Gunzenhausen egy kisváros az Altmühlsee tó mellett. Nyáron nagyon népszerű a strandolni vágyók és vitorlázók körében. Az időjárás tökéletes volt. A nap sütött, felhő sehol.

Már az oda vezető úton is látni lehetett, hogy nem jöttünk hiába. Nem vezet közvetlen autópálya a városba, a legközelebbi lehajtó kb. fél órára van, és az út kis falvakon kanyarog keresztül. Miután letértünk az autópályáról, már az első benzinkúton megpillantottunk egy társaságot, akik az 50-es, 60-as évekbeli tepsijeiket etették. Az úton végig előzgettek minket az amerikai autók, és ahogy közeledtünk a városhoz, a számuk egyre sűrűsödött.

Tíz óra körül érkeztünk be a városba, ahol rögtön megpillantottunk egy Mustangos társaságot, akik a város határában csoportosultak. A látogatóknak külön parkolókat jelöltek ki a szervezők városszerte. Mivel korán érkeztem, a legközelebbibe tudtam leparkolni, két perc sétára a bejárattól.

Éppen a Corvette-esek igyekeztek befele, egész szép dugót okozva a városban. Közel 30 Corvette várt a bejárat előtt a jürgenesítés minden szintjét felvonultatva. Mindenki túráztatta a gépet. Remekül megadta az alap hangulatot a későbbiekhez. Aki odaért a kapuhoz, annak a szervező csajok hujjongtak egyet, nem tudom, hogy a végére berekedtek-e, nagyon sok autó jött el. Úgy tűnt, a Corvette-esek bebizonyítják, hogy tudnak többen lenni, mint a Mustangosok. A vége inkább döntetlen lett.

A találkozó területe hatalmas volt. A kinti Corvette tömeg simán elveszett a placcon. Pár autó már parkolt bent, de ilyenkor még üresnek tűnt. A helyszín egy hatalmas murvás tér volt a város határán, a tóval ellentétes oldalon. Így maga a környezet nem volt olyan festői, mint Breitengüßbach, de annál sokkal nagyobb.

A belépés ingyenes volt mindenkinek, és ez volt eddig a legjobban szervezett találkozó mind a szervezők, mind az autósok részéről. Ebben nagy szerepet játszhat, hogy a rendezvény tizenkettedik alkalommal kerül megrendezésre. Sok egyenruhás segítő irányította az autókat a helyükre. A közlekedést egyirányúsították a területen, és minden sarkon állt valaki kis zászlóval, mutatva a haladási irányt. Amint látták, hogy két autó túl közel parkolt egymáshoz, már mentek is figyelmeztetni a tulajt, hogy álljon kicsit távolabb.

Sokkal több árus jelent meg, mint az eddigi rendezvényeken. Autós témájú ruhákból és kiegészítőkből mindent lehetett venni, amit csak el lehet képzelni. Csak sapkát két helyen árultak, de még Moparos rugdalódzót is láttam.

A kaja csak a szokásos. A sátorban a németes ételeket, míg a sátor mellől foodtruckból amerikai stílusú (hamburger, burito, waffel) ételeket lehetett venni. Csak a sátor fele volt fenntartva étkezésre. A másik felét a koncertre foglalták, ezért étkezni elég kevés hely volt. A sátor már 11 órától tele volt, és lehetetlen volt helyet találni.

Az összes megjelent klub (Corvette-esek, Mustangosok, Buszosok) a város határában csoportosult, és szervezetten, együtt érkeztek a találkozóra, majd egy helyre is parkoltak. Egész jó képet kapott az ember a közeli klubokról és baráti társaságokról.

Ide szinte mindenki eljött. Nagyon sok ismerős autóval találkoztam a korábbi találkozókról, de szerencsére voltak újdonságok is. Itt mindenki megtalálhatta a számára tetsző autót, nem is jut eszembe olyan kategória, amiből ne lett volna minimum kettő. Nem csak magán tulajok jöttek ki a találkozóra, hanem pár restaurátor és műhely is, akik vevőt fogni hozták ki a gépparkjukat. Az autó felhozatalról a továbbiakban beszéljenek a képek.

A tulajdonosok többnyire a megérkezés után elhagyták a kocsikat, és a sörsátor felé vették az irányt.

Három óra körül indultam haza, de az autók folyamatosan érkeztek szünet nélkül. Ekkora már nem az autók közti biztonságos távolság okozott fejtörést a szervezőknek, hanem hogy egyáltalán helyet találjanak nekik. A mértani pontossággal kijelölt sorok között már hosszában is parkoltak, centiméterekre egymástól. A látogatóknak fenntartott parkolókban is amerikai autók foglalták a helyet. A város tele volt krúzolókkal, a visszaúton folyamatosan mentek az autók a város irányába. A koncertekig még hátra volt egy óra, de akkor én már rég az autópályán utaztam vissza Nürnbergbe.

Kollégám szerint ilyenkor is vasárnap van nagyobb buli. Ennél? Majd jövőre kiderül, akkor elejétől a végéig maradok. Nagyon jó szezonzáró rendezvény volt, mindenki megjáratta a téli álom előtt a kocsiját.