Los Angelest elhagyva az „Interstate 15”-ön juthatunk el legegyszerűbben Las Vegasba. Mi is ezen az autópályán haladtunk, kezdett sötétedni amikor átértünk Nevadába, onnan még durván 40 mérföld Las Vegas, pont jó időben értünk oda, sötétedés után kicsivel.

A városba beérkezve letértünk a 15-ről, áthajtva a Las Vegas Blvd-ra, amit Stripnek is neveznek, itt találhatók a híresebb szállodák, mint pl. Bellagio, MGM, New York New York, Monte Carlo, Ceasars Palace, stb. Az integető cowboy-t sajnos nem láttam, de nem semmi micsoda fényreklám-áradat van mindenhol. Rengeteg ember, elég sok autó, szinte csak lépésben lehetett haladni. Innen lehajtva megkerestük a szállást, és lepihentünk, mert másnap reggel egy számomra fontos program volt tervezve, ami megérdemel egy külön részt. Erről bővebben jövő héten...

Másnap a reggeli program után a városba tartva végre találtunk egy Wall Martot, ahol bevásároltunk, majd a szállásnál az autót lerakva sétáltunk kicsit a Stripen. Nagyon-nagyon meleg volt, benéztünk néhány kaszinóba, amikről azért érdemes pár szót ejteni. Az egyik kedvencem a Bellagio egyik üzletében fentről lefelé folyó csokoládé volt, csak úgy dekorációként...

Egy másik a Paris és a Flamingo közötti „zebra”, ami két mozgólépcsőből és egy hídból áll. Az egyik oldalon fel a mozgólépcsővel, átsétálni az út felett, majd a másik oldalon le, szintén mozgólépcsővel. Bámulatos mennyi haszontalan baromság és giccs van Las Vegasban. Nekem nem igazán tetszik ez a város, nem vagyok egy nagy szerencsejátékos, de egyszer azért érdemes megnézni.

Kicsit tovább sétálva akár Velencébe is képzelhetjük magunkat, igaz csak kicsiben. Az ide vezető út sem egyszerű, nem is tudom van-e helyes magyar megfelelője, talán ívelt, mozgó padló? No mindegy. A kaszinóba belépve viszont egész szépen kidolgozott részletek tárulnak elénk. Az összképhez nagyban hozzájárul, hogy a mennyezet úgy van festve, hogy első ránézésre úgy tűnik, valóban az égre nézünk. A kaszinó belsejébe is behajózó gondolások a forduláskor énekelnek, sőt van, aki még az éppen ott lévő embereket is próbálja megénekeltetni.

Miután benéztünk a "Treasure Island"-re, sajnálattal állapítottam meg, hogy csak az utcán lévő fával kirakott járda, a hajó, és néhány a vízbe dobott láda, hordó szolgál dekorációként, és a kaszinón belül alig pár dolog. Innen viszont akár egy magasvasúttal is eljuthatunk a "Mirage"-ba. Kicsit fura volt, hogy két kaszinó között egy ilyen közlekedik, de legalább megpihentünk kicsit, ráadásul miután felszálltunk, éppen indult is.

Egy másik érdekesség, hogy a "Ceasars Palace"-ben néhány felsőbb szintre egy „mozgó csigalépcsővel” is fel lehet jutni. Először észre sem vettem, mert éppen nem volt arra senki, de amikor azt láttam, hogy az emberek állnak, mégis haladnak felfelé, készítettem pár fotót is, próbálva ugyanazokat fényképezni.

Estefelé kimentünk a híres Las Vegas táblához, de nem sikerült jó képet készíteni. Azt azért érdekes volt látni, hogy itt is sorban álltak az emberek, még egy friss házaspár is kijött fényképezkedni. Amikor odaértünk a kb. 10 férőhelyes parkoló utolsó helye volt csak szabad, majd 10 perc múlva már csak a mi Chargerünk állt ott.

Mivel másnap indultunk tovább és a nightklubok szórólapjaival csettintgető mexikóiakból, illetve a tömegből hamar elegem lett, visszamentünk a szállásra, és lepihentünk.