Valamikor télen jött a telefon a ’50 Brothers-től, hogy szívesen látnák a Panelt a Show For Real Cruisers kiállításukon. Elég szűk a merítés, ha az ember igyekszik 1965 előtti autókkal körbe venni magát, úgyhogy pontosan tudtam, hogy a meghívás nem a tgk. csodás kinézetének, inkább a ritkaságának és érdekességének köszönhető. Megörültem a lehetőségnek, mert ez a móka eddig kimaradt az életemből. Kíváncsi voltam, mi lehet a kulisszák mögött, milyen lehet belsősként részt venni egy ilyen rendezvényen.

Épp csak érintőleges bepillantást nyertem a folyamatba, de az hamar kiderült, hogy ez maximum a nézőknek, esetleg a kiállítóknak móka, a szervezőnek munka, idegeskedés, B, C és D terv. Utolsó pillanatos visszalépések, logisztikai buktatók, hamarabb lelépő kiállítók: mind-mind megoldásra váró probléma.

Kedden este álltunk neki a Panel felkészítésének. Nem kell nagy dologra gondolni, de voltak bennem kérdőjelek, mert fél éve nem mozdult már az autó. A sorhatos az első köszörülésre életre kelt, azonnal becéloztuk az autómosót és a benzinkutat.

Elkezdett makrancoskodni a váltó, a kúton már egyest és hátramenetet nem is tudtam kapcsolni. Visszaverekedtük magunkat a műhelybe, ahol a nagy ijedtséget egy zsírzószem megtalálása enyhítette. Kitakarítottuk, újra zsíroztuk a kormány-kézi váltó rudazatát, és meg is voltunk. Éljen az ötvenes évek technikája! :)

Kundi rodja is meghívást kapott. Csütörtökön, lábon terveztük kijuttatni mindkét autót, de a logisztika felülírta. Ketté kellett szedni a kört, úgyhogy szerda este nagy rohanással kivittük a Panelt. Érdekes volt részt venni a nyitás előtti készülődésben. Az üres csarnokban már megjelentek az első fecskék, a ’50 Brothers már építette a standokat, és a tavalyi roham-lapátolásból okulva idén nem hoztak homokot a rodok alá. Az este nyolcas kapuzárás hamar véget vetett a helyszíni projektünknek, de otthon még folytatódott a munka: rengeteg csatos üveget kellett még elmosni, felcímkézni.

Másnap, a nyitás előtti napon már jóval tovább lehetett maradni, úgyhogy a rod beállítása után elkezdtük kialakítani a Panel környezetét. Mikor nyáron valami klasszikus felirattal akartuk feldobni az autó kinézetét, a képzeletbeli sörfőzdénk logóját festettük az ajtókra. Adta hát magát a téma, sörös installációval készülünk: üvegek, régi ládák, szalmabálák. Nem szántuk komolynak, mégis olyan hihetőre sikerült, hogy egyre másra tűntek fel a vevők, megrendelők. Eszembe sem jutott, hogy valaki egyszer reklámautónak fogja nézi a Panelt, nem győztem magyarázkodni. :)

Ahogy egyre jöttek az újabb autók-motorok, folyamatosan változott a kiállító rész elrendezése. Csak eközben tudatosult bennem, hogy amit a néző készen lát, az mennyi rögtönzés és újratervezés eredménye. Mi hol fér el, hol mutat jobban, melyik kiegészítő hová illik, stb.

Pénteken nem tudtunk kinn lenni, pedig megjöttek a külföldiek is. Szombaton ezért korán érkeztünk, hogy még a tömeg előtt bejussunk, és nyugodtan meg tudjuk nézni a végeredményt. Idén is sikerült jó kis autókat-motorokat összegyűjteni!
Persze az két- és négykerekűeknél nem állt meg az élet, a stand sok embert vonzott, Flóra mindkét nap tetovált, Rocket Paprika Norbi pedig feliratot festett és pinstripe-olt.

Szokatlanul erős volt a felhozatal teherautókból. Sőt, paneltruckból! A szívem a Road Creatures CC enyhén custom 1954-es Chevy 3100-asához húzott, de a legtöbbet a ’50 Brothers CC Harley-Davidson feliratos panelja alatt fetrengtem. Hol vannak már a laprugók?! Gyönyörű új alváz készült alá.

Állandó tömeget vonzott a Crafters CC 1953-as Olds Ninety Eight Holiday kupéja. A fehér test annyira kiemelte a tető fényezését, hogy szinte leugrott róla csipkeminta. Aki ennél alaposabban is megnézte, számtalan kisebb-nagyobb átalakítást vehetett észre, egyiket a másik után. Ez a csoda sem tréleren jött-ment, le a kalappal!

A show-t persze idén is a tengerparti beállítás lopta el. Sokkhatásként éri a látogatókat a sok soha nem látott ki tudja micsoda. Bevallom, engem is meglepett a Szlovákiából érkezett Folk Hot Rod Garage 1927-es T Modellje. A fényezetlen karosszéria büszkén hirdeti a gyönyörű fémmunkát, kár is volna eltakarni! Minden eleme egyedi, különleges, meg sem tudom saccolni a ráfordított munkaórák számát. Annyira hozza az Ed Roth féle karikatúra világot, hogy az ember már várja, mikor nyúlik ki a tetőn a váltókart szorító szörny kéz.

A gyerekek között osztatlan sikert arató mini hot rod kidolgozása nem marad el semmiben. Nehéz volt olyan pillanatot találni, amikor nem sertepertélt mellette egy csillogó szemű kisfiú. Az Instagramon érdemes bepillantani a két jármű születésébe.

A sor első helyeit az egyen szerelőruhában itt is, ott is feltűnő ’50 Brothers CC autói foglalták el. A legarányosabb rod nekem továbbra is Davide A kupéja. Nem találok rajta kivetni valót, valahogy mindent a helyén lát rajta a szemem. Maxi respect a srácoknak, hogy lábon jönnek Olaszországból ezekkel a 80+ éves vasakkal! Kár, hogy nem tudtak végig maradni.

Nagy rendezvény ez az AMTS, körbenéztünk a többi csarnokban is, és csodálatosnak tartom, hogy a sokféle autós stílus békében megfér egymás mellett. Mondjuk egy napig. :D
De komolyan, a második napra már teljesen besokalltam az egymásra licitáló DJ-ktől, és hogy nem volt menekülés a kakofónia elől. Itt hangnyomás mérés, ott üvöltő szpíker, amott visító robogómotorok. Tudtam, hogy nem múzeumba megyek, de nem gondoltam, hogy ennyire más néhány óra alatt végigjárni a pavilonokat, mint egész napokat ott tölteni. Elismerésem mindenkinek, aki végigcsinálja!