v8cars.hu | Cadillac: a kapcsolat Capone és Roosevelt között

Cadillac: a kapcsolat Capone és Roosevelt között


Al Capone


Szesztilalom



Capone FBI aktája


Franklin Delano Roosevelt


Infamy Address


Roosevelt aláírja a háborúba lépési nyilatkozatot


Cadillac rendőrautó, Chicago


Capone autója



Az Angliába került hasonmás


1973, Niagara Falls Museum, Kanada







A Tisztelt Olvasó nagy valószínűséggel bomlott elméjűnek tart, amiért a harmincas évek Chicago-jának leghírhedtebb maffiavezérét, az FBI akkori legkeresettebb bűnözőjét, és az Egyesült Államok leghosszabb ideig és talán a legnehezebb időkben regnáló elnökét bármilyen szempontból összekötöm. Pedig mégis van egy közös pontja életüknek, és ez érdekes módon egy 1928 Cadillac 341A V8 Town Sedan. Lássuk, hogyan lehetséges ez.
A történet megértéséhez először ismerkedjünk meg kicsit közelebbről a történet főszereplőivel.

Ha bárkit megkérdezünk, hogy ki volt minden idők leghíresebb gengsztere, akkor valószínűleg mindenkinek az 1899. január 17-én, a New York-i Brooklynban született Alphonse Capone neve jut először eszébe. Nem csoda, hiszen a „Sebhelyes arcú”-ról (Scarface) több filmet készítettek, mint bármelyik más gengszterről valaha.
Az amerikai eszménynek megfelelően „selfmade man” volt. Legalul kezdte, és saját erejéből jutott a csúcsra. Tizennégy éves korában megfeddték iskolakerülésért, ezért megütötte tanárát, így aztán gyorsan eltanácsolták. Egy nápolyi származású gengszter, bizonyos „Johnny Torrio” hatása alá került, aki mellett kitanulta a bűnözés különböző fortélyait. Ironikus módon a törvények egyik leghírhedtebb lábbal tiprójának valódi hatalmát éppen egy 1920. január 16-án életbe lépő (a szesztilalmat bevezető) törvény biztosította. Amikor Torrio 1925-ben túlélt egy merényletet, a kórházból a börtönbe, majd Olaszországba vonult vissza, az ifjú Al Capone pedig Chicago teljhatalmú gengszter ura lett. Szabályosan megvette a városi közigazgatást, övé volt a szeszkereskedelem, a szerencsejáték és a prostitúció minden bevétele, vagyonát 100 millió akkori dollárra becsülték. Sokáig sérthetetlennek tűnt, a bíróság mindig felmentette, a zsebében lévő polgármester és a rendőrség rendre igazolta alibijét.
Capone nevéhez fűződő leghírhedtebb gyilkosság, az 1929. február 14-i „Szent Bálint-napi mészárlás” során a rivális O’Banion család főnökével, George Moran-nal és embereivel akartak leszámolni egy kedvező whisky üzletnek álcázott csapda során, a North Clark Street 2122. alatti garázsban. Capone emberei megtévesztésül olyan autót használtak, melyet Moran emberei rendőrautónak véltek (a megtévesztő színösszeállítású fényezés miatt). A kocsiból egyenruhás rendőrök(nek látszó személyek) szálltak ki, és két civil ruhás nyomozó (benyomását keltő ember). Moran emberei, abban a hitben, hogy rendőrségi razzia zajlik, engedelmeskedtek az egyenruhások felszólításainak, és felemelt kézzel felsorakoztak a fal mellett. Ekkor kb. 150 töltény záporozott Moran embereire. Morannak (az első számú célpontnak) óriási szerencséje volt, ugyanis a találkozóra menet egy teherkocsi oldalba kapta a kocsiját, és emiatt elkésett a találkozóról. Mivel megérkezésekor látta, hogy egy rendőrautó parkol az épület előtt (akkor nem tudta, hogy Capone ál-rendőrautója volt), azt hitte, hogy törvényes razzia folyik, és gyorsan elhajtott. Capone mindeközben Miami-ban nyaralt, hogy biztosítsa alibijét. A mészárlás azonban még az erőszakon edződött chicagói polgárokat is sokkolta, és 100.000 dolláros jutalmat tűztek ki a gyilkosok letartóztatása és elítélése érdekében. A Miamiból visszatérő Capone májusban még ugyan leszámolt három, árulónak tartott emberrel szicíliai hagyományok szerint, de a szövetségi ügynökök egyre több szeszfőzdéjét és illegális kocsmáját záratták be. A gazdasági válság gyötörte közhangulat és a nagypolitika ellene fordult. Nem sokkal később, 1931 júniusában Caponét tiltott fegyverviselésért letartóztatták és október 24-én adócsalás vádjával 11 esztendei börtönbüntetésre, valamint 80 ezer dollár büntetésre ítélték. Elkobozták páncélozott Cadillac-jét is. Al Capone először az Atlantai Állami Fegyintézetbe került, majd az újonnan épült Alcatraz egyik első foglya lett. A rácsok mögül csak 1939 novemberében szabadult úgy, hogy büntetésének utolsó évét a börtönkórházban töltötte. A börtön kapuján így már nem az alvilág fejedelme, hanem egy emberi roncs lépett ki. Birodalma szétesett, őt magát fiatalon szerzett és elhanyagolt vérbaja tette tönkre. Életének utolsó nyolc évét teljes visszavonultságban töltötte a floridai Palm Island-i birtokán, mígnem 1947. január 25-én, nem sokkal 48. születésnapja után szívroham vitte el. A hiedelmek szerint lelke azóta is kísérti a házat.

FRANKLIN DELANO ROOSEVELT (FDR)– (1882. január 30. – 1945. április 12.) az Egyesült Államok 32. elnöke (Theodore Roosevelt elnök unokatestvére), akit 4 terminusra választottak meg. 1933–1945 között volt elnök, és ő volt az egyetlen, aki két ciklusnál tovább vezette a Fehér Házat. 1910-től demokrata jelöltként New York állam szenátora lett, 1913-tól Wilson elnök tengerészeti miniszterhelyettese, az 1920-as elnökválasztáskor a demokrata James Middleton oldalán alelnökjelölt volt, de a választást a republikánusok nyerték meg. 1921-től életét végigkísérte diagnosztizált alsó testtájéki bénulása, de akaraterővel, sportolással újraépítette mozgásképességét. 1928-ban New York kormányzójává, 1932-ben (A Nagy Gazdasági Világválság kellős közepén) az Egyesült Államok elnökévé választották. Miután 1933. március 23-án feloldotta a korrupció melegágyává vált szesztilalmat a Volstead Act módosításával (a Cullen-Harrison Act 1933. április 7-én lépett hatályba), csak ennyit mondott: „I think this would be a good time for a beer.” („Szerintem itt az idő, hogy megigyunk egy sört”). New Deal nevű helyreállítási programja keretében gazdasági reformokat, szociális intézkedéseket ígért programjában: a közmunka, a társadalombiztosítás, a bank- és az adórendszer reformjának szükségességét hangsúlyozta. Állami nagyvállalkozásokkal (Tennessee Valley Authority) biztonságot adott a pénz¬világnak, lendületbe hozta a gazdaságot, csökkentette a munkanélküliséget, újraépítette a közbizalmat. Noha programja nem volt feltétlenül népszerű, második ciklusában is kiállt mellette. Elítélte az agressziót, meghirdette a „jószomszédság” elvét, semleges politikával 1941-ig kívül tartotta az Egyesült Államokat a II. világháborún. 1940-től fegyverrel támogatta Nagy-Britanni¬át. A Pearl Harbour elleni japán légitámadás (1941. december 7.) után mobili¬zálta az országot Japán és a Háromhatalmi Szerződés államai ellen. Meghatá¬rozó szerepe volt a szovjet–amerikai szövetség létrejöttében, az Egyesült Nemzetek Szervezete életre hívásában. Híres mondásai közé tartozik: “We have nothing to fear but fear itself.” (“Nincs mitől félnünk, csak a félelemtől”). A végső győzelmet nem érhette meg: 1945. április 12-én, hetekkel az európai háború vége előtt váratlanul, agyvérzés következtében hunyt el. Halálát követően alelnöke, Harry S. Truman lépett a helyére.

1928 Cadillac 341A V8:
1928-ban vagyunk, a Nagy Gazdasági Világválságot megelőző utolsó előtti olyan évben, amikor növekedtek (méghozzá jelentős mértékben) az amerikai autógyártók termelési adatai. A Chrysler Corporation bevezeti a Plymouth és DeSoto márkákat, és beolvasztja a Dodge Brothers-t, valamint az autórádiók egyre általánosabbá váltak.
Az 1928-as modellévet a Cadillac-nél 1927 szeptemberében mutatták be, amikor is bevezették a szinkronkapcsolású sebességváltót, valamint az 1928-as Cadillac-ek összes üvege biztonsági kivitelű volt. Lawrence P. Fisher volt az elnök, Ernest W. Seaholm a főmérnök, H. M. Stephens az általános értékesítési menedzser. A General Motors ekkor 100%-os tulajdonosa volt a Fisher-nek és a megvásárolt Fleetwood-ot a Fischer egyik részlegévé tette. Gyakorlatilag a teljes Fleetwood termelés Cadillac/LaSalle karosszériákból állt, és a legtöbb Cadillac/LaSalle katalógus- illetve custom karosszériát a Fleetwood gyártotta. A Fisher és Fisher "Custom" összeolvadt.
Az 1928-as Cadillac vonalait Harley Earl alakította a GM új “Art and Color” részlegének élén, az 1927-ben általa létrehozott, és korszakalkotónak tekinthető LaSalle alapján.
A Cadillac ebben az időben vezette be „Ötven karosszéria-kialakítás és típus – ötszáz szín és kárpit kombináció” programját, melynek köszönhetően az ügyfélkör saját maga igényei szerint alakíthatta ki autóját, melyet – hála az ekkor 100%-os GM tulajdonban lévő Fleetwood kivételes szakértelmének - mindössze három-hét héten belül meg is kapott. A legelképesztőbb átalakításokat is maximum négy hónapon belül szállították (Hmm. Vajon képes-e erre akár a mai korszerű autógyártás?)
Az összes személyautó karosszéria 3.556 mm-es (140”) tengelytávú alvázra került. 300mm-es, lőszer alakú fényszórók kerültek a sárvédők közé felszerelt keresztrúdra. Monogram rudat helyeztek a fényszórók közé, és nikkelezett tartócsövek kerültek a fényszórók és az alváz közé. A kettős golyóalakú hátsó lámpák a sárvédőre voltak szerelve. A motortér teteje és a hűtőkeret laposabb lett és harminc vékony szellőzőnyílás volt elhelyezve a motortér-elem oldalsó, hátsó részén. Egy különösen széles övvonali díszcsík futott végig a karosszéria teljes oldalán. Állítható első ülések kerültek (az Imperial-okon kívül) az összes típusba, és a lökhárítók alapfelszereltséggé váltak az összes autón.
A Series 341-A teljes hossza 5.417 mm, első nyomtávja 1.422 mm, hátsó nyomtávja 1.473 mm volt.
Háromsebességes szinkronizált kéziváltó, merev első tengely és fél-elliptikus rugók, hajtott hátsó tengely fél-elliptikus laprugók valamint szervórásegítéses mechanikus működtetésű négy-kerék dobfék rendszer jellemezte. Az első fékdobok 406 mm-ről 432 mm-re növekedtek az év közepén, hidraulikus lengéscsillapítók kerültek a futóműbe.
A hajtásláncban új, ikertárcsás kuplung, öntöttvas váltóház és csőtengelyes meghajtás kapott helyet.
A motor új furat/löket méreteket kapott: 84,1 mm x 125,4 mm, ezzel 5.581 cm3-s (341 cu.in) lett a lökettérfogat. Teljesítménye 90 bhp. Kompresszióviszony: 4,8:1 hagyományos, 5,3:1 opcionális. Ezek voltak az első változtatások a Cadillac V8-on a Type 51 óta (1915).
A motorszámok táblára voltak nyomtatva a szerelvényfal elején, és a forgattyúházon, a jobb oldali víznyílás alatt. Kezdés: 300001, végződés: 320001
A kétajtós Brougham-ot a négyajtós Town Sedan váltotta fel.
Az 1928-as Town Sedan (7960 style No.) Fisher karosszériája 5 személyes, 2.216 kg, és a kocsi alapára $3395 volt.

Már Calvin Coolidge (az U.S.A. 30. elnöke) is egy 1928 Cadillac Town Car-t használt, de fontos hangsúlyozni, hogy akkoriban az elnöki gépkocsik nem sokban tértek el a hagyományos gyártásúaktól. Az első lépés a kimondottan elnöki használatra kialakított gépkocsik irányába 1938-ban történt, amikor a GM két nyitott Cadillac-et (a híres óceánjárók után elnevezett "Queen Mary"-t és "Queen Elizabeth"-et) gyártott kormányzati felhasználásra. Ezeket az autókat Franklin D. Roosevelt, Harry Truman, Dwight D. Eisenhower, John F. Kennedy és Lyndon B. Johnson is használta egészen 1968-ig, amikor is 30 év szolgálat után nyugdíjazták azokat.
No, de ugorjunk csak vissza 1928-ba, amikor Capone birodalma virágkorát élte. A mai napig, ha a 20-as évekből származó, sötét színű autót látnak az emberek, akkor rögtön gengszter autónak nyilvánítják azt, míg valójában csak tehetős emberek családi autói voltak. Nem így azonban az ebből az időszakból származó leghíresebb példány: az 1928-as Capone Cadillac. A legendás gengszter páncélozott, 1928-as 341A V8 Town Sedan Cadillac-jét menekülőautónak használta. A kocsi 9.000 font (4.082 kg) súlyú volt, és a Chicago Police valamint a városi elöljárók által használt 85 db Cadillac mintájára zöld színű volt fekete sárhányókkal, azzal a különbséggel, hogy Capone autójában 3.000 fontnyi (1.360 kg) golyóálló páncélzat volt a karosszérialemezek alá rejtve. Még a tűzfal és a benzintartály is védve volt. Szélvédője és ablakai az akkoriban kifejlesztett, hüvelyk-vastagságú üvegből készült, valamint villogó vörös fények voltak a hűtőrács mögé rejtve, valamint egy valódi rendőrségi sziréna (mind a mai napig az elnöki limuzinok hűtőrácsa mögött villogó rendőrségi lámpák találhatók). Valószínűleg ez volt az első olyan, magánkézben lévő autó, melyben rendőrségi adó-vevő volt. Füstgenerátor berendezéssel van felszerelve, és a hátsó ablakát a lőfegyverek használata miatt le lehetett hajtani. Az 1929. február 14-i „Szent Bálint-napi mészárlás” során is nagy valószínűséggel ezt az autót használták megtévesztésül.
Capone és bűnözői birodalma több Cadillac-et is vásárolt egy bizonyos "Mr. Brown" nevében. A felszerelést, a páncélzatot és a zöld-fekete fényezést utólag alakították ki. A Kincstár által elkobzott, 1928-as Cadillac-nek valószínűleg volt néhány azonos példánya, mely mind Capone szolgálatában állt. Az 1931-es pert követően a Kincstár megpróbált a lehető legtöbb vagyontárgyat lefoglalni, de a szóbanforgó autó egyik mása kikerült a zár alól, és titokban értékesítették.

És itt érkeztünk el ahhoz a pillanathoz, amikor a könyörtelen chicagói gengszternek és az Egyesült Államok egyik legnagyobb tiszteletben tartott elnökének egy Cadillac fűzi össze a történetét, ráadásul, a történelem szempontjából sem közömbös időpontban és helyen.

1939. december 1-jén a Ford Motor Company leszállított a Fehér Ház számára egy hosszított tengelytávú 1939-es Lincoln V12 Convertible Limousine-t. Rendszáma után “Old 99”-re keresztelték, azután új nevet kapott: “Sunshine Special”. A Titkosszolgálat ugyan tudott a Kincstár által lefoglalt, golyóálló Cadillac-ről, de az volt a véleményük, hogy az Egyesült Államok Elnökének megalázó lenne egy gengszter autójában utazni. A Pearl Harbor-i támadás éjszakáján, a Titkosszolgálat, attól való félelmében, hogy német vagy japán ügynökök megkísérlik FDR meggyilkolását, döntést hozott az Elnök páncélozott autóban való szállításáról. Azonban ez nem volt egyszerű feladat akkoriban, ugyanis a kormányzati beszerzési szabályok nem engedték meg egy ilyen gépkocsi vásárlását. Azokban az időkben a kormányzat nem költhetett $750-nál többet gépkocsi beszerzésre, ami természetesen nem volt elegendő egy páncélozott autó megvásárlására. A Pearl Harbor utáni napon (1941. december 8-án) a Titkosszolgálat ezért mégis Al Capone elkobzott 1928-es Cadillac-jét használta Franklin D. Roosevelt Kongresszusba szállítására, ahol elmondta híres “infamy speech” beszédét. Ebben a “Gyalázat napja”-ként (a date which will live in infamy) említette a Pearl Harbor-ban történt japán támadást, és kérte a Tengelyhatalmak elleni háború deklarálását.
Amikor Roosevelt értesült az autó eredetéről, állítólag azt mondta: “I hope Mr. Capone won’t mind," (“Remélem, Capone úr nem bánja”) – sajátos hidegvérről tesz tanúbizonyságot ez a mondat az U.S.A. Elnökétől egy olyan napon, mely háborúba ragadta az Egyesült Államokat. Capone 1941 végén természetesen nem az autójával volt elfoglalva – szifilisze miatt rohamosan romlott egészségi állapota valamint elméje is egyre zavartabbá vált.
Roosevelt Capone autóját használta egészen 1942-ig, amíg a Ford Motor Co. páncélzattal látta el a “Sunshine Special”-t, melyet a költekezési megszorítások miatt a kormányzat évi $500-ért lízingelte a Ford-tól. Még Truman is ezt az autót használta ebben a konstrukcióban, egészen az 50-es évekig.

A történettel kapcsolatban érdemes elolvasni a Pearl Harbor Amazing Facts! (ISBN 0971056005) és a Reilly of The White House (ISBN 978-0781286237) című könyveket.

Hogy mi lett ezzel a Capone-féle golyóálló Cadillac-kel, nem tudni pontosan. Lehet, hogy azóta is egy kormányzati raktárban hever, vagy a Világháború utáni eufóriában rejtélyes módon „kikerült” a Kincstári raktárból és egy magángyűjtőnél lapul, várva mondjuk az „Infamy Speech” 100. évfordulóját, amikor a csillagokba szökhet majd az értéke. Az is lehet, hogy a Capone család visszakapta, de az is elképzelhető, hogy a Roosevelt család vásárolta meg, mint ahogy ezt Woodrow Wilson is tette 1919-es Pierce-Arrow-jával, illetve ahogy Herbert Hoover-nek megtetszett a hivatala idején használt 1930 Cadillac V-16. Nem kevés iróniával mondom ugyan, de a közelmúlt történéseit figyelve nagyon remélem, alaptalannak bizonyul az a félelmem, mely szerint a páratlan történetű 1928 Town Sedan az Obama Kormányzat által meghirdetett Cash for Clunkers program áldozata lett. Persze, ez csak egy rossz vicc a részemről.

Akárhogy is, nem sok autó szolgált az Egyesült Államok történelmében két ilyen meghatározó, a törvény tökéletesen ellentétes két oldalán tevékenykedő embert, ráadásul „hivataluk” legfontosabb pillanataiban.

Említettem, hogy a rejtélyes Mr. Brown nevében Capone több Cadillac-et is vásárolt, az egyik ilyen autó kikerült a kincstári zár alól, és titokban értékesítették. Nos, olyan szerencsénk van, hogy ennek az autónak a további sorsát az alábbiakban napjainkig végig tudjuk követni.
1933-ban az angol Mr. Harry E. LaBreque vásárolta meg. John Treacy nyomozó hadnagy kérdésére 1933. május 8-án Mr. LaBreque megerősítette, hogy ő a tulajdonosa a golyóálló 1928 Cadillac Model 341 Town Sedan-nak, melynek motor és sorozatszáma 306449, és amelyért $1,500-t fizetett Mr. Patrick Moore-nak (37 Grove St., Rockville, Connecticut) – akkoriban ez rengeteg pénz volt egy ötéves Cadillac-ért. LaBreque kijelentette, hogy foglalkozása szerint Ő egy “Showman”, és a gépkocsit vonattal New York-ba, majd onnan hajóval Londonba szállítja, és kiállításon mutatja be. Valójában, későbbi adatok szerint a Capt. de Forest Morehouse ügynöke volt, és a Southend-On-Sea Amusement Park vezetője. A New York Daily News 1933. május 13-i számában egy fénykép látható erről a Capone autóról egy hevederben, amint behajózzák Anglia felé.
Egy későbbi tulajdonostól - a todmordeni (Ontario) illetőségű Harley Neilson-tól - származó levél, melyet az Esquire magazin szerkesztőjének írt, arról számol be, hogy a Capone Cadillac-et a Southend-On-Sea-n eltöltött több év után a manchesteri Blackpool Fun Fair-en állították ki. A levél tanúsága szerint 1939-ben az Egyesült Államok kormánya felkérte a Brit kormányt, hogy tegyen lépéseket az autó közszemléről történő eltávolítására, “az amerikai gengszterizmus hangsúlyozásának nyilvánosságra gyakorolt káros hatása” miatt. A Cadillac azután valószínűleg egy biztonságos helyen elrejtve vészelte át a II. Világháborút.
A háború után először egy 1958. február 23-i hír számol be arról, hogy a Capone Cadillac-et januárban egy Manchester környéki árverésen $510-ért Tony Stuart táncterem tulajdonos vásárolta meg. “Remélem, valami amerikai megveszi” mondta Stuart, “és valószínűleg többet kapok érte, mint amennyibe nekem került.” Ugyanezen cikk tanúsága szerint a kocsit Manchester-ben állították ki, egészen az amerikai hatóságok tiltakozásáig. Ezután a Belle Vue Állatkert tulajdona lett, mely árverésre bocsátotta. Arról nincsenek adatok, hogy miként lett az állatkert az új tulajdonos, de feltételezések szerint a Capt. Morehouse hagyta rájuk.
1958. április 15-én a The Globe and Mail megjelentetett egy fényképet, melyen a Capone Cadillac-et előkészítették a Kanadába szállításra, ahol “Harley Neilson, Toronto környéki üzletember és autórajongó” vásárolta azt meg.
Az idő Capone autóját sem kímélte, ezért Neilson a teljeskörű felújítás mellett döntött. Mivel a páncélzat súlya jelentősen terhelte az autót, ráadásul ezek a lemezek el voltak rejtve, a felújítás során jelentős részét eltávolították. A többi különlegességet, mint például a golyóálló üveget, és a lehajtható hátsó ablakot meghagyták, valamint egy alapos kozmetikai és gépészeti restaurálást kapott.
Neilson, a William Neilson Ltd. csokoládégyár alelnöke, sok évig megtartotta az autót, majd 1963 júniusában eladta az Antique Auto Museum-nak (Niagara Falls, Ontario, Canada), ahol kedvelt látnivalóként turisták ezrei láthatták.
1971. november 20-án, egy szombati napon a Niagara Falls Antique Auto Museum-ot nyilvános árverésen felszámolták, így az ottani 50 autó új tulajdonosokra lelt. A Capone Cadillac $37.000-ért kelt el, mely abban az időben temérdek pénz volt. Egy 1973-mas, Ontario-ban kelt bejegyzés szerint, a vevő egy bizonyos Peter Stranges volt, aki társával, Steve Demko-val együtt tulajdonolta és működtette a “Cars of the Greats” („Híres emberek autói”) Múzeumot. 1975 februárjában Atlantic City, New Jersey-ben ismét kalapács alá került, ahol egy $81.000-os vételi ajánlatot utasítottak vissza azért, mert közel $100.000-t akartak érte kapni. Stranges ezután Chicago-ba vitte az autót, a Capone film 1975. április 14-i premierjére – ahol TV és újság publicitást kapott. Végül, 1979. január 13-án, a Cars of the Greats kollekciót értékesítették. Capone autójának ezúttal B. H. Atchley, a Smoky Mountain Car Museum (Pigeon Forge, Tennessee) igazgatója volt a vevője, akiről kiderült, hogy a hatvanas évek eleje óta üldözte az autót, amióta értesült róla, hogy Neilson-hoz került. Onnantól az összes tulajdonosnak jelezte vételi szándékát, de soha nem volt szerencséje.
A Smoky Mountain Car Museum-ba kerülésekor Atchley alapos felújításba kezdett. A motortér rendbetétele mellett, az addigra jelentős mértékben berepedezett és megsárgult eredeti üveget is kicseréltette egy specialistával azonos méretben és vastagságban.
2005. novemberében a Capone autó ismét kalapács alá került (szerencsére csak képletesen), ezúttal a chicagói RM aukción. Al Capone 1928-as Cadillac-je, mely 1933-ban Angliába került, a 2006 januári RM aukción $621.500-ért kelt el.
Charles D. Barnette 2008. év végi internetes beszámolója szerint a Capone Cadillac jelenlegi tulajdonosa John O’Quinn (Houston, Texas). Charles-nak és apjának szerencséje volt egészen közelről látni az autót, amint épp egy zárt kamionban szállították egyik kiállításról a másikra (a dupla kép felső részén Ők láthatók az autó mellett).

A fentiek után felmerül a kérdés: vajon volt-e harmadik páncélozott Capone Cadillac? Ki tudja, mi kerül elő régóta lezárt pajták, titkos garázsok, vagy éppen a Chicago Police elfelejtett raktárai mélyéről?!


Magyarország első amerikai autós magazinja 1998-as megszületése óta együtt fejlődik a hazai amerikai autós kultúrával.

Feladatunknak tekintjük a lehető legtöbbet megőrizni a magyarországi amerikai autózás elmúlt közel két évtizedéről.

Napló

Hozzászólások

  • Zola:

    A katalógusok is így hivatkoznak rá:

  • jegenye:

    "The Chevrolet Task Force was Chevrolet's successor to the Advance Design

A lap tetejére