Budapest nevezetességeit és műemlékeit bemutató sorozatunk a Parlament és a Kiscelli Múzeum után az 1952-ben lerombolt Regnum Marianum templomhoz érkezett. :)

Pontos szervezésről most nem mesélhetek, még szervezésről is csak némi jóindulattal. Telefonálgattunk ugyan össze-vissza, de az egész fényképezés nagyon spontánul alakult. Ennek ellenére remekül sikerült. Szeretném megköszönni Nemeskéri Soma segítséget, aki felhajtotta az autót a V8 számára.

Az autó egyike az utolsó nagy amerikai hajóknak, melyek Detroit 80-as évekbeli hullámvölgye előtt készültek. A kocsi nagyjából Caprice súlycsoportú, de a megjelenése szigorúbb, formái kevésbé zabolázottak.

Szerettük volna, hogy gyönyörűen csillogjon a Mercury, de sajnos a nap nem sütött eléggé, az autómosással pedig nem mertünk egy gépi mosót megkockáztatni. A gőzborotvás mosás hagyott némi kívánnivalót maga után, persze ezt csak akkor vettük észre, mikor száradni kezdett a kaszni.

De kerüljünk csak beljebb! Belül kék bőr és a kor szinte minden luxusa fogad. Az extrák listája hosszú, az elektromos ablakemelőktől a légkondicionálóig sok minden megtalálható rajta. A kormányváltó szabaddá teszi a lábteret, az első, osztott üléspadon három ember is elfér, biztonsági öv is jut mindenkinek.

A magyar hatóságokra jellemző szőrszálhasogatás és kukacoskodás ennek ellenére nem engedte meg, hogy az autó hatszemélyes vizsgát kapjon. Így hivatalosan csak öt ember élvezheti egyszerre a Mercury által nyújtott kényelmet, a lehúzott ablakokon behömpölygő V8-duruzsolást, a lágy rugózást, az autó után bámulók sóvárgó tekintetét.

Lajos épp egy Skodát keresett egyik ismerősével, mikor meglátták a Mercury hirdetését egy újságban. Elmentek megnézni már csak a hecc kedvéért is, ám az autó azonnal rabul ejtette őket. Még egy gyors látogatás után gazdát is cserélt a kocsi. Ilyenkor nem az észérvek döntenek. Inkább a szív.

Nagy autóba nagy motor. Egy 5800 köbcentis V8-as mozgatja a kocsit. Nagyobb gázadásnál az óriási erő rendesen meglebegteti a kasznit. Kipróbáltuk.

Már épp indultunk, mikor a felvonulási tér forgatagában megpillantottuk a januári galéria egyik szereplőjét. Melléálltunk, majd elégedetten konstatáltuk, hogy a Mercury hosszabb. De elszabadulni csak nem tudtunk, mert nem messze tőlünk egy lakóbusz és egy Chevy Malibu állt.

A Malibu tulajdonosa épp ott volt. Amikor pár pillanat alatt rájött, hogy nem fényképezőgépes kiscserkészek vagyunk, szóba elegyedtünk és egyből haver lett. Ez az összetartás is fantasztikus az amerikai-autózásban. A srác mesélt, körbemutogatta az autóját, megnézte a Mercury-t. Kiderült, hogy ismeri, még akkor látta, mikor magának keresett autót.