Amerikáról az embereknek különböző dolgok jutnak eszükbe, kinek a felhőkarcolók, kinek a gyorsétkezdék, Hollywood, stb. Számomra Amerikát az autók jelentik, széles cirkálok a hatsávos autópályákon, sárga taxik hömpölygő tömege New Yorkban, pick-upok, limuzinok, hatalmas Mack kamionok, bivalyerős sportkocsik. Azt hiszem, bátran állíthatjuk, hogy Amerikát az elmúlt száz évben az autók határozták meg és formálták olyanná, amilyennek ma ismerjük.

Éppen ezért bevallom aggódással figyelem az amerikai autógyártás alakulását, reménykedve, hogy amikor majd a következő generációnak szeretném átadni a rajongásomat, az amerikai autó, mint fogalom még létezni fog és képes lesz ugyanolyan mély nyomot hagyni bennük, mint bennem hagytak olyan filmek, mint a Starsky és Hutch, vagy a Hazzard megye lordjai.

Terveim szerint ebben a cikksorozatban megpróbálom nagy vonalakban áttekinteni a 2001-es modellév tengerentúli autóit, koncentrálva azokra, amelyek ilyen vagy olyan módon, de továbbviszik az amerikai tradíciót.

Elsőként a leghagyományosabb kategóriából választottam, a hatalmas családi limuzinból. Bevallom, én megsirattam a Chevrolet Caprice-t, amikor kivonult a történelemből, de hátha a megmaradt keveseknek sikerül életben tartani ezt az „intézményt”. Vessünk egy pillantást az egyik legígéretesebb pályázóra, a Mercury Grand Marquis-ra.

Gondolom, senkit nem lep meg, hogy a Marquis kísértetiesen emlékeztet egy hölgyre, bizonyos Victoriára. Az eltérések különböző lámpatestek, függőlegesen osztott hűtőrács, eltérő lökhárítók és oldalpanelek, a kicsit több króm, valamint természetesen a belső tér formájában jelentkeznek. Mindezeket összevetve, a Grand Marquis elegánsabb és impozánsabb látványt nyújt, nem beszélve arról az előnyéről, hogy senki nem téveszti össze a sheriff, vagy az autópálya-rendőrség cirkálójával.

Ellentétben a Crown Victoriával, amihez egy opcionális 175 lovas gázos V8-ast is kínálnak, a Grand Marquis palettáján egyetlen motor szerepel, az viszont minden rajongónak meg kell, hogy dobogtassa a szívet. Tudomásul kell vennünk ugyanis, hogy ínséges időkben élünk, már ami a V8-asok arányát illeti az autókban, éppen ezért kell megbecsülnünk a Mercury 4605 köbcentis SOHC erőművét.

Az előző modellhez képest 15 lóerővel nőtt a teljesítmény, így 4750-es fordulaton 220 ló erejét szabadíthatjuk a kerekekre. Családi autótól nem rossz. A forgatónyomaték szinten meggyőző, 4000-en 359 Nm-t produkál a motor. A választható Handling package a könnyűfémkerekek és a megemelt hátsó tengely mellett egy ikerkipufogó rendszert is tartalmaz, ami a teljesítményt 235 lóerőre, a nyomatékot 373 Nm-re növeli. Az egyetlen eltérést a Crown Victoriához képest a furat x löket arány jelenti, amely a Marquis-nál 91.4 x 91.4 mm, míg az előbbinél 90.2 x 89.9 mm.

Az erőt egy négyfokozatú automatán keresztül P225 / 60R-16-os hátsó kerekek közlik az úttal, így az autó (a Crown Victoriát leszámítva) kategóriájában az egyetlen hátsókerék-meghajtású gép a piacon.

A fogyasztása gyári adatok szerint egy igen szolíd 11 liter országúton valamint 15.7 városban, panaszra tehát nem lehet ok.

A Mercury mind a négy keréken gázos lengéscsillapítókat kínál, ugyanakkor független felfüggesztéssel csak az első kerekek büszkélkedhetnek, és bár ez kissé idejétmúltnak tűnhet, az autó viselkedése a tesztek szerint több mint kielégítő.

A megállást elől 12.4, hátul 11.1 hüvelykes (315 és 282 mm-es) tárcsafékek segítik, az ABS és a kipörgésgátló az extrák listáján szerepel. Szinten választható biztonsági opció a PSS vagyis a Personal Safety System, ami egy érzékelőrendszert takar, amely az ütközés erejétől függően szabályozza a légzsákok működését.

Új extrakent rendelhető intelligens légkondicionáló rendszer (persze kevésbé intelligens testvére szériafelszerelés), valamint elektromosan állítható pedálok (!) Szériafelszerelés a már említett légkondi, belülről nyitható csomagtartó, központi zár, elektromos tükrök és ülések, valamint egy kazettás AM/FM autórádió.

Az GS alapmodell ára $23,460, a valamivel gazdagabb felszereltségű LS modell $25,360-ba kerül, így $1495-el drágább, mint Victoria nővére. Bár ár/érték tekintetében kétségkívül a Ford a nyertes, a Marquis-ból vitathatatlanul árad egy előkelőbb atmoszféra, valami, ami a régi időkre emlékeztet, amikor a szépséget króm/négyzetcentiméter alapon mérték, és a családi ágy csak a második leggyakoribb helyszíne volt az utódnemzésnek. Az autó visszafogott eleganciájával megállja a helyet előkelőbb testvérei mellet is, ugyanakkor továbbviszi a hatszemélyes családi cirkáló hagyományát.

Van-e tehát jövője a Crown Vic-nek és feltörekvő rokonának, a Marquis-nak? Nos, amíg élnek emberek, akiknek még számít a V8-as megnyugtató hangja, a kényelem, a méret, a családi értékek és az elérhető ár, addig a cirkálóknak lesz egy bár kicsiny, de kitartó piaca. Becsüljük meg őket, mint az utolsó két V8-ast, amik még a népnek készülnek.