Nem egész két év után sajnos el kellett jönnünk a világ legjobb helyéről, mindenkinek felmondták a bérleti szerződését, hogy aztán üresen álljon a telep. Azóta sem derült ki, kinek az érdeke volt ez. Pedig tényleg ideális volt a helyszín, az őrzött iparterület belső útja kiváló tesztpálya volt, ráadásul mivel általában munka után és hétvégente jártunk ki, alig találkoztunk valakivel. Az egyik kanyarban kellett figyelni a pékekre, ha épp a másnap reggelre szánt kiflit pakolták az út szélén, de ennyi. Olyan érzés volt, mintha miénk lenne az egész világ. Szerelés, grillezés, sztorizás, pizzázás egy szóval: hömbölgés. :)

Magasra került hát a léc az új bérlemény keresésénél. Sok időnk nem volt, és jobb híján belementünk egy közeli „gyors átmeneti megoldásba”. Nyilván ott ragadtunk. Sokan emlékezhettek erre a helyre is, de biztosan nem az idilli körülmények miatt.

A költözés ettől függetlenül jó muri volt, (főleg hat üzemképtelen autóval a fedélzeten) és sok segítséget is kaptunk a K betűsöktől: Koni, Kortisz, Kundi. A legtöbb fotót is Kundi lőtte.