Szegény Caprice is megérdemel egy kis rivaldafényt, hiszen már fél éve (2011. november)hű társam, de eleddig nem volt alkalmam összeszedetten méltatni.

Valahol itt kezdődött a vonzalom. Középiskolás koromból rémlik, hogy szerettem volna egy amerikai rendőrautót. Akkor még nem tudtam, hogy többféle típust is használnak-hiszen nálunk is csak Lada volt-és egy 1986-os Automobil Revue alapján a Plymouth Gran Fury-val azonosítottam a vágyam tárgyát. Később ez a vonzalom jégre került és csak az ezredforduló után serkent fel újra, de akkor még a már ismertetett Mustangophilia formájában. Folyamatosan alakult az ízlésem, így mára a teljes GM lefedettség jellemzi az autóparkomat. A Mustangból Buick lett, a napi-helyesebben heti/havi-használatú Ford Pumából pedig a Caprice.

Játszadoztam már egy ideje a gondolattal és egyre céltudatosabban néztem a hirdetéseket, míg egyszer megjelent ez az autó a hahu-n. Felhívtam a tulajdonost-Cecét-hogy egyelőre nincs ugyan direkt vételi szándékom, ennek ellenére megnézhetném-e. Megbeszéltük, hogy épp Pesten lévén, az aktuális lurdys találkozón megejtjük a szemlét. Amikor begördült vele a parkolóba, már tudtam, hogy nagy a baj és ebből előbb-utóbb autóvásárlás lesz. Vitt egy próbakört (kbalázs és ponticsabi társaságában). Nagyon tetszett, de a feltételek még nem voltak adottak, úgyhogy a sorsra bíztam a dolgot. Úgy gondoltam, hogyha ezt az autót nekem szánta, akkor úgyis megvár.

Ahogy közeledett a tél, éreztem, hogy a Soundracer kevés lesz a túléléshez, nem bírom ki tavaszig V8 nélkül. Valamit tenni kellett. Az autó még megvolt, én végre elszántam magamat, hogy megválok az egyébként nagyon jól szolgáló napi autómtól, úgyhogy már csak össze kellett sodorni a szálakat. Balfék üzletember lévén profi segítségét kértem. Itt is megköszönöm Bone hathatós segítségét. Alkudott, eladott és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján elhozhattam az autót.

Hála az előző tulajoknak, nagyon jó állapotú autó került hozzám. Természetesen őt is Szerviznorbi gondos kezeire bíztam. Pár apróságot kicserélt, megjavított benne, úgyhogy most szinte tökéletes. Kisebb esztétikai hibák még vannak, illetve a klímával is küzdök, de a mindennapi használhatóságot, megbízhatóságot ezek nem befolyásolják.
Követségi autóként kezdte a pályafutását és valóban 9C1 kivitel. Semmi sallang, csak az van benne, amire tényleg szükség van.

Kapott egy kis sheriff dizájnt, hiszen a bennem szunnyadó gyerekkori rendőr-romantikának nem tudtam ellenállni.

Ami pedig teljessé teszi a történetet, hogy nem egy egyszerű adásvétel történt, hanem "the beginning of a beautiful friendship", mert Cecével nagyon jó kapcsolat alakult ki. Köszönöm, hogy nekem adtad az autót!

Kenesén szolgálatban.