Nem igazán volt tervben idénre ez a rendezvény, mert tavaly rengeteg fiatal autó volt, ami nekünk nem igazán fekszik, illetve óriási vihar is - mint minden évben, de 2017-ben még a korábbiaktól is nagyobb szél és hevesebb eső mosta el a bulit. Ám két héttel ezelőtt érkezett a hír, hogy az olasz klubtársaink és az osztrák Teasers C.C. is jönni fog. Mivel utoljára március végén az SFRC-n találkoztunk, illetve gyakorlatilag ez a legközelebbi rendezvény hozzánk, így úgy döntöttünk, mégis meglátogatjuk Nevent - főszervező barátunkat. És milyen jól tettük!

Dani és Petra már pénteken megérkeztek, bár útjuk nem volt zökkenőmentes. Útépítés, rendőri ellenőrzés és elterelés is jócskán növelte az etapjuk hosszát. Este volt egy kisebb buli, némi elmaradhatatlan esővel és hideggel fűszerezve. Kundi, Robi, a fiúk és én szombaton reggel indultunk, már felvértezve a hasznos infókkal: merre ne menjünk, milyen az idő stb. A határ után összefutottunk a Nyugat-Dunántúlról érkezőkkel, akik egy téren vártak minket, s már a polgármesterrel is megbarátkoztak mire odaértünk - de Pistikét nem kell bemutatnunk. Egy csoportkép után együtt kocsiztunk át a szomszéd falucskába, ahol a megszokott helyen várt minket a találkozó.

Korábban javasoltuk Nevennek, hogy egy pre ’65-ös részt alakítson ki azok kedvéért, akik jobban preferálják az öreg autókat és a csendesebb vigadalmat. Tanácsunkat megfogadta: „Date with Elvis” tábla irányított minket a fakerítéssel övezett nyugdíjas parkolóba, ahol az olaszok már vártak ránk. Át szerettünk volna menni a közeli strandra fürdőzni, főleg a gyerekek miatt, hogy ne unatkozzanak annyira, de mivel körülbelül olyan idő volt, mint egy jegesmedvebarlangban, inkább letáboroztunk a karámban. Épp készült Luca „Harry Potter” roadsterére egy új pinstriping felirat, így sikerült néhány trükköt ellesnem, majd kávé, gyors sátorállítás, és „menjünk egy kört”...

Sok nemzet is képviseltette magát: osztrák, szlovén, horvát, magyar. Szeretjük ezt a találkozót, mert sok honfitársunk meglátogatja, akikkel otthoni találkozókon nem futunk össze - persze azért, mert mi nem járunk hazai rendezvényekre. Nagyon jó volt beszélgetni a projektekről, autókról, zenéről, tervezni a jövőt, értekezni az itthoni helyzetről.

A márka- és különlegességek analizálást a képekre és a profikra hagyom. Nekem mindig is az öregebb korosztály tetszett jobban, de persze a fiatalabb vasak között is akadtak szép darabok. (Igyekeztem fotózni őket is, hogy teljes képet kaphassatok a meetingről, de ha valamit kihagytam, azt biztosan megtaláljátok az esemény FB-oldalán) Mindenféle autó: hot rod, kustom, mopar, pick up, sportverda, családi kombi is jelen volt. Számuk mennyiségileg hasonlónak tűnt a tavalyihoz, de minőségileg nagyot ugrott a színvonal.

Azért megvolt ez elmaradhatatlan gumifüstölés, motorbőgetés és kipufogós lángcsóva-gyártás is, de csak módjával éltek vele. Pont olyan mennyiségben, amennyi a civil publikum szórakoztatásához elegendő volt, és minket még nem zavart. Bár azért volt olyan, akire ferde szemmel néztünk, hiszen nem nagyon illik egy 1950-es évjáratú elegáns öreg hölgyet ily módon bántalmazni, vagy épp elektromos ablakot és mindenféle egyéb giccses ketyerét építeni egy 1929-es A Model-be. Az 1954-es Ford F100 pick up is furcsa volt süllyesztett, műanyag Audi kilincsekkel és diesel motorral, mondván: „fele annyiból eljár vele”. Mi inkább a tradicionális irányvonalat követjük, a kevesebb néha több elv alapján. Stefano meg is jegyezte, hogy lehetne egy könyvet írni erről az autóról: How to destroy a Model A?! Na, de hát osztrákok… mondhatnánk jellemző.

A délután derekán elkezdődött a hétvége egyik fő eseménye: a profi pin up modell fotózás. Neven kiválasztott pár autót, mi pedig szóltunk Kundinak, hogy álljon be, mert a rodjának igenis ott a helye. Tamás hófehér Buick kabriója pedig fotózásra lett tervezve, szóval Ő is felsorakozott a farm-stúdióban. Voltak gyönyörű és rutinos csajok, illetve kevésbé szépek is, hisz a pin up nem a tökéletességről, hanem a nőiességről szól. Petra állandó vendég volt már itt, idén Adry is erősítette a magyar tábort. Nem volt kérdés, hogy nagyszerű alanyok a magyar lányok valamint a magyar autók is a bámulatos képek elkészítéséhez. Órák múlva gyakorlatilag ki kellett lopnunk a munkából a Chevy-t és Davide Coupe-ját, hogy el tudjunk menni egy ’50 Brothers C.C. klubos vacsorára.

Mindig meglepő, hogy mennyire más az olasz társaság, mindenkinek örülnek, mindenkit szeretnek, a klubos ügyekben mindenkihez pozitívan állnak, ellenben következetesek. Nagyon jó hangulatban, a gyerekeket is bevonva beszélgettünk és ettünk egy jót, tényleg, mint egy család!

Visszaérve körbenéztünk a tattoo és barber shopban, valamint megnéztük az eladó vintage portékákat. Hamarosan kezdődtek a rockabilly koncertek, melyek idén is magas színvonalúak voltak, és fergeteges bulit generáltak. Az idő is kitartott mellettünk, így aki akart, hajnalig tudott mulatni. Mi azonban korán feküdtünk, mert hosszú volt a hét, de a sátorból még hallgattuk a zenét és az éjjeli virgoncokat. Az éjszakai eső után hamar kisütött a nap, így száraz útnak néztünk elébe. Persze visszafelé is akadt egy kis kaland, mikor a ’49-es egyik tankot tartó pántja eltörött, de egy pár gyorskötegelő mindenre jó elsősegély, s szerencsésen hazaértünk – a tankkal együtt. :)

Olyan érzésünk volt, mintha mindenki szeretett volna hozzátenni a tizedik, jubileumi rendezvényhez. Azok is eljöttek, akiket az utóbbi években nem láttunk... Azt hiszem, mindannyian hozzájárultunk ahhoz, hogy Neven méltó módon ünnepelje a 10. Trash and Burnt! Jövőre biztosan nem lesz kérdés, hogy lesz-e „Ott találkozunk!”

’50 Brothers Hungarian Hot Rodders
írta: Reni
lektorálta: Robi

A cikk margójára:
Ami szerintünk is és a rendszeresen kilátogató magyarok szerint is elgondolkodtató: rengeteg autó és látogató volt. S hogy mi ennek az oka? Talán az, hogy Horvátországban nincs minden hétvégén két, falunappal egybekötött „amerikaiautóstalálkozó”. És még lehet az is ok, hogy valóban az odaillő autók jelennek meg (és csak ezeket engedik be), illetve csak az ezekhez illő rock és rockabilly zene szól. Mert ez így van rendjén! (Tudjátok - A kevesebb néha több!)