchwil 2000.
XIII. Amerikai autós találkozó a Friday Night Cruisers rendezésében

Akik itthon járnak találkozókra, azok tudják mit jelent egy amerikai autós összeröffenés. Az a rengeteg szebbnél szebb tengerentúli masina, amelyekből nem spórolták ki az anyagot, a lóerőt, a luxust. Elengedhetetlen körülmény a V8-asok dübörgése, amit mindig jól esik hallani (lehet, hogy a new yorkiaknak erről már más a véleménye) és a sok ember, aki mind azért van ott, hogy megcsodálja ezeket a gépcsodákat.

Egy kicsit nyugatabbra sem más a helyzet, csak ott egy találkozón tízszer ennyi autó gyűlik össze, és egy kicsit más felhozatalban. Egy ilyen találkozón pontosan le lehet mérni az ország életszínvonalát az amcsi autókon. Talán évek múlva nálunk is megduplázódik az amerikai autótulajdonosok száma. Na de addig is lássuk, kint hogyan zajlik egy ilyen meeting.

A képekért és a sztoriért köszönet illeti Hunor barátomat, aki éloben is megcsodálhatta ezeket a gépeket, o mesél nekünk erről a napról:

H: Gyönyöru napsütéses vasárnap reggelre ébredtünk, éreztük, hogy jól fog telni a nap. Kicsit még zűrös fejjel "hajnali" fél 8-kor indultunk el Zuchwil-be. 9-re értünk oda, de akkor már őrült banzáj volt minden tele volt kocsikkal. Igazi klasszikusok sorakoztak egymás után. Két órát kellett állnunk a bejáratnál, mert jobbnál jobb gépek jöttek, olyanok mint Studebaker Avanti, Desoto... stb. Ráadásul mikor a kapuhoz értünk közölték velünk, ha nem vagyunk klubtagok, akkor nem mehetünk be a ’81-es Z28-as Camaroval, mert csak foglalnánk a helyet a klasszikus gépek elől. Hát ez nem kis meglepetés volt, hogy az amerikai autós találkozóra pont egy vérbeli amcsi autó nem mehet be. Kissé elszontyolodva letettük kívül az autót, majd bementünk és azonnal megértettem a szervezés lényegét. Hát ami ott volt!: 2500 autó több mint tízezer néző! Negyed óra sem kellett, már mind a 3 tekercs filmet ellőttem! Egyik ámulatból a másikba estem a gépek láttán! Azonnal irány a sörsátor!!!! Ezt "tisztán" nem lehet kibírni, és legurítottunk egy pár Budweisert.

-Hunor, mi volt számodra a legnagyobb meglepetés?

H: Hát egy ’30-as Ford "nostalgia rod", diagonal gumik, gyári felnik, nyitott motortér, amiben ott figyelt a "kis" Flathead. Nagyon durva gép volt, akár 50 évvel ezelőtt alakították volna át. A tulaj se mai gyerek volt, egy a 60-as éveiben járó őszülő fazon. Nagyon tetszett még egy nagy két tengelyes Steamliner alumínium lakókocsi, lenyűgöző volt. Belül bőrülések, amerikai zászló, és sok relikvia díszítette.

-Mi tetszett a leginkább?

H: Huú!!! A Muscle carok, szinte minden gép ott volt, ami számít valamit: ’68 Buick GS, ’70 Chevelle, Cudak, Roadrunner, stb.

-Chargerek voltak szépek?

H: Sok Mopar gép volt, Chargerek több évjáratból, még a híres "General Lee" másolatával is találkoztunk, csak addigra már nem volt több film a gépben.

-Az ’50-es évek klasszikusaival mi volt a helyzet?

H: Rengeteg volt, talán ezekből volt a legtöbb, csak úgy sorakoztak egymás mellett, amiket nem minden nap lát az ember: Mercury Monterey, Pontiac Catalina, Edselek, Plymouth-ok, Chevy-k. Az ’50-’60-as évek Bel Airjei hihetetlen mennyiségben voltak jelen, és mind szebbnél szebb volt. Sok eredeti állapotban volt rendbe hozva, de akadtak streetmachine-ok is. Azért a régebbi évjáratok is képviselték magukat, volt egy pár Cadillac, Ford, Chevy. Köztük egy ’40-es piros Ford, amely úgy nézett ki, mintha most gördült volna le a gyártósorról.

-A kocsik mellett milyen volt a szervezés, és a programok?

H: Profin megcsinálták a rendezvényt, csak egy kicsit rövid volt az egy nap. Programokban sem volt hiány: country sátor, grill, alkatrész, kiegészítők börzéje. Úgyhogy nem volt hiány semmiben. Egész nap ott voltunk, az utolsók közt jöttünk el.

-Apropó motorokkal találkoztatok? Mert Harley-k nélkül nem az igazi egy egy ilyen "amcsi meeting"!

H: Hát Harley-ben sem volt hiány, 40-50 fős bandákba verődve dübörögtek, még nagyobb "zajt" csaptak, mint a kocsik. Nagyon jól telt a nap, végig tiszta V8 "durrogás" és benzingőz volt a parkoló és környéke, fergeteges élmény volt, nehezen indultunk haza.

-Kösz Hunor a beszámolót, és a képeket, így bepillanthattunk egy igazi nyugat európai találkozóra. Most már csak arra lennék kíváncsi milyen lehet akkor az "újvilágban" egy ilyen összejövetel!