A napi közlekedésben feleslegesen erős 300C SRT8 ment és a napi közlekedésben feleslegesen nagy Escalade ESV jött. Logikus nem? :) Kellett egy autó aminek elfér a tetején egy tetősátor, rogyásig lehet pakolni a túrafelszerelésekkel. Mondjuk ezt egy VW Transporter is tudta volna de ha VW kisbuszom lenne nem itt lennék. :)
Az Escalade története ott kezdődik amikor 2008-ban vagy 2009-ben megvettem életem első amerikai autóját egy ZJ Jeep-et. Akkor még nem sejtettem, hogy megmaradok ezen az úton (avagy krónikussá válik ez az USA autós betegség). Aztán még Jeep tulajként volt szerencsém ülni egy akkor új Escalade-ben amit én a Jeep-emhez képest egy tornateremnek láttam, éreztem, lenyűgözött ahogy ment és mozgott. Egyszer aztán valami bútort nem tudtunk bepakolni a Jeep-be mert nem fért be akárhogy küzdöttünk és született egy mondás a családban: Hiába no, Escalade a megoldás! És onnantól ha valamiben valamelyik autónk épp nem volt megfelelő már jött a rutinmondat; Escalade a megoldás!
Teltek az évek, jöttek-mentek az autók majd úgy alakult, hogy ha nagy és kényelmes és jól pakolható túrázásra alkalmas gép kell akkor jöhet valami igazán nagy amerikai. Tudtam, hogy valamelyik full size GM suv lesz célpont de rendkívül kicsi volt a választék itthon és a covid miatt Európában is. Maradt az import a nagy vízen túlról. Vurdonponthut és Éder Jánost már korábban ismertem alkatrész beszerzések okán így gondoltam megkeresem őket aztán meglátjuk mi lesz. Nem ragaszkodtam az Cadillac-hez. Ami fontos volt hogy 2012 utáni GMT900 legyen 6.2-es motorral és szép állapotban (mert drágán fost itthon is tudtam volna venni). Szín, márka, felszereltség tökmindegy volt. Hamarosan kaptam is egy levelet amiben egy olyan 2013-as Escalade képei szerepeltek amit tudtam, hogy meg fogok venni. Pont olyan színben aminek örültem, olyan felszereltség aminek szintén, olyan állapotban ami bíztató volt. A tervezett büdzsét a család elfogadta így a képek sokszori átnyálazása, Carfax és egyéb csekkolás után lecsaptam, nem vártam más opcióra, ajánlatra. Éderék intéztek mindent, nekem kettő dolgom volt; türelmesnek lenni és néha fizetni. A covid betett mindennek, lassan ment az ügymenet de mindig amikor már pont azt mondtam, ebből soha nem lesz semmi, kaptam valami jó hírt Győrből. Sok-sok kalanddal és szívással, 8 hónappal és 3 héttel azután, hogy Éderék megvették Nevadában, a ház előtt áll a gép magyar rendszámmal. És többet nem kell mondani, hogy Escalade a megoldás! :) Imádom vezetni, hömpölyögni vele. Nagy meg kicsit széles meg kicsit hosszú de egyenlőre nem érzem nyűgnek. Kirándulgattunk vele, jól megy de gyorsan menni nincs vele kedvem.
A gépről amit tudni kell; 2013-as L94-es blokkos, előttem 2 tulajdonosa volt követhető előélettel. Premium felszereltségű ami a Platinum alatt van egyel, így nem bőrrel vart a műszerfal, nem kapta meg a ledes első lámpákat és nincs monitor a fejtámlákban hanem középen a plafonon. A felsorolt extrák közül nekem egyik sem hiányzik és kimondottan örülök, hogy a Preimum felszereltséghez fekete front grill járt. Elektromos a fellépő aminek optikailag én, technikailag az idős nagyszülők örülnek. Megkaptam a kulcsait, megvan a gyári könyve, még az első tulajhoz történő kiszállítást igazoló papírt is megtaláltam. Kettétörve nem volt, hurrikán sem temette víz alá, a beltere ahhoz képest, hogy egy focicsapat lízingelt autója volt meglepően szép állapotban maradt, finom bőrillat van az egész utastérben. Minden bizbaz működik. Motortér, alja, hajtás patika, sehol egy rozsda vagy olajfolyás, tökéletesen gyári azonban a kaliforniai illetve nevadai napsütés a tetején bemattította a tetőn fényezést és elrepesztette a műszerfal végen levő műanyag burkolatot. (pont mint annó az STS-emben)
Amúgy remek kapcsolatteremtő eszköz is, többen megállítottak beszélgetni kérdezgetni, kíváncsiskodni, senki sem rosszarcúak autójaként néz rá aminek örülök.