Miután az ez évi (kissé hosszúra nyúlt, részben sikeres, de tapasztalatokban mérhetetlenül gazdag) amerikai utazás végsőállomásához értem, Florida déli csücskére és már csak néhány napom maradt (voltunk NFL meccsen, és az újszerzemények is indulásukat várják a kikötőben) körülnéztem mi egyebet láthatok még, ami kapcsolódik az amerikai autóstársadalomhoz, bármilyen szinten is. Örömmel hallottam, hogy Davie-ben a szokásos esti „CarShow” lesz… Mivel a pizzázásunk kissé hosszabbra nyúlt, mint gondoltuk (ehhez persze köze volt a vastag szájú, negrófekete pénztárosnak is aki egyszerűen elfelejtette, hogy nem kérünk olivabogyót az olasz csodalepényre és így kénytelenek voltunk várni a második próbálkozására), a kezdésről lemaradtunk. Mivel este 6 után ilyenkor már töksötét van, nem voltak igazán ideális feltételek a fotózáshoz, de amit lehetett megtettem, a cél álltal szentesített eszközzel a birtokomban. Azt gondoltam, amikor oda értünk, hogy nem igazán lesznek majd autócsodák, hanem a 35”-os kerekekkel ellátott, ugrabugráló borzalmak között kell majd kihámozni az igazán figyelemre méltó járműveket. Szerencsére csalódtam. Nem mondom volt olyan is, de kevés. A hatalmas parkolóban meglepően rendezett beosztással álltak a különböző kontinensek gyártmányait birtokló büszke autótulajdonosok. Na jó, a rizsrakéták keveredtek kicsit a német és az olasz ménes birtokosokkal, de ezekre nem is fordítottam különösebb figyelmet. Meg mire odaértem volna, 10 óra lett és a minden sorban megjelentek a rendőrautók és kb. 10 perc alatt kitessékelték a parkolóból a megjelent jó néhányszáz autót. Pikk-Pakk. De ez már a vég, kicsit elszaladtam. Azért addig megnéztünk néhány érdekes megoldásokat magán/magában cipelő járműcsodát. Mivel volt már szerencsém több alkalommal is az USA-ban „minitali”-n részt venni, nem lepődtem meg azon, hogy minden tulajdonos magával hozta a családját és a kedvenc karosszékét is, hiszen a TV-t senki nem nézi otthon, itt meg nagyon hasznos egy kényelmes ülőalkalmatosság. És ha már eljöttek elhozták a kutyát, macskát, kígyót, mókust, stb., pingvint most nem láttunk, de én azon sem lepődtem volna meg. A hétköznap sima és unalmas parkoló egy csapásra egy nagy, színes, baráti összejövetellé alakult. Hangos zene és megnyugtató V8as moraj furcsa keveréke uralta a levegőt. Amilyen furcsa szerzetek a járművek, ugyanez elmondható a tulajdonosokról is. Megint megállapítottam, hogy itt van az a pénz, amit rá tudnak költeni, egy autóra úgy, hogy a családi kassza nem szenvedi meg, ugyan akkor nem olajmágnás a tulajdonos, és egy csoda masina születik. Itt jegyezném meg még azt is, hogy amit ilyen-olyan műhelyben építenek, vagy csak tákolnak is, az bizony forgalomba kerül. De hát a képlet egyszerű és én betéve tudom: Amerika másvilág és nem kell mindent érteni.