Elöljáróban pár szó a típusról: Azt, hogy az olajválság utáni időszakot a Mustang mint modell sikeresen túlélte, a Mustang II-nek köszönhette, amely bár nagyon szép eladási számokat produkált, nem volt kifejezetten "performance" modell, és stílusában kialakításában is kicsit "megfáradt", mire 78-ban befejezték a gyártást. Sokak szerint béna formája van, de szerintem nem vészes, a fastback és főleg a búcsúzóul legyártott King Cobra kivitel egész dögös.

A 73-78 ig gyártott Mustang II-t leváltó generáció szám szerint a III. szóval ez is 3rd gen :D Mindenesetre a tervezés már '75-76-os évben megkezdődött, amikor is mindjárt három tervezőcsapat küzdött egymással, hogy kinek az álma valósuljon meg. A cél az volt, hogy szellemiségében az első generációt másolják: egyszerű, megfizethető sportkocsi, nagy tömegek számára elérhető áron. A nyertes John Telnack vezető tervező és csapata lett, akik egy -a kor szintjén- aerodinamikus és modern, európai hatású formát álmodtak meg. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy Telnack 1974-ben a Ford európai dizájn részlegének vezetője volt. A koncepció szinte változtatás nélkül valósult meg.

Az új modellt 79-től kezdték el forgalmazni, két féle karosszériával: 2 ajtos coupe és 3 ajtós hatchback. Ezen belül
mindkettőnek volt Ghia változata, ez jobbára kimerült pár embléma és felirat elhelyezésével, illetve az alapmodelleken fekete színű műanyag betétek és tükrök a kasztnival megegyező színt kaptak. Néhány Ghia kivitel -mint az enyém is- bőrtetőt is kapott, de ez elég ritka lehetett, mert alig-alig találni ilyen kivitelről képet a neten.

Azon felül, hogy a dizájn szakított a korábban Fordéknál bevett elvekkel, a technikai tartalmat is megpróbálták kicsit fejleszteni, így az új modell már önhordó karosszériát,kapott elöl módosított McPherson-rendszerű felfüggesztéssel és picurka tárcsafékekkel, hátra a jól megszokott 7.5" merev híd került 4 lengőkarral, tekercsrugós felfüggesztéssel, és természetesen dobfékekkel.
Motorok terén mindjárt 4 választási lehetőség is volt, 5.0 V8, 2.8 V6, 2.3 sor4 szívó és turbós változatban, utóbbi széria autóban eléggé újdonságnak számított. A v8 örökség volt a II-es Mustangból, és kemény 140 lóerőt tudott felmutatni, ugyanannyit, mint a technikai újdonságnak számító turbós sor4.
Váltóból is létezett 3 féle: C4 és C5 3 sebességes automata, illetve 4 sebességes kéziváltó, mind örökség az előző generációtól.

Manapság ez változni látszik, de a Mustang eredetileg az átlagember elérhető árú sportautója volt, (és az is maradt elég sokáig) az extrább kivitelű modelleket a Mercury kínálatában kellett keresni, mint pl. az első generációs Mustang-Mercury Cougar esetében. A fox body esetében a 79-től gyártott Mercury Capri lett volna erre hivatott, azonban az olyan külső megjelenésbeli eltéréseket nem számítva mint a motorháztető, kerékjáratok feletti szélesítések és az orr eltérő kialakítása, teljesen megegyeznek. Ha jól tudom ebből a fajta Capriból itthon nincs egy darab sem, de valószínűleg EU-n belül sincs sok.

A rendelhető extrák között - a v8 motor mellett- a légkondi, tempomat, stereo am/fm rádió kazettalejátszóval, illetve kivehető tetőablak is megtalálható volt kismillió egyéb mellett. Azért a kor szintjén egész pofás autót össze lehetett legózni, viszont a full alap modellek valószínűleg alig, vagy egyáltalán nem voltak jobbak egy korabeli Ladánál.

79-ben az új modellt az Indianapolis 500 felvezető autójának választották, amely alkalomból egy egyedi bodykitet terveztek. Az eredetileg erre a célra gyártott 3 autó mintájára a Ford további 10478 db Indy 500 Pace Car kivitelt gyártott le ugyanebben az évben. Az alap formához képest egész pofás a Pace Car kivitel, amit a Fordnál is észrevettek, ezért '80-tól kezdve a GT kivitel már ezt az orrkialakítást kapta.

A 3. generációt elég hosszú ideig,79-93-ig vagyis 14 évig gyártották, gyakorlatilag komolyabb változtatások nélkül. 1986-ban az öreg 302 nyomórudas blokk egy igen fejlett és jól tuningolható hengerenkénti befecskendezőrendszert kapott, ezzel új korszak nyílt a tuning és aftermarket cuccok világában, mely a mai napig is tart. '87-ben radikális külső- és belső ráncfelvarrrás következett, melyet egészen 93-ig megtartottak.