Junkyard

2016. február 8. Minnesota Warrior Érdekességek 0 3

Újra úton. Ezúttal a I-55 visz nyugat felé. Cél Midwest legnagyobb roncstemetője: French Lake JunkTown. Korán érkezek, de már tele a parkoló. Másik ligában játszunk, sok vas fér egy pickup platójára. Viszont nálam a daily driver. Elsétálok az iroda mellett, és több száz roncsot látok magam előtt. Hol vannak a mindenki által ismert sivatagi roncstelepek, tele menthető kasztnikkal? Délen, innen több ezer mérföldre. Ott, ahol télen sincs hó, nem sózzák az utakat, és alacsony a páratartalom. Ez viszont Minnesota, itt a rozsda az úr. Szépen pusztul Detroit egykori dicsősége.

Kevés használható alkatrészt látni, de helyi hot rod építők még kincsekre lelhetnek. Mert csodák igenis léteznek. Olyan megoldások, mikor az őrültség zsenialitással találkozott. A végeredmény mégis megdöbbentő és utánozhatatlan. Itt is egy: a sebességmérő a szélvédő felé néz, állítható tükörrel visszavetítve a sofőrnek. Gyönyörű.

Átjutva a 40-es, 50-es évek autóin elérek ahhoz a korszakhoz, ami a legjobban érdekel. Valami mélyről jövő gyermeki kíváncsiság lesz úrrá rajtam. Körbenézek, de senkit se érdekel, mit csinálok. Egymás után ülök be olyan típusokba, amiket találkozókon megérinteni se mertem a tulajdonos tisztelete miatt.

Végül csak találtam egy ’77-es Mercury Marquis Colony Park Wagont. 2014-ben még forgalomban volt rendszám szerint. Belül számlák a kilencvenes évekből, fényképek szétszórva. Tipikus középosztálybeli amerikai családé lehetett. A 460-as blokkot persze már elvitték belőle, talán egy felújításhoz kell, de valószínűbb, hogy demolition derby-hez lesz használva. Az enyémen három hónapja hegesztettük meg a hátsó lökhárítót tartó konzolokat, mert hosszában el voltak repedve. Ezen már elengedte. Két hete lett cserélve az üzemanyagcső, mert csöpögött. Ezen két újjal átroppantom, és a kezemben marad. A Végzet a nyomunkban van, de még nálunk az előny.

Sétálok pár kört ebben a hihetetlen világban. Azt már most tudom, hogy tavasszal visszatérünk ide.

Különös érzés fog el miután visszaülök a kocsimba. Tartozok neki valamivel. Leveszem az ebay-es 1979-es orrdíszt. Hosszú évek, talán évtizedek után visszakerül rá az eredeti. Lángok nyaldossák a krómozott célkeresztet, a tetején koronával. Mert megérdemli.