2005 nyarán a függőségi szintet öltött ebay-es alkatrészvadászat során bekerült egy olcsó ’75-ös Olds a találati listába. Cutlass Salon, Forest Green, belül is zöld. Mintha az én sokat látott autóm megfáradt ikertestvére lett volna. Ráadásul közel, Floridában!

Oké, a teteje, az lyukasra volt rohadva, valaki leszedte a vinylt, lecsiszolta a rozsdát, aztán léket kapott a projekt, az időjárás gondjaira bízta a pőre lemezt. Az meg tette a dolgát… Ugyanakkor jók a vonalai, az összes üveg ép, megvannak a kerékívek rozsdamentes díszei és az enyémről hiányzó hosszú díszlécek is, amiket ha találnék is valahol, garantáltan kiflibe hajtva hozná meg a posta. A szita tető ellenére talán a műszerfal és a belső tér műanyag elemei is jobbak, mint az enyémek, és milyen menők az a krómtükrök! A lökhárítókat egyben tartó gumicsíkokat szinte lehetetlen beszerezni. A felnik is milyen jól néznek ki! Valóságos kincsesbánya $300 induló áron!

Ha volt is bejáratott konténeres vonal, nem ismertem, úgyhogy fogalmam sem volt a hazaszállításról. Vakargattam a fejemet, volt egy hetem eldönteni, hogy mi legyen. A biztonság kedvéért kipróbáltam, hogy tudok-e egyáltalán licitálni, mert sok aukció le volt tiltva akkoriban előlünk. Valaki már beígérte az induló árat, a teszt kedvéért rátettem $305-öt. Hoppá, máris én voltam a high bidder, amin jót röhögtem: lesz itt még utolsó másodperces harc!

A következő napokban nem jutottam előrébb a konténerezéssel kapcsolatban, úgyhogy már lélekben le is mondtam az autóról. Eljött az aukció zárás éjszakája, már nem is akartam nyerni, de csak nem akart senki rám licitálni. Az első érdeklődőnél is elfogyott a puskapor, pörögtek a másodpercek, frissítgettem az oldalt, You’re the high bidder… You’re the high bidder… You’re the high bidder… Congratulations, You won the item!

Pislogtam. Persze kihátrálhattam volna, de egyrészt nem akartam, hogy a 100%-os feedbackem bánja, másrészt meg úgy voltam vele, ha már így alakult, végig kell csinálni. A HEB segítségével beiktatott hosszabb pihenő után az autó a következő tavasszal, bone közreműködésével érkezett Magyarországra.

Amit nem gondoltam végig, hogy egy ilyen pusztulat autó csak nekem érték, senki más nem vigyáz rá. A bal hátsó sárvédőt már azelőtt odaverték valahová, hogy az autó elérte volna a konténert. Hogy a szállító húzta-e meg, vagy az eladó junk_dad pörgött még vele egy jóízűt felpakolás előtt, sosem derült ki, de így már a behajózás is egy díszléc és egy kerékjárat ív mínusszal indult. A lista fájdalmas tételekkel bővült mire végre magyar aszfalt volt a kerekei alatt: a két küszöbdíszléc kiflibe hajtva, a műszerfal összetörve. Nem volt őszinte a mosolyom.

Nem úgy, mint a következő hétvégén, amikor némi piszmogás után elfordítottam a kulcsot, és fülig érő szájjal keringtünk a műhely körül. Elgyengültem: ezt nem szabad szétszedni! Fogadkoztam, hogy talpra állítom, de győzött a józan ész. Két fél autóval nem lettem volna előrébb.

A károk ellenére valóban kincsesbányának bizonyult a Cutlass, és sok más hazai autót is segített talpra állítani, így ha részeiben is, de továbbra is él. A karosszériaelemek pedig biztosításként porosodnak a pincében, amíg megvannak, biztosan nem lesz rájuk szükségem. :)