Szóval az úgy kezdődött, hogy a II. világháború befejeződött. Aztán a szövetségesek, elsősorban az amerikaiak a biztonság kedvéért néhány támaszpontot alakítottak ki Nyugat-Európa, ezen belül a megszállt, akarom mondani a felszabadított német területeken is. Így esett, hogy a hozzánk közeli Göppingen városában mintegy 3000 fős, az amerikai légierő kötelékébe tartozó kontingens állomásozott. Ez volt a Cooke Barracks.

Gondolom a maira jellemző baráti viszony kialakulásához azért időre volt szükség, de a tartós együttélés, az amerikaiak által rendszeresített rágógumi, rock and roll, na és persze az autók nagyban elősegítették a két népre mostanában jellemző jó viszonyt. A támaszpontot 1992-ben bezárták. Na de NATO tagállamról beszélünk ezért a jelenlét nem szűnt meg, innen 45 km-re Stuttgartban mai napig aktív támaszpontokként üzemelnek a Kelly’s és Robinson’s Bázisok. (Megj. Néhány évvel ezelőtt a Kelly’s Barracks-ba volt szerencsénk civilként bejutni, mondanom sem kell, Tiszta Amerika, és tényleg. Útlevél kell a belépéshez, dollár a hivatalos fizetőeszköz, és az egész terület csak angol szótól hangos...)

De térjünk vissza a Cooke Barrackba, ahol a mai napon emlékeztek a múltra, és már az elmélyült, baráti német-amerikai kapcsolatra építve terveztek fesztivált az egykori támaszpont területén.

Volt minden, amit ők az elmúlt hosszú évtizedek alatt már élvezhettek. Hamburger, Country zene, Pom-pom lányok bemutatója, lehetőség az amerikai foci, a baseball kipróbálására. Rodeobika, Boogie-woogie show és természetesen autók. A katonai múltat megelevenítve felvonultatták a ma már muzeális jellegű csapatszállítókat, Jeepeket, teherautókat és szerkocsikat. A gyerekek (és persze a felnőttek is) a kis lánctalpas harckocsikkal körözhettek. Sokan civilként is beöltözve, egyenruhában feszítettek, és persze sok egykori katona is jelen volt, akik valamikor itt állomásoztak, sőt, több aktív amerikai katonával találkoztunk a híres Ranger-k kötelékéből.

A meghívón külön feltüntették, hogy minél több US CAR részvételére számítanak, amit előzetes bejelentkezéshez kötve külön rendszámos regisztráció követett, így jó előre fel tudtak készülni a várható autók mennyiségére. Bár a hely nem kicsi, de igyekeztek szervezett parkolást, ki és behajtást biztosítani, mind a katonai, mind pedig a civil amerikai autóknak illetve motoroknak is. A felhozatalról a képek elmondanak mindent. Ahogy azt már korábban Yellopages megírta, az autók nem makulátlanok, de mindegyik saját lábán érkezett, mondhatni napi használatban vannak, nem gond a forgalomba helyezés, cél a valódi Hobbyautózás.

A Mustangok persze itt is kedveltek, a klasszikus és az újabb évjáratok egyaránt, természetesen a rengeteg katonai jármű között feltűntek a rendőrautók minden verzióban. Jürgenéknél a jürgenekhez híven előfordult néhány igazán Jürgen, gondolok itt az oldalra kivezetett kipufogójú piros Corvette-re a vasalódeszkával hátul. A fekete Charger jól mutatott, mint ahogy a fehér Sting Ray Corvette is. A motortér hagyott némi kívánnivalót maga után, de egyébként morcos hangja volt. A másik Sting Ray a kéttónusú festéssel igazán szép állapotban volt.

Az ötvenes éveket csak néhányan képviselték, mint például egy Cadillac, inkább a hatvanas hetvenes évek voltak jellemzőek. A piros, coca-colás GMC Pickup egy kicsit túl patika állapotúnak tűnt, nekem hiányzott róla a patina. A sárga Ford pickup tulajdonosa egy negyven körüli hölgy, karján a tetoválással, mely a saját autóját ábrázolja. Az aranybarna Camaro még piros, ideiglenes rendszámmal érkezett, minden bizonnyal nemrég érkezhetett az USA-ból, erősen felújításra szorul, gondolom, kicsit kipróbálják aztán frame off.

Igazából ez a rendezvény ismét egy kis múltidézés volt, amihez az amerikai autósok büszkén adtak hátteret, egy darabkát, ami teljessé tette az összhatást.