Az autó vásárlásának ténye, valahol még a gyermekkorunkban dőlt el. A Smokey és a Bandita, vagy egyéb Burt Reynolds filmek állandó szereplőjeként olyan mély benyomást tett ránk, hogy megfogadtuk, egyszer még lesz egy ilyen verda a seggünk alatt!

2008-ban adódott meg a lehetőség, hogy a régi álmunkat a való életbe ültessük át. Az ősz beálltával jelent meg az autó, a floridai bemutatóteremben.

Szinte azonnal a birtokba vétele lebegett a szemünk előtt, még az évjárat és a formai eltérés ellenére is, ugyanis a ‘77-78 mégse ‘79...bár a front részt kicsit szokni kell, de a hátsó traktus egyértelműen jobb forma, ráadásul a spoilerek is markánsabbak.

Mindezek mérlegelése után, kikértünk minden adatot, és kértük a kollégákat, hogy készítsenek videót róla, valamint tájékoztassanak minket az autó aktuális műszaki tartalmárol és állapotárol. Ez posta fordultával meg is történt, bőséges infót kaptunk, ami nagyban segített a döntés meghozásában.
http://www.youtube.com/watch?v=Wzz_kXZhaIw

A madár, végül is a kapott anyag alapján nem volt rossz formában, bár teljesen makulátlan sem. Néhány apróbb, de könnyen beszerezhető dolog sérült volt a beltérben (övtartó, könyöklö, váltó box), valamint a motortérben is felmerült némi hiányosság, illetve egy nem túl gusztusos helyben készült motorblokk festése egy kis olajfolyással fűszerezve.

A 403 cu in hangja viszont gyönyörű volt a Flowmaster doboknak köszönhetően is, járása pedig egyenletes, mechanikus zajok nélkül dorombolt.

Mindent egybe véve, nem merült fel olyan hiba, amit itthon kőnnyű szerrel ne tudtunk volna kijavítani a műhelyben. Némi anyagi egyeztetés után a EK Auto magyar csapatáé lett az álom, immár hivatalosan is.

2009 februárjában érkezett meg a floridai napsütésből a rideg magyar télbe.

Azonnal próbálni, tesztelni kezdtük a szakadó hóesés és fagyok ellenére is. A 403-as erőmű nem egy féktelen lóerőgyár, de a végtelen nyomatéka mindenért kárpótol. Remekül állta a sarat, de eljött az idő, hogy megnézzük, mit is rejt a fémtest.

Csikóhoz elgurultunk a friss autóval és az ő véleményét is kikértük, valamint átnéztük az autó minden egyes részét.

A gondos átfésülés után elmondhattuk, hogy ismét jó üzletet kötöttünk. A gép valós állapota jónak mondható. A blokk összes tömítése és egy-két szilent cseréje lesz esedékes, de még az sem sürgős.

Az orr-maszkon volt már néhány hajszálrepedés és kissé megviselte már az idő vasfoga, így újrafényeztettük a scoop-al együtt. Eltüntettük a cirádás 6.6 T/A és Trans-Am feliratot, hogy az autó izmosabb jellegét emeljük ki.

Sajnos a 350-es váltó már félidős, ami azt jelenti, hogy  még jónéhány mérföldet elmegy gond nélkül, de egyre több erőt fog veszteni, előbb-utóbb fel kell majd újítani. A beltér esztétikája is könnyedén javítható.

A laprugó szilenteket cseréltük és ujra lettek kovácsolva a lapok, így ideiglenesen jó magasra került az autó hátulja.

Az olajak, szűrők és egyéb fogyó dolgok cseréje után ismét az aszfaltra került a vas. Megbízhatóságát példázza, hogy nem csak egy-egy rendezvényre gurultunk ki vele, hanem március óta valós napi használaton volt - ami szó szerint értendő! Ennek csak a téli fagyok vetettek véget.