A 2001-es modellév autóit bemutató sorozatot - még mindig a nagyvasaknál maradva - a Cadillac zászlóshajójával szeretnem folytatni, de már rögtön az első mondatnál problémába ütközöm: vajon melyik is a csúcsmodell a Cadillac istállójában?

Nehéz dönteni, ugyanis az amerikai autógyártás hagyományaihoz híven a régi nagy neveket előbb-utóbb újabbak váltják le. Így történhet, hogy a Seville, ami azért ugye jóval fiatalabb, mint a DeVille, átvenni látszik a vezető szerepet.

Ugyanakkor a Cadillac saját bevallása szerint a Seville az európai mintát követi, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy jelenleg az öreg kontinens nagy részen csak ez a modell kapható. Tartsuk akkor ehhez magunkat, és lássuk, hogy mit szántak a márka hazájába, vagyis hogy mennyire marad meg a DeVille az amerikai tradícióknál.

A külső megjelenésnél rögtön az ellenfélnek kell ítélnünk a pontot - bár a Seville európaiknak kínált "kicsi" Cadillac-ként indult, az esetek többségében európai garázsokhoz méretezve, mostanra úgy latszik teljesen kinőtte ezt a jelzőt, és bizony több tradicionális külső jegyet vonultat fel, mint a DeVille.

Ez persze önmagában még nem jelent semmit. A gondok ott kezdődnek, amikor félprofilból felületesen szemügyre vesszük tesztalanyunkat, majd amíg még friss az élmény, gyorsan vetünk egy pillantást a Lexus LS 430-asara.

Persze miután túlesünk az első sokkon, és alaposan megvizsgáljuk a két delikvenst, felfedezhetjük a különbségeket (a Lexus mégsem tudta eldönteni, hogy egyedi szeretne-e lenni, vagy mégis inkább S-Klasse, így aztán megrekedt félúton), de a lényeg nem változik: a Cadillac bizony fenyegetve érzi magát a Lexus egzotikusnak mondott csúcsmodellje által. Figyelembe véve, hogy az LS 430 jó tízezer dollárral kerül többe, ez nem túl jó ómen.

A hátsó fronton már sokkal kellemesebb a DeVille által keltett benyomás. Könnyed, letisztult vonalak, ízléses mennyiségű króm, viszonylag formás LED-es hátsó lámpák, továbbra is rendkívül elegáns címer, a szemnek igen kellemes "32V Northstar" felirat, valamint a már védjegynek számító széles harmadik féklámpa a csomagtartó felső részén - ezen jellemzőkkel az autó hátulja már sokkal inkább Cadillac-ként hat. Kategóriájában talán csak a Lincoln Towncar büszkélkedhet hasonlóan elegáns hátsó felépítéssel.

Nézzünk akkor be a felszín alá, ahol ha Cadillac-ről van szó, ritkán érik csalódások az embert. A motorházban megtalálható a csomagtartón már beígért, jórészt alumínium 4565 köbcentis DOHC V8-as, 32 szelepes Northtstar, ami a DeVille-ben és a DHS-ben (DeVille High-Luxury Sedan) 275 lóerőt ad le 5600-as fordulaton, míg a DTS-ben (DeVille Touring Sedan) 300-at 6000-en. Nyomaték az első kettőnél 400 Nm 4400-on, míg a DTS-nél 407 Nm már 4000-es fordulattól, a Touring Sedan tehát nem hazudtolja meg a nevét. A piros tartomány a DTS-nél 6700-nál, a két kisebb testvérnél 6400-nál kezdődik, a furat x löket egyaránt 93 x 84.

A sima váltásról egy Hydra-matic 4T80E négysebességes automata gondoskodik, a kormánymű persze Magnasteer (mi is lenne velünk eme nosztalgikus nevek nélkül…), a felfüggesztés független MacPherson. Elől-hátul hűtött tárcsafékek (303mm/297mm) és egy Delco-Bosch ABS gondoskodik a biztos megállásról. Ha megelégszünk a gyári kerekekkel, akkor P225/60SR-16-os Michelin-eken illetve P235/55HR-17-es Goodyear radiálokon (DTS) gördülhetünk hazáig, természetesen krómozott felnikkel.

Ez idáig mind impresszív, de természetesen ez csak a hardware. Lássuk tehát azt, ami igazan naggyá teszi a DeVille-t, vagyis a software-t.

A Cadillac mindig is igyekezett élen járni az újítások terén, így lehetséges, hogy már az ötvenes években is rendelhettünk Eldoradot programozható ülésekkel. Az ülés maradt, még ma is programozható, sőt, masszíroz is, valamint ki- és beszállásnál engedelmesen hátrahúzódik, mi több a Caddy még a kormányt is megemeli, hogy az igazgatói fizetésen meghízott hasunk is kiférjen az autóból.

Az egyéb extrák (és az alapfelszerelések) listája méteres hosszúságú. Itt van mindjárt a StabiliTrak 2.0, a ma létező egyik legintelligensebb stabilizáló rendszer, ami a fékekkel, rugókkal és egyéb rásegítésekkel együttműködve gondoskodik a biztonságos vezetésről. Vagy említhetnénk a továbbfejlesztett CVRSS-t, vagyis a Continuously Variable Road-Sensing Suspension-t (Folyamatosan Változó Útérzékelő Felfüggesztés - érdemes lesz megtanulni, ugyanis a GM több modelljén is bevezette), ami állandóan figyeli a négy kereket, és az útviszonyoknak megfelelően módosít a beállításokon.

További felszerelések között van a navigációs rendszer, ami bővíthető a GM OnStar szolgáltatásával, ami tulajdonképpen egy műholdas assistance szolgálat, természetesen mobiltelefonnal és Bose hifivel egybekötve; kipörgésgátló, parkolást segítő hangradar, guminyomás-ellenőrző érzékelők, elülső és oldalsó légzsákok (hátsó légzsák extrakent rendelhető), a vezető, az első utas és a hátsó ülésen utazók számára külön állítható háromzónás légkondicionáló és akkor még sorolhatnánk. Belülről nyitható nem csak a csomagtartó, hanem a tanksapka is.

Külön említeném meg a sokat emlegetett NightVisiont, ami extraként rendelhető a két nagyobb modellen, és az éjszakai látótávolságot ötszörösére növeli. Működési elve, hogy egy speciális kamera rögzíti a vezető előtti infravörös jeleket, majd ezeket videojellé alakítva a szélvédő bal oldalára vetíti, úgy, hogy az teljesen fedje a vezető által látott képet. (Aki működés közben kíváncsi rá és elég türelmes, az megnézheti a Cadillac hivatalos honlapján. http://www.cadillac.com)

A DeVille és a DHS meg ma is hatszemélyes, csak a DTS van öt személyre hitelesítve, hogy a sportosabb hatású padlóváltó elférhessen. A gyári adatok szerint a Caddy 17.8-at eszik városban, és egy szerényebb 10.5-ot országúton. Ezt ugye az igazgatói fizetésből lazán megengedhetjük, és ha figyelembe vesszük a rengeteg elektromos játékszert, még kevesellhetjük is.

Ami az árat illeti, a DeVille-ért $41,215-öt, a DHS-ért es a DTS-ért $46,987-et kell lepengetnünk az úriembernek a szalonban. (A Seville STS-ért ugyanő már $48,765-öt szeretne látni.)

Elérkeztünk az ítélethez, ami mindig egy kellemetlen feladat, tekintve, hogy nincs két egyformán gondolkodó ember. Az új DeVille mindenképpen méltó a Cadillac névre: még mindig egy tiszteletet ébresztő méretű, minden lehetséges modern technikával felszerelt luxuscirkálót kapunk a pénzünkért.

Mindezek ellenére azonban nem érzem úgy, hogy egy új klasszikus született volna, amit az utókor majd féltő gondoskodással őriz a garázsban, hogy alkalmanként besöpörhesse vele a klasszikus autó-találkozó szépségdíját. Nem, sajnos hiányzik valami, ami igazan naggyá tehetné a DeVille-t, valami, ami talán épp a karosszéria tervezésénél veszett el.

Addig is, amíg sikerül megtálalni, azok akik a fentebb említett szépségíjra vágynak majd úgy 2050 táján, bátran fektessenek be egy Seville-be.